Vársz. Türelmesen vagy épp türelmetlenül vársz. Hiszel abban, hinned kell abban, hogy létezik, s Ő egyszer csak megérkezik. Az arcodat megsimogatja, és a szívedet mosolyba borítja. Az út, ami elvezetett hozzá, csalódásokkal és fájdalmakkal volt teli, mégis hálás vagy minden egyes lépésnek, hiszen anélkül nem tapasztalhatnád meg, mit jelent az, amikor a lelkek összeérnek. Ilyenkor történik valami. Pillanatok alatt a mélybe zuhansz, majd az egekbe repülsz fel. Olyan, mint egy hullámvasút. Megmutatja, milyen erőnek vagy a birtokában. S lehet, néha úgy érzed, inkább kiesnél, és ráhagynád az egészet a fenébe, ám mégis valami visszahúz, az a láthatatlan fonál. A hit, hogy lehet, majd talán holnap fog valami megváltozni. Lehet, holnap jön el a nagy nap. A találkozás, ami mindent felül fog írni. Aminek a hatására olyan utak nyílnak meg benned és előtted, amikről azt gondoltad, azok biztosan csak a mesékben léteznek. És egyszer csak el fog jönni az a bizonyos nap. El kell jönnie. Mert nem lehet másképp.
(Boros Bea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése