,,Kérlek, add ide a kezed. Hadd vezesselek keresztül a napsugarakon, az álomösvényen, az úton, ahol kettőnknek jó. Hadd vezesselek el oda, ahol megpihenünk, ahol nem kell másnak lenni, mint akik vagyunk. Ahol te vagy, meg én vagyok, és ez pont elég.''
(Agárdi Zsóka: Én, a nő c. könyv részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése