A karmák össze vannak szőve...

 

"...A várakozásban tanulod meg, hogy Pál apostol miért tartja a "hosszan tűrés"-t a szeretet egyik legfontosabb tulajdonságának.(...)

 

Egyéni sorsod a kollektív sors része.

 

Amíg ezt nem tudod, abban a tévhitben élsz, hogy "a harang csak neked szól", holott "a harang mindenkinek szól".(.....)

 

A várakozás gyakran azt jelenti, hogy másokra kell várnunk. Mi már beértünk - ők még nem. S a dolog csak akkor teljesedhetik be, ha mindannyian megértünk rá.

 

A nagy társasjátékban, melyet Életnek nevezünk, mi csak a saját szerepünket játsszuk. Ritkán éljük át, hogy ami velünk történik, az a többiek története is.

 

A karmák össze vannak szőve.

 

Ahhoz, hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá. Néha mi maradunk le, néha a többiek.

 

És késik a pillanat, amit úgy hívunk: egybeesés.

Ez fontos szó: tulajdonképpen minden beteljesedés rejtett oka.

 

Hogy ez mikor jön el, emberi szemmel nem látható. Csakis a Gondviselő, a "Nagy Rendező" szemével, aki átlátja az egészet, akinek mindenki fontos, az összes szereplő, s mindenkiben külön-külön is látja az érlelődő folyamatokat.(....)

 

A várakozás legnehezebb része, amikor én már készen vagyok, de a másik lemaradásban van. S ezért az én sorsom se tud beteljesedni.

 

Családban, főleg párkapcsolatokban gyakran éljük át ezt a helyzetet. Az egyik már készen áll, a másik lemaradásban van...

 

Meg kell várni, amíg a másik is "megérik". Ez nem műveltségi kérdés. Az emberi léleknek sokkal hosszabb története van, mint ahogy sejtjük. Mindannyian az érlelődés más-más színvonalán tartunk. Erre szoktuk mondani, hogy vannak "fiatalabb" és "öregebb" lelkek. De ezt csak jelképesen értsd.

 

Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés, lelki finomság, önuralom, bölcsesség, tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán egy bölcs derűje van, az nem az egyetemi végzettségen és a műveltségen múlik. Az sem, hogy mennyire foglya valaki a saját önzésének vagy szenvedélyének.

 

Ez tapasztaltság, megéltség - végső soron érettség kérdése. Azt pedig, hogy hol tart valaki az életével, csakis egy "Mindenlátó szem"-mel lehet megpillantani!"

 

(Müller Péter: Sorsról és életről)

Ti mindig ott lesztek Egymásnak...

 

Van az úgy, hogy két ember között olyan különleges, emberi ésszel fel sem fogható kötelék van, amit megpróbálhatsz ezerszer is elvágni, tűzbe vágni, tengerbe dobni, ezeregyedszer is visszanő. Mert a két lélek lélekszinten visszacsinálja. Észrevétlen, egyszerűen csak megtörténik, és Neked fogalmad sincs, mi ez az egész... Olyan, mintha valami láthatatlan erő megfosztana a szabad akaratodtól. Hiába döntenél másképp, vagy már döntöttél is, mintha odafentről beléd nyúlnának, és elragadnák azt a szabad akaratot. Annyira szeretnéd, de nincs másképp... Csak elfogadás van. Ha tudatában vagy annak, hogy nem sokan merték ezt vállalni, csak a legeslegerősebbek, akkor könnyebb. Igen, ez egy vállalás. És nem csak egyedül vállaltad, hanem a másik is a kötelékek másik végén. Neki sem egyszerűbb. Azért van ebben sok-sok szépség, csoda és jó is. Az egyik legszebb talán az, ahogy megmentitek egymást, amikor épp összedőlni készül a világ körülöttetek, hol Te Őt, hol Ő Téged. Még ha nem is úgy tűnik a külvilágban, Ti mindig ott lesztek Egymásnak, amikor épp szükséges. A körülöttetek lévők mit sem sejtenek az egészből, hisz minden ott zajlik belül... Benned és Benne. Te és Ő Együtt.

 

(Takács Kriszta)

Igazán hiszem, hogy van az a pillanat...

 

Igazán hiszem, hogy van az a pillanat, amikor mind a ketten egy és ugyanarra gondolunk.

Van valami különös rezgés a levegőben, valami megmagyarázhatatlan lelki érintés fajta, ami csak annak a két embernek adatik meg, akik teljesen egy hullámhosszon égnek.

Gondolatok, érzések és vágyak, vággyal teli várakozások halmaza ez.

Élvezni kell és hálát adni, hogy még létezik, bennünk, nekünk...

 

(Kiss László)

Az univerzum hozott el hozzám, megkötötte sorsunk fonalát...

 

Az univerzum hozott engem, keresztezd a történeteinket, mert benned van valami, ami passzol az evolúciós utamhoz.

Talán egy lecke, amit a lelkemnek meg kell tanulnia.

Az alvás ajándéka, amit a segítségeddel felébredhetek.

A megbántott érzés, aminek tanulnia kell, gyógyít.

Egy cél, amit egyesítettünk, teljesíthetünk.

Az univerzum hozott el hozzám, megkötötte sorsunk fonalát, mert van bennem valami, ami segítheti fejlődésed pályáját.

Ki tudja, lehet, hogy a múlt töredékei, amiket le kell vágnunk.

Valamit, amit a lelkem tudja, hogy meg tudja mondani.

Önszeretet, bátorság és érzékenység érzéseit, melyeket talán segíthetek megerősíteni.

A szeretet lüktetése, amit kifejezhetünk egymásnak.

Az univerzum hozott össze minket, és biztosan nem véletlenül. Mert egyetlen találkozó sem véletlen. Történeteinket magunk rajzoljuk, tanulunk belőlük, növekedünk és fokozatosan felébresztjük a szeretet gesztusából fakadó erőt.

Amikor két út keresztezi egymást, mindegyik ember tud egy kicsit hozzájárulni önmagából, és magába szívni egy keveset abból, amit a másik adni tud.

Néha ezek az utak keresztezik egymást, csak egy rövid találkozás erejéig, egy adományért, amire a lelkünknek oly nagy szüksége van. Mint egy rejtett mester, aki meghajol nekünk, tanítást hagy és távozik.

Néha ezek az utak keresztezik egymást, hogy ugyanaz az úttá váljanak, ahol ez a találkozás két zarándok útjává válik, akik kéz a kézben sétálnak az evolúció...

Az univerzum hozott el hozzám, és a szív megmondja nekünk, hogy mit jelent az a találkozás, és milyen irányt kell követnünk, de tudom, hogy amikor az univerzum valakit az életünkbe hoz, az sosem véletlenül történik!

 

(Alexander Gruber)

Lélekbe hajolt a lélek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lélekbe hajolt a lélek

 

Lélekbe hajolt a lélek,

mint útszéli jegenye,

egymásba boruló érzelem,

kérdés,hogy hiszed-e.

 

Bízol-e eléggé benne,

kitartasz éveken át,

tudod ,hogy ő az,

kivel evezel életen át.

 

Mint folyóban a homok,

csiszolódsz ővele,

ragyogsz-e mint gyémánt,

ha a szemedbe néz bele.

 

Lélekbe hajolt a lélek,

nincs ennél erősebb lakat,

táncoló két hópehely,

mikor fújja a szél a havat.

 

(Dóró Sándor)

Ha szerelmes vagy...

 

Ha szerelmes vagy, még álmodni sem tudsz magadnak valakit, akit jobban, mélyebben és erősebben szeretsz, mint Őt! Ha álmodnál, csakis Õt álmodnád! Az igazi szeretetben ugyanis, az élet valósága, és a lélek valósága egybeesik.

 

(Müller Péter)

Mi lenne, ha…

 

Mi lenne, ha…

Az emberi találkozások, a lelkek találkozása valójában már az első pillanatban eldől.

De mi érzékeny, empatikus emberek mennyi időt vesztegetünk el arra, hogy olyan embereket győzködjünk a szeretet fontosságáról, saját értékeinkről, és küzdünk azért, hogy meglássák kik is vagyunk valójában…akik már az első pillanatban eldöntötték, hogy bezárják a szívüket, becsukják a szemüket a fényünkre, mert egész egyszerűen zavarja őket a ragyogás.

Kitartunk és maradunk. Egy idő után elfáradunk, és megértjük a szeretet nem az, hogy folyton odatartjuk a másik orcánkat egy-egy “pofonért”.

Talán még addig a pontig is eljutunk, hogy megpróbáljuk az igazságunkat eljuttatni azokhoz, akik minden szavunk előtt már előre eldöntötték, hogy meg sem hallják amit mondunk.

S ekkor egy végső csapásként, amikor hosszú évek hallgatása, tűrése után szót emelünk, hallatva hangunkat a nem méltó bánásmódért, az alapvető emberi tisztelet teljes hiányáért…mindezt nem győzni akarásból, hanem keresve a szeretetet tesszük – hogy végre szóljon hozzánk, hogy félre értettük, részéről is van szeretet, figyelem…

A párbeszéd helyett sértettséget kapunk. S mi leszünk a hibások, hogy mertünk szólni. Határokat kijelölni. Az emberi önzéssel, igazságtalansággal, egocentrizmussal, kettős mércével szemben szót emelni. Hisz egyenlőtlen kapcsolatban már nem akarunk. Nem tudunk létezni.

Mi lenne, ha nem harcolnánk…Ha nem önmagunk hibáztatnánk…Ha nem akarnánk mindent megbocsátani, se önmagunknak egy illúziót hazudni…

Mi lenne, ha megtanulnánk elengedni. Nem legfelsőbb igazságot keresni. Hanem saját szívünknek megengedni, hogy oda vigyen, ahol szeretet van, ahol az első pillanatban látják kik vagyunk.

Mi lenne, ha nem feküdnénk le lábtörlőnek, hanem saját értékeinket meglátva, nem a düh és a harag elfojtásában, mernénk változtatni, s igaz barátokra, társakra, szerelemre…számunkra igaz emberekre lelni.

Mi lenne, ha mától megengednénk és nem zavarna mit gondolnak rólunk…hogyan mutogatnak és ítélkeznek azok, akiknek az első pillanattól bűnösök vagyunk.

Mi lenne, ha végre elkezdenénk önmagunkat is szeretni. S a mérgező, lelkünk fényét nem látó, nem tisztelő emberekkel határt húzni.

Ne kezdd el magyarázni ki vagy… aki először nem látott téged, azzal nem egy, nem közös az utad.

Időd és energiád kincs. Fordítsd arra, hogy megtalálod azokat, akikkel szeretetben, békében, egymás lelkét, tulajdonságait kölcsönösen tisztelve járjátok az isteni utat.

 

30.09.2023By admin

 

Kapcsolódtok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódtok

 

Mikor keresed magad, nem találod éned,

hiába vársz Rá, nem találhat meg téged,

fényed elhalványuló, pislákoló gyertyaláng,

ott volt nem messze, de sehol nem talált.

 

Egyedi vagy, utánozhatatlan, rád vágyik,

az ő szemében is a tiszta szeretet látszik,

kapcsolódtok és hirtelen majd eléd áll,

kérdez: Szerelmem mondd , hol voltál?

 

Azt fogja szeretni ,aki te vagy, pont ilyen,

erre várt, hogy ébren is álmaiba vigyen,

nem elégedett meg eddig senki mással,

megtalált, egybeolvad most már a Társsal.

 

(Dóró Sándor)

Ezt hívják sorsnak, amelynek vannak „szeretem" és „nem szeretem" eseményei...

 

 "Jó, ha tudod, hogy életed minden eseménye nem véletlenül történik." A bölcs magyar nyelv azt üzeni, hogy attól, hogy te nem „vélted", meg kell történnie.Ezt hívják sorsnak, amelynek vannak „szeretem" és „nem szeretem" eseményei, a lelkünkbe írt forgatókönyv szerint, amelyben rejtélyes okból mások is benne vannak. Véletlenül megismerkedsz egy idegen emberrel, aki később a szerelmed, társad lesz, és ha ez tartóssá válik, látod, hogy az ő forgatókönyvébe te is bele voltál írva. A mélylélektanban a véletlen eseményeknek komoly üzenetei vannak, legyenek azok jók, vagy rosszak. Nem véletlenül esel el, nem véletlenül nem indul el a vonat, leszel beteg, vagy gyógyulsz meg, nem véletlen, hogy életed eseményei hogyan alakulnak. Ha azt mondod, pech vagy mázli, csak azt jelzi, hogy nem ismerted fel a történet sorsszerűségét. Véletlenül megismerkedsz egy idegen emberrel, aki később a szerelmed, társad lesz.". 

(Müller Péter)

Amikor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Amikor

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

az több mint egy futó románc,

hiába szaladnak el majd az évek,

nem számít, hogy mennyi a ránc.

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

nem számít ha nem értenek,

elég ha mi cinkosan kacsintunk,

fél szavaidból is tudom, értelek.

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

egy magasabb szinten rezgünk,

mi érezzük a létünk lényegét,

ez az ok, hogy szerelembe estünk.

 

(Dóró Sándor)

Tudom mire vágysz.....

 

Tudom mire vágysz.....

 

Arra, hogy belépjen az életedbe, és összekavarjon, felfordítson mindent amit most nyugodtan, amolyan állóvízként élsz! Arra vágysz, hogy lenyűgözzön a figyelmességével, az intellektusával, a tenyerén hordozzon, hogy végre mellette valóban azt érezd, hogy Nő vagy, hogy beleremegj az érintésébe, mert Ő úgy érinti meg a bőröd amire mindig is vágytál, hogy megdobbanjon a szíved attól ahogy rád néz, attól, hogy ne tudd uralni a vágyat amit a testedben kelt, arra, hogy azt a bizonyos mindent elsöprő Szerelmet, Szenvedélyt és Vágyat éld meg, amiről a lelked legmélyén tudod, hogy létezik! Arra, hogy belevessz a szemébe, a lényébe, hogy eggyé-válva újra és újra feloldódjatok egymásban, hogy együtt akár a mennyország kapuját átlépve, a szférák zenéjét is túlharsogva élvezzétek egymást és azt az érzést amiről csak Ti tudjátok majd, hogy az emberek kicsinyítőképzőként használják a szót, mint Szerelem, Szenvedély, Vágy! Mert mindketten tudjátok, hogy ez valami sokkal több, sokkal másabb, valami különös megmagyarázhatatlan, szinte földöntúli, valami Isteni, valami olyan ami csak Nektek rendeltetett!!!! Amit csak együtt élhettek át és meg! Igen, Vele!!! Pont azzal akire vágysz!

 

Aki csak Téged Akar!

Szeretni magad pedig azt jelenti...

 

Ne a tökéletes partnert keresd, vedd észre azt, aki hozzád való

A tökéletesség egy illúzió. Bár mindenhonnan azt próbálják belénk sulykolni, hogy ez az állapot elérhető és ez az egyetlen módja, hogy boldogok legyünk. Valójában a tökéletesség hajszolása hatalmas nyomást gyakorol ránk. Ugyanez a helyzet a magánéletünkben is. Hatalmas a kínálat, de „-Nekem a legjobb kell, addig nem állok meg!” És itt jön az ördögi kör, hogy jobb mindig lesz, a keresés vágya így, kielégíthetetlen lesz.

A mai kapcsolatok a felszínességre épülnek. Nincs időnk, energiánk kivárni, hogy mivé növeszthetnénk egymást és a kapcsolatunkat. Túlságosan hozzászoktunk a kész ételekhez, az azonnal használható kütyükhöz. Letöltöm és ott van, működik. Mindenre egy gombnyomásnyi megoldásunk van. Emberek ezreivel tudunk kapcsolódni percek alatt és ennek megvan a jó és rossz hozadéka. Az emberi kapcsolatok, különösen a párkapcsolat, érzelmekre épül, erre nem fogunk alkalmazást gyártani, ezért nekünk kell tenni közösen, hogy kialakuljon, hogy egyáltalán lehetőségünk legyen valóban megismerni egymást.

Mennyiszer láttuk, hogy kapcsolódni könnyen tudunk, de hogy egy kapcsolatban hogyan kell lépésről lépésre közelebb kerülni egymáshoz, azt már elfelejtettünk. És itt is érnek véget a /„matcheink”./ Levonjuk a konklúziót, hogy akkor ez sem volt jó, ez nem olyan, mint ami a nagy könyvben megvan írva. Nem aggódunk, van ezer másik, akikhez máris kapcsolódhatunk, de nagyon rövid időn belül, ugyanezen a ponton, újra elvérzik az egész. És egy pillanatra sem állunk meg elgondolkodni azon, hogy nincs kész kapcsolat, nem létezik álmaink nője, férfija, ha ezt csak kész csomagként, tökéletesen nekünk címezve, elvárjuk, hogy érkezzen meg, de nem teszünk érte semmit, hogy megláthassuk egymásban ezeket a minőségeket. Nincs olyan, hogy készen ott áll előttünk a nagy ő. Igazit nem fogunk egy jobbra húzással találni, igazivá mi tesszük egymást.

Ha azt, ami van, elfelejtjük értékelni, ha türelmetlenek vagyunk és készen tálalva várjuk csak a csodát, akkor borítékolhatjuk a csalódást. Sosem tudunk igazán elmélyülni, ha mi is biztonsági játékosok vagyunk és csak felszínesen méregetjük egymást. Vannak dolgok, amiket hagyni kell növekedni és ehhez első sorban az kell, hogy merünk dőlni. Megnyílni, időt hagyni egymásnak és a kapcsolatnak. Nem átugorni a legjobb részeket, hanem megteremteni, hogy ezeken végig mehessünk ketten. Ezeket kihagyva ne csodálkozzunk, hogy hamar kiégett az új, ígéretesnek hitt partnerünk és nem érezzük azt, hogy ő lett volna az, akit annyira keresünk. Ki sem derülhetett, mert nem adtunk rá valódi esélyt. Nem engedtük meg, hogy igazán találkozzunk. Nemrég megtaláltam, egy sok évvel ezelőtt írt listámat, a tökéletes partnerről. Ahogy megnéztem, azon kívül, hogy jót kacagtam rajta, egy kicsit el is szégyelltem magam a felismeréstől. Egy megmentőt vártam, egy egyéni gyógyító balzsamot, akitől majd minden szebb lesz. Egy kislány bosszúsága volt ez. Azt hiszem nem voltam kész az igazi társra, aki feltárja nekem az életét és egymásba fonódunk, hogy együtt többek legyünk. Én egy szuperhőst kerestem, aki feledteti azon részeimet, melyekre nem akartam ránézni. Nem csoda, hogy a kapcsolataim fájdalommal végződtek és a rajtam lévő sebek nemhogy nem gyógyultak be, még szaporodtak is. Azt szeretném ezzel csak mondani, hogy amíg önmagunkkal nem vagyunk rendben és a belső problémáinkra, inkább keresünk magunknak egy elixírt, addig becsapjuk magunkat és lelassítjuk a növekedésünket, a valódi gyógyulásunkat.

A partner a legjobb tanítónk lehet ezen a gyógyulási folyamaton, ha nem megmentőként tekintünk rá. Ha megengedjük, hogy egymásnak pontosan azt adjuk, amit adnunk kell, akkor abból nem lesz több szívfájdalom, csak hála, még akkor is, ha elválnak útjaink. Az élet semmit nem ad véletlenül. Ha szeretettel fogadjuk azt, aki érkezik, észre is vehetjük, hogy kit miért kaptunk. *Ki az ideális partner? *Te. Amíg önmagad számára Te nem vagy jó partner, addig a neked rendelt személy is csak a torz tükrödet fogja mutatni. Az ideális partner olyan ember, aki arra ösztönöz minket, hogy önmagunk jobb változatai legyünk, megbocsátja hiányosságainkat, velünk ünnepli a nap kis győzelmeit és megengedi, hogy hibákat kövessünk el, azért, hogy tanulhassunk belőlük. Minden más a preferencia kérdése, ezek az értékek, fontossági sorrendek pedig idővel változnak. Bárki is az ideális partnerünk, bízhatunk benne, hogy az, akivel éppen kapcsolatban állsz, tökéletes igazságod arra, hogy hol tart az utazásod. Pontosan benyomja a gombjaidat a megfelelő módon és a megfelelő mennyiségben. Néhány ember belép az életünkbe, azért, hogy rálátást adjon nekünk a belső világunk rejtélyeiről. Néha a feladata az, hogy a felismerés után egyedül menjünk tovább, néha egy ideig maradnak és mélyebben gazdagítják az életünket, de van, aki akár egy életen át is végigkísér minket. Mindegyik egy isteni találkozás, melynek célja a személyes és lelki fejlődésünk támogatása. A kapcsolatoknak a szellemi feladatokon kívüli megítélése a kudarc érzéséhez fog vezetni. A partnereink megítélése, a saját fájdalmainktól való elvonatkoztatása vagy a ragyogó páncél lovagjába bújtatott illúzió kergetése, megakadályozza számunkra a kapcsolat szabad megjelenését és valódi rendeltetését. Meg kell tanulnunk bízni az életben, amikor az ajándékai felbukkannak, ha szeretnénk megengedni a szívünknek, hogy minden tőlünk telhető örömben részesülhessünk. A paraméterek megadása, elveszi tőlünk a lehetőséget, ami boldog, meglepő tapasztalatok felé vezethetne el minket. Szeretni magad pedig azt jelenti, hogy megtaláltad önmagadban azt a tökéletességet, amit egy másik személyben eddig kerestél. És akkor már nem kell, hogy kívül érkezzen, ott lesz, Te is és Ő is.

(Netbulvár)

 

Lelki kötelék

A szívembe ágyaztad magad, a részemmé váltál. Már egy ideje tudom, hogy az idők végezetéig a nyomomban jársz. Felbukkansz életem legfontosabb pillanataiban, hogy osztozz velem örömben és bánatban.

Hiába váltak szét útjaink, a szeretet egymás iránt túl mély és igaz ahhoz, hogy örökre elváljunk.

Bár próbáltunk felejteni, vannak érzések, amelyeknek a távolság csak még nagyobb mélységet ad. Akkor is, ha a mindennapok küzdelmében olykor-olykor elhomályosodik a másik arca. Így aztán feleslegesen álltunk ellent egymásnak annak idején, még jobban belekeveredtünk a szív láthatatlan labirintusába.

Minden igyekezetünk, amely arra irányult, hogy elkopjanak érzelmeink, értelmetlennek bizonyult. Mert már egymás szívébe költöztünk, kitörölhetetlenül. A húsomba, a bőrömbe kódolódott minden egyes sejted. Nappal vagy éjjel, teljesen mindegy! Mert hallom és érzem, ha lelked szólongatja lelkem.

Persze vannak időszakok, amikor képesek vagyunk úgy tenni, mintha a másik nem jelentene semmit. De aztán, ha egymás mellé sodor minket az élet, a szívünk árulkodik. Arról, hogy kötelék van köztünk, amely több, mint egy románc vagy egy régi flört emléke.

Mert az nem más, mint a tiszta szeretet forrása, amelyben lelkeink bármennyi idő is telik el, egyesülnek.

 

(Zoé)

 

Aki felfedezi a belső gyermeket benned, az a te igazi lélektársad.

 

Te is keresed még a lelki társadat? Az is lehet, hogy már meglelted, csak még nem tudsz róla! Olvasd el ezt a cikket, és új megvilágításba kerül minden!

Sokan évekig küzdenek azzal, hogy nem tudják, hogy ki lenne a számára a helyes társ…. Milyen kompatibilitási képlet kell ahhoz, hogy ráleljünk a lelki társunkra? Összeillőség + kémia? Ez a bűvös hozzávaló? A kémia és a szeretet elsöprő ereje nem pontos kimutatásokon alapszik. Vannak olyan helyzetek, amikor elvesztünk valakit, de az a személy akkor kerül vissza az életünkbe, amikor nem is várnánk.

A lelki társad valójában az a személy, aki kihozza belőled a belső gyermeket. Az a személy, aki mellett biztonságban érzed magad, lehetsz újra gyermek. Az a személy, aki képes miattad sírni, és miattad jobbá tenni magát, az a lelki társad.

A belső gyermek természetesen te vagy. Ez a személy még nem érti a világot, meg kell tanulnia, hogy hogyan fejlődjön. A belső gyermek felhívja a figyelmet arra, hogy még mindig van remény, pedig félünk a boldogságtól. A belső gyermekünk mer ok nélkül boldog lenni és nem fél semmitől.

És amikor igazán arra gondolunk, hogy milyen volt a gyermekkorunk, akkor meglátjuk a lelki társunkat is.

Szerethetsz valakit akkor is, ha nem ő az igazi számodra. Lehettek a legjobb barátok úgy, hogy nincs köztetek szikra. Átélhettek együtt durva hónapokat, éveket, majd megismerkedhetsz a Nagy Ővel, és újabb próbákat állhatsz ki. Nem mindig bízhatsz abban, hogy te kit érzel hozzád 100%-ban hozzád valónak.

De abban mindig bízhatsz, hogy hogyan viselkedik az illető veled. Ha valaki felhívja a figyelmedet, megragadja a fantáziádat, és észreveszed, hogy belépett az életedbe, akkor már tudhatod, hogy ő a lelki társad.

Az a személy, aki többet csinál, mint amit valójában elvárnál tőle: ez jelent valamit. Aki nem csak azt a felnőttet teszi ki, akire büszke lennél a gyerekkorodban, hanem aki rájön, hogy a gyerek még mindig benned él.

Aki felfedezi a belső gyermeket benned, az a te igazi lélektársad.

(Goodstuff)

Ha a két fél kölcsönösen vonzódik egymáshoz...

 

5 jel, hogy igazán működik közöttünk a kémia a párunkkal

A kémia tulajdonképpen a két ember közötti kapcsolódás meglétét jelenti – azt, mennyire vannak egy hullámhosszon, mennyire vonzódnak egymáshoz, és mennyire tudnak természetesen viselkedni egymás társaságában. Lássuk, mik a jelei, hogy párunkkal működik közöttünk a kémia!

 

Mosoly a köbön

Ha két ember között vibráló kapcsolat van, ott bizony mosolyból sincs hiány. Az ok pedig egyszerű – amikor boldogok vagyunk, testünkben endorfin és szerotonin szabadul fel, ezek pedig természetes reakcióként váltják ki a mosolygást. Még a félénk vagy introvertált típusú emberek is mosolyra húzzák szájuk sarkát, amikor valakivel egymásra hangolódnak.

Mintha már ismernénk egymást korábbról

Amikor találkoztunk, rögtön egy húron pendültünk? Ha úgy érezzük, mintha már ismernénk a másikat, akkor az egyértelmű jele a kémia meglétének. Ez nagyon ritkán történik meg, és minden esetben a kapcsolat különlegességét jelzi. Ha pedig bekövetkezik, az egy hihetetlenül természetes, megnyugtató és biztonságot nyújtó érzést ad.

Hasonló humor

Azoknál a pároknál, akiknek hasonló a humorérzékük, és sok „privát” viccük van, általában a kémiával sincs baj. Ráadásul ez a közös tulajdonság képes elmélyíteni a kapcsolatot és hosszú távon megőrizni benne az izgalmat. Akiknek hasonló a humorérzékük általában hasonlóan is gondolkodnak, így biztosan jó párost alkotnak.

Egymás tükörképei

Ha a két fél kölcsönösen vonzódik egymáshoz, előfordul, hogy letükrözik a másik mozdulatait, gesztusait, hanglejtését stb. Ez egy tudat alatti cselekvés, ami által még közelebb érezzük magunkat a másikhoz.

Fizikai kontaktus

Túl az intim együttléteken, az is egyértelmű jele a működő kémiának, ha a felek keresik az alkalmat, hogy hozzáérjenek a másikhoz – igénylik az érintkezést, a másik közelségét, ezért finoman megsimogatják, megölelik egymást, vagy csak egymás mellett ülve összeérnek a vállak, combok… Tulajdonképpen mint két mágnes, úgy vonzzák egymást.

 

Forrás: ridikul.hu

A kapcsolat a Lelkünkben indul...

Egy kapcsolat nem akkor kezdődik, amikor két ember megbeszéli, hogy randiznak, nem is akkor, amikor először látják egymást.

A kapcsolat a Lelkünkben indul, mikor megérezzük valami újnak az érkezését.

Tudjuk, hogy valaki jön felénk az időben, aki szintén érzi, hogy valahol ott vagyunk, és rá gondolunk.

Talán a Nő, még nem döntötte el a válást, és a Férfi még nem tudja, hamarosan változások állnak be az életében, de a Sors már szövi a szálakat.

Mint, ahogy a zöldségek sem tudják még, amikor a háziasszony kezébe veszi őket, hogy egy nagyon finom kis saláta lesz belőlük, úgy a Férfi, s a Nő sem tudhatja, mikor a sors a kezébe veszi őket, hogy mi készül.

És akkor egyszer, talán sok kín és fájdalom után szemben áll velünk valaki, akinek meglátunk valamit a szemében.

Megismerjük és megértjük, hogy minden út, amelyen elindultunk volna, ide vezetett volna, ez elé az ember elé.

 

Szeréni S. Péter

 

Lassan akarok beléd szeretni…

A világ rohan előre, a kapcsolatok ingatag lábakon állnak, hamar összedőlnek. Épp ezért akarok lassan beléd szeretni.

Amikor elmegyünk az első randevúnkra, nem akarok pillangókat a gyomromban. Szeretném átélni veled az első pillanatok varázsát anélkül, hogy az intenzív érzések elvennék a fókuszomat.

Nem akarom együltő helyemben elmesélni az egész élettörténetemet. Nem akarok rögtön igent mondani, és azonnal belezuhanni egy kapcsolatba.

Nem akarok rohanni.

Nem akarok beleszeretni annak gondolatába, hogy te mindig mellettem leszel. Nem akarlak idealizálni, és annyira megkedvelni sem, hogy elveszítsem önmagamat.

A szemedbe akarok nézni, és élvezni a benned rejlő erőt.

Élvezni szeretném ismerkedésünk folyamatának minden apró kis pillanatát. Meg akarom látni a kis furcsaságaidat, a legszebb és a legnehezebb tulajdonságaidat.

Látni akarom, ki vagy igazából.

Fel akarom fedezni a titkaidat, meglátni a repedéseket a hibátlan homlokzat mögött. Le akarom engedni a szívemet körülvevő falakat – mindezt lassan és óvatosan.

Mint amikor a gyermek megteszi az első lépéseit.

Mélyebb szinten akarok hozzád kapcsolódni. Nem akarok már felületes és sekély beszélgetéseket. Itt akarok lenni veled ebben a pillanatban.

A rapid kötődések világában én tartós köteléket akarok.

A rövid életű szerelmek nem nekem valók. Túl gyorsan végük van. Még azelőtt, hogy elkezdődhettek volna. Nem akarok hullámvasút-szerelmet. Se olyat, ami túl drámai.

Nem akarok kényelmi kapcsolatot sem, ami a közösségi médiában jól mutat, de valójában nem vagyunk ott egymásnak. Én olyan embert akarok magam mellé, aki a lelki társam és a legjobb barátom is egyben.

Szeretnék spontaneitást, késő esti beszélgetéseket és hosszú utakat.

Olyan szerelemre vágyom, ami felemel. Érezni szeretném a lelked, amikor egymás szemébe nézünk. Olyan kapcsolatot akarok, ahol mindketten önmagunk lehetünk.

Ami ellenáll az idő próbájának.

És a legnagyobb nehézségek közepette is virágzik…

 

(Ludányi Bettina)

Ezekből a biztos jelekből tudhatod...

 

5 jel, amiből tudhatod, hogy valaki sokat gondol rád

Vajon fizikailag is érzékelhető, amikor valaki erősen gondol rád? Lehetséges lenne, hogy önmagadon érzed, amikor valakinek az eszébe jutsz, pedig csöppet sincs is a közeledben?

A válasz egyértelműen igen. Ezekből a biztos jelekből tudhatod, valakinek nagyon is ott jársz a gondolataiban.

Bármilyen furcsán is hangozzék, de magadon érezheted, amikor mások épp rajtad merengenek, vagy bármilyen okból gondolnak rád. Valójában azt is tudhatod, az illető pozitív vagy negatív érzéseket táplál irántad, amikor egészbe jutsz. Mindez persze csöppet sem a véletlen, inkább a telepátia műve. A gondolatok ugyanis a rádióhullámokhoz hasonlóan juthatnak egyik fejből a másikba. Érzékelhető jeleit tapasztalhatod tehát, amikor valakinek a fejében jársz. Hogy melyek ezek? Íme, a legjellemzőbbek.

1. jel, hogy valaki rád gondol

Amikor szokatlan érzelmek öntenek el, magad sem érted, miért változik meg hirtelen az addigi hangulatod, nem feltétlenül benned van a hiba. Például a barátaiddal lógsz, sokat nevettek, jól érzitek magatokat együtt, aztán egészen váratlanul mintha alábbhagyna a jókedved. Furcsa szomorúság vagy félelem járhatja át a lelked, holott semmi okod a rosszkedvre. Vagy talán mégis. Könnyen megeshet ugyanis, hogy ebben a pillanatban jutottál eszébe valakinek, aki minden bizonnyal sajnálja, hogy nem töltheti veled az időt.

2. jel, hogy valaki gondol rád

Nagyon erős jele lehet annak, hogy valaki épp rád gondol, amikor váratlanul viszketni kezd a szemed. Természetesen csak akkor érvényes mindez, ha egészséges vagy, és semmi probléma a szemeddel, de még csak füst vagy por sem szállt bele. Ha pedig még rángani is kezd egy kicsit, akkor máris azon kezdhetsz gondolkodni, vajon kinek járhatsz éppen a fejében.

3. jele, hogy valaki rád gondol

A csuklásra alapból is szokás azt mondani, épp most emlegetnek téged. Nem véletlen ez a mondás, mert valaki nagy valószínűséggel épp rólad vagy veled kapcsolatosan panaszkodik. Szóval a váratlanul és minden egyéb kiváltó ok nélkül fellépő csuklás biztos jelzése, hogy valaki ebben a percben erősen gondol rád.

4. jel, hogy valaki rád gondol

A spirituális gondolkodók szerint energiahuzalok kötnek össze bennünket, éppen ezért csöppet sem véletlenül csípsz el egy-egy „adást” vagy mások gondolatát. A telepátia létező jelenség, nagyon sok esetben történik meg. Tudatosan is kapcsolatba léphet veled valójában bárki, aki befelé figyelve rád koncentrál, gondolatokat, energiát, szeretetet küldhet ezzel a módszerrel. Természetesen ez is kifejezetten erős jelzése, hogy valaki épp rád gondol.

5. jele, hogy gondol rád valaki

Néha előfordulhat, hogy előre megálmodsz bizonyos történéseket. Talán találkozol valakivel egy álomban, ami aztán a valóságban is megtörténik. Az agykontroll szerint létezik olyan technika, amellyel az álmokon keresztül tudatosan továbbíthatsz üzeneteket, gondolatokat másoknak. Ne lepődj meg tehát, ha az álmokon keresztül tudod meg, valakinek nagyon is ott jársz a gondolataiban.

Forrás: nlc.hu

Csak az marad ami örök

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felébred a másik feled

A láthatatlanból üzen neked

Ezek lehetnek rejtett jelek

Megnyílt a lelkek kapuja

Árad a szeretet oltalma

Tiszta fény ami megnyitotta

Beáramlik a kozmoszba

Tartsd meg hitedet

Ne engedd...hogy bármi eltérítsen

Küld a szeretet rezgésed

Szeretettel hangolódnak

Az igazak kapcsolódnak

Leomlanak a falak

Lelepleződik a hamis

Ki álarcot hordott az is

Zárulnak a karma körök

Csak az marad ami örök

F.M.

"Teszel majd kivételt…

 

"Teszel majd kivételt… Találkozol valakivel, aki megkapja azt az új esélyt, amit senki másnak nem adnál. Megbocsátasz, beengedsz, újrakezdesz…

Lesz majd, akiért érdemes felülírnod minden szabályt, amit könnyek, csodák, és annyi tapasztalat alapján megalkottál, amelyeket oly makacsul tartottál.

Mennyit gondolkodtál… terveztél, dolgoztál, változtál és megváltoztattál! Mégis… Teszel majd kivételt. Talán csak egyszer. Felrobbantasz mindent magad körül és nem érdekel majd, hogy a vesztedbe rohansz-e, hogy a romokból mindent újra fel kell építened! Nem. Tűzbe dobod a szíved… el akarsz majd égni valakivel, anélkül hogy a lángok megperzselnének, de igazából az sem érdekel majd, ha megsebeznek...

Egyszer az életben naiv akarsz majd lenni, és a narancsszín naplementében nyom nélkül eltűnni. Csak égni. Átélni."

 

/Manna OWell/