2021. február 27., szombat

Az élet ajándék

 

Az élet ajándék

Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra,
    akik nem tudnak beszélni.
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra,
    akiknek nincs mit enni.
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra,
    akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra,
    akik túl hamar mentek el a másvilágra.
Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell, vezessél,
    gondolj azokra,
        akik ugyanezt a távolságot gyalog kell, megtegyék.
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra,
    gondolj azokra a munkanélküliekre,
        akik szívesen végeznék a Te munkádat.
És amikor gyötrő gondolatok rossz kedvűvé tesznek,
    mosolyogj egyet és gondolj arra,
        hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

 
(Böjte Csaba)

A béke halkan érkezik...

 

Kijövünk ebből is. Ki könnyebb, ki nehezebb úton. A gyógyulás mindig csendes. A csend gyógyít. A béke halkan érkezik, ahogy a tavaszi rügy bomlik. 

(Móra Klára)

"Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet...

 
"Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott."

 
(Wass Albert)

2021. február 25., csütörtök

A szeretetnek rengeteg színe van...

 

Hogy a szeretet rengeteg árnyalata és mélysége közül melyik pendül meg Benned egy másik ember mosolyától, az minden titkaid legnagyobbika. Hogy Te hogyan visszhangzol egy másik lélekben, az pedig már az ő kincse.
Vannak mulandó dallamok, vannak időtlenek, vannak harsogók és vannak szelíden jólesők. Vannak, amik nagyzenekarral robbannak az életedbe, mégis csak a visszhang marad utánuk és vannak, amelyek halkan zengőn örökre a Te zenédbe fonódnak. Bárhogy is szeretsz valakit, vigyázz a dallamra, amit Benned ébreszt és vigyázz arra, akitől ezt a csodát kaptad. Lehet, hogy változol, lehet, hogy ő változik, lehet, hogy a szeretet változik, de a kapcsolat, a kapcsolódás, ami életed egy pontján rezonált bennetek, az örökre megmarad.
A szeretetnek rengeteg színe van. Mindegyik értékes. Mindegyik kötelez. Mindegyik kapcsolat és mindegyik örök nyomot hagy. Mindegyik csodálatos és mindegyik felelősség. Ha van egy dallam, ami eszedbe jut ezeket a sorokat olvasva, ha rég nem hallottál egy barátról, egy kedvesről, egy testvérről, egy szülőről csak hívd fel és kérdezd meg, mi újság vele.
 
(Gosztolai Géza) 
 

Boda János: Sorsod és sorsom

 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Boda János: Sorsod és sorsom
 
Még mi magunk sem értjük,
hát hogyan érthetnék mások,
ami közted s köztem áll.
Ki érti meg a megérthetetlent,
és ki hisz majd jobban
a nehéz pillanatokban?
 
Az ég egy napon teret adott,
amikor közted és köztem
egy pillanatnyi rést hagyott,
hogy mélyen egymás szemébe nézzünk,
és szavak nélkül is megértsük,
hogy közünk van egymáshoz.
 
Teltek a hetek, és jöttek az éjjelek,
te ölembe ejtetted a fejed,
hogy elmondd, ki vagy,
és én is elmondtam, ki vagyok,
remélve, hogy nyomot hagyhatok.
 
Szép lassan összefolyt a lelkünk,
és egymás ajkára szavakat csepegtettünk,
és csókkal hintettük be az üres pillanatokat.
Én csak a pillanatnak éltem,
és férfiként sohasem féltem
sírni, ha valami bántott legbelül.
 
Az ember olykor elmerül,
saját világába menekül,
hogy rendet tegyen.
 
Emlékszem, mi is szerettük
egymást egy szent helyen,
és az akkor és ott volt a minden.
 
Habár tudom, nem lehetsz örök...
Mégis szeretni foglak!
Másként, mint mások.
Védelek majd,
mint kölykét az oroszlánok.
 

Bartalis János:Be szép is élni



 

 

 

 

 

Bartalis János:Be szép is élni

Február van és csodaszép.

Kitárom ablakom.

A fák hegye csillog

a napsugárban.

Méhe röpköd,

és madár dalol.

Be szép is élni.

Mezőre kimenni,

vetések közt

járni-kelni,

és érezni és csodálni,

a lehetetlent

megcsinálni.

Eke mellett,

ásó mellett

egész világot akarni.

Be szép is élni.

Új erővel, új alapon

minden évben elindulni,

és menni, menni –

és győzni, győzni – – –


Be szép is élni.


Isten mindig ott van, ahol te is...



"Állj bele azokba az áramlatokba, amelyek napjainkban érkeznek.
Mindenen felül lehet emelkedni!
Csakis a magas rezgésű dolgokhoz kapcsolódj. Az alacsony frekvenciás, betegséghelyzetekkel ne azonosulj!
Sérthetetlen vagy.
Higgy erődben!
Kérj segítséget!
Isten mindig ott van, ahol te is.
S ahol Isten van, ott védelem van."
 
 
(Demján Antal Judit)

2021. február 23., kedd

József Attila: Istenem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

József Attila: Istenem 

Dolgaim elől rejtegetlek,

Istenem, én nagyon szeretlek.

Ha rikkancs volna mesterséged,

segítnék kiabálni néked.

 

Hogyha meg szántóvető lennél,

segítnék akkor is mindennél.

A lovaidat is szeretném

és szépen, okosan vezetném.

 

Vagy inkább ekeszarvat fogva

szántanék én is a nyomodba,

a szikre figyelnék, hogy ottan

a vasat még mélyebbre nyomjam.

 

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,

én zavarnám a fele varjat.

S bármi efféle volna munkád,

velem azt soha meg nem unnád.

 

Ha nevetnél, én is örülnék,

vacsora után melléd ülnék,

pipámat egy kicsit elkérnéd

s én hosszan, mindent elbeszélnék.

 

A magyar irodalom istenes versei között József Attila itt olvasható költeménye alighanem az egyik legbájosabb. Rendkívüli érzékkel formálja meg a gyermeki tisztaságot, bájt, a szeretetreméltóságot. Természetes kedvesség lengi be a rövid verset. Hitelességét külön erősíti, hogy nem kíván túllépni a személyesség határán. Mindezek együttes hatásaként jön létre a bensőséges hangvétel, amely mindjárt az első versszaktól érzékelhetővé válik. Az „Istenem, én nagyon szeretlek” sor után az a megkapóan bájos fordulat következik, miszerint a gyermek Istent munkálkodónak látja. Ezért beszél a rikkancsság, a szántóvető, valamint a csősz munkájáról. A „nagyon szeretlek” érzése pedig természetesen úgy tud legszebben megnyilvánulni, hogy a munkálkodó Isten mellé odaáll az ember, ez a kisfiú, aki mindenben segítségére szeretne lenni. E szívből jövő segítőkészség nyomán a szeretet áramolni kezd, és az utolsó sorokban Isten, valamint a hozzá bújó lélek megható összetartozásában lehet gyönyörködnie az olvasónak…

(Penckófer János)

 

2021. február 18., csütörtök

Minden hit jó...

 

„Hit dolgairól vitatkozni nem laikus embernek való. Minden hit jó, csak megtartsátok, s legyen mindenki tisztelettel a másé iránt. A teremtő egyik embernek is olyan édes atyja, mint a másiknak, nem elég, hogy valaki azt mondja “uram – uram!” hanem szükséges, hogy szívében szeretet legyen, mely nélkül a hit megholt állat.”
 
(Jókai Mór)

2021. február 17., szerda

Végtelen. És szép. Csak elhatározás kérdése...

 
“Minden szürke, unalmas, egyhangú. Ilyen a világ. Ezt gondolod. Mert azt hiszed, mindent láttál. De van ám egy kis baj: a pinceablaknál ácsorogsz. Onnan nézed a világot. Illetve, azt, amennyit onnan látsz belőle. De ha felmész a tetőre, ahonnan messzire ellátsz, egészen más lesz a világ. Csodákkal teli, élményekkel, színekkel, illatokkal teli. Végtelen. És szép. Csak elhatározás kérdése. Hogy melyik ablakot választod.”
 
 
(Csitáry-Hock Tamás)

Tanuljunk a nehézségekből...

 

Tanuljunk a nehézségekből és fókuszáljunk a jó dolgokra, így nem fájnak olyan erősen az emlékek. Szeressük azokat, akik jól bánnak velünk és imádkozzunk azokért, akik nem. Keressük a megnyugvást, tudjunk elcsendesedni, szívből érezni, álmodni, vágyakozni, és meghallani belső jelzéseinket. Itt az ideje, hogy úgy éljük az életünket, hogy jó legyen nekünk. Tegyünk érte, tanuljunk a hibákból, és legyünk, megértőek önmagunkkal. Merjünk, próbálkozzunk, hogy nyerhessünk! A reménységet jó szorosan tartsuk a szívünkben, és ne feledjünk imát suttogni a Jóisten felé!
 
(Deverdics Éva)

Tanmese az ajándékozásról

 

Tanmese az ajándékozásról
 
Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben járt, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik vándorral, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját az ismeretlennel.
 
Az éhes ember meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ.
 
A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. ,,Gondolkoztam..."- szólalt meg.
 
,,Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.
 
(Ismeretlen szerző)

Mert csodálatos az ember...

 
“Mennyire csodálatos, hogy mindent kibír az ember. Kibírja az embertelen fájdalmat csak, hogy holnap is itt lehessen. Képes nevetni, amikor belül ezer darabra szakad a szíve. És lehet azt érezte tegnap megállt az élet, és nem forog a föld tovább, ma már ismét harcba száll, úgy tesz, mint aki él, mígnem egyszer majd tényleg élni kezd tovább. Mert csodálatos az ember. Ha nincs hangja írni kezd, ha kezei nincsenek majd lábbal fest, ha lába sincs majd a fejével int, mert sosem adja fel. A semmiből képes csodát varázsolni és már nem zokog, ha ismét összedől a szép világ, helyette bölcsen nagy levegőt vesz és biztosabb holnapot épít majd. És nem adjuk fel akkor sem ha fáj, ha most úgy érezzük nincs másik út, és óvatosan szárnyalunk a boldogság egén, mert tudjuk, ismét földet érünk majd. És tervezünk, álmodunk, félünk de szeretünk mert csodálatos az ember. Mindannyian.”
 
 
(Todorovits Rea)

2021. február 15., hétfő

Miért ne lehetne örülni a télnek...

 

Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk.
 
(Iselin C. Hermann)

2021. február 14., vasárnap

Bartalis János: A szerelem szavai

Bartalis János: A szerelem szavai

Örökérvényűleg
leírnám a
szerelem
szavait.
De nem tudom.
Alig bukdácsol
a szó:
   „Rózsa.”
   „Liliom.”
Majd:
   „Nagyon szenvedek.”
   „Megváltanám minden szenvedésed.”
Aztán:
   „Boldog vagyok.”
   „Neked adnám minden boldogságom.”
Most:
   „Álmodom.”
   „Rólad álmodnék teljes életemben.”
Már:
   „Lelkemben örök helyet nyert lényed.”
   „Legyen tied minden dicsőségem.”
És:
   Istenem!
   Istenem!
   Istenem!

 

2021. február 13., szombat

Aranyosi Ervin: Nem kell Valentin nap!

                                                                               

Aranyosi Ervin: Nem kell Valentin nap!
 
Bármi történjen, én mindennap szeretlek.
Boldog az én szívem, hisz része életednek.
Rólad zeng dalokat, te veled sző álmot,
csak együtt képzel el jövőt, szép világot.
 
Egyetlen csoda vagy, kit szeretni kaptam,
veled vagyok teljes minden pillanatban.
Túlcsordul a lelkem, mert hozzám tartozol,
s mindennapjaimba száz örömöt hozol.
 
Nem kell Valentin nap! Én mindig csodállak!
Együtt írott percek szép dalokká válnak.
Minden ölelésben ott dobog a szívünk,
egymáshoz csiszoltan szép keretbe illünk.
 
Bár szavaink szállnak, elhagyva az ajkunk,
összeköt szép hitünk, ígéretünk, alkunk.
Élmények sorával díszítjük a létet,
napjaink tanúi gyönyörű emlékek.
 
Míg világ, a világ, veled leszek mindig,
utunkat szirommal rózsák telehintik.
Szívből jövő érzés festi lelkünk szépre,
szerelmünk szavait felírjuk az égre.
 

Aranyosi Ervin: Valentin nap?!

 

Aranyosi Ervin: Valentin nap?!
 
Tudod, én mindennap éppen úgy szeretlek,
jó, hogy része lettem kedves életednek!
Nem kell Valentin nap, hogy megünnepeljük,
mert minden napunkban örömünket leljük.
 
Ami szép, s értékes, az mindennap fontos,
s meg kell ünnepelnünk, tiszta szívből, s pont most!
Mindennap adhatok apró ajándékot,
ami kifejez egy szerető szándékot.
 
Néhány kedves szóval, boldog öleléssel,
közös, szép élménnyel, mit szívedbe vésel,
szebbítem életed, s te is az enyémet.
Ettől lesz teljesebb, édesebb az élet.
 
Igen sivár a szív, mely egy napon szeret,
mikor csak ilyenkor jön tőle üzenet.
Nincs benne az érzés, csupán csak egy szikra,
de nem lobbant lángot, hullva a másikra.
 
Hiszem, a szerelem, ha él, mindig lángol,
nem csak fel-fellobban, és kihuny magától.
Mert mikor vele vagy, szíved kivirágzik,
és mikor nincs véled, folyton csak hiányzik.
 
A szerelmet nem kell egy nap ünnepelni,
hanem minden szép nap reá kéne lelni:
– Néhány kedves szóval, boldog öleléssel,
közös, szép élménnyel, mit szívedbe vésel!
 

Aranyosi Ervin: Szemedbe nézek…

 

 Aranyosi Ervin: Szemedbe nézek…
 
Szemedbe nézek, s rám ragyog,
szívedbe látok, s ott vagyok.
Ölelni vágylak kedvesem.
Álmaid titkon meglesem.
 
Szívedbe látni vágytam én,
csalogatott, mint lámpafény,
s mint lepke, úgy szálltam bele,
s így lettem máris egy vele.
 
Közös az álmunk, s vágyaink.
Szerelmet váró álmaink.
Miénk a perc, a pillanat,
s nem baj, a világ hogy szalad.
 
De idebent, csak mi vagyunk,
egymás lelkén nyomot hagyunk.
Miénk a perc, a pillanat,
rabbá vált szívünk, így szabad!
 
Reánk talált a szerelem,
így váltál eggyé Te, velem.
Vonzott a fény, a mágnesem,
s nem lehetsz másé már Te sem.
 
Egymásra leltünk, s jó veled,
szemem csak nézi szép szemed,
s nincs a világon szebb dolog.
Legyünk hát együtt boldogok!
 
 

Ha keresed a szépet, meglátod...

 
"...az vagy aki a szívedben vagy, vagy akivè válni akarsz. Ha hiszed a csodát, élni fog. Ha keresed a szépet, meglátod. Ha dúdolni kezdesz, előbb-utóbb zenévé érik. S ha kikapcsolod azt a buta kódot a fejedben, meglátod önmagad értékét. Kívánom, hogy találd meg a csodákat, a szépséget, s azokat az embereket, akik valóban látnak tèged… akik látják, milyen is a szíved. Egyszeri vagy és megismételhetetlen!"
 
(Noel Péter)

2021. február 12., péntek

Tőled válik azzá...

 
Tőled válik azzá...
Minden attól válik azzá ami...amit te magadból beleteszel. Ha benned van valami, bármi, ami kisugárzóan áthatja a lényedet, és így ezzel a minőséggel mozogsz a világban, akkor a fényedet, mint lenyomatot, ott hagysz minden megtörtént mozdulatodban.
Amit egyszer a fényeddel megérintesz, az onnantól kezdve fényes lesz.
Nem attól válik valami nagyszerűvé, mert annyira tökéletesen elő van állítva, vagy ki van dolgozva, hanem attól, hogy te a nagyszerűségeddel körbe öleled azt.
Attól lesz egy étel finom, hogy te a finomságodat beleteszed. Attól lesz egy meghitt beszélgetés együttérzéssel tele, hogy a szívedben együttérzés van, mikor a másikra figyelsz. Attól lesz egy kapcsolat szenvedélyes, ha te magad, a szenvedélyedet megéled benne.
Minden attól függ, hogy te magad mit adsz oda, hogy magadból mit mutatsz meg másoknak. Ha benned a Lélek sugara fényként szétáradva aranyozza a mindennapjaidat, akkor bármi amihez kapcsolódsz, át lesz itatva. Bárki akit szeretsz, ennek fényével szereted. Tőled válik azzá, amivé tetted! Belőled indulva árad, színez, ezzel szebbé téve a létet.
Ne gondold, hogy az üres dolgoknak, üres embereknek hatalmuk van az életben.
Hatalma annak van, aki a szívével ölel körbe.
 
~ Dömötör Aletta ~

Nem késő még...


Nem késő még - mondta az Angyal.

Akkor sem, ha most minden zavaros.
Akkor sem, ha nem vagy már olyan fiatal.
Akkor sem, ha követtél el hibákat és most félsz.
Még nem késő...
És aztán az Angyal szemével kezdtem látni a világot.
Láttam a színeket, amelyeket megfesthetek,
A hidakat, melyeket megépíthetek,
Életet, melyet örömmel élhetek,
Álmokat, melyek beteljesedhetnek,
És ekkor világossá vált számomra:
Nem késő még...
 
 (Ron Atchison)

Boda János: Távoli táj

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Boda János: Távoli táj
 
A távoli táj ma havat varázsol,
átfesti magát a kopár fátyol,
és a szívbe olvadó parazsat ültet,
dombjai közt a reggeli hóköd lüktet.
 
Ha feljön a Nap, jégcsepp villan,
egy madár a fáról dalolva elillan,
a tükörsima ég felé tekint apró szeme,
nézem szelíden, és én is megyek vele.
 
Fentről látni csak, mi az igazi távolság,
onnan tisztábban látszik a hófehér vakság.
Onnan üzeni nekem a távoli táj,
hogy messze még a nyár, messze még a nyár.
 
Nézz most szét, ember, és csodálj!

2021. február 11., csütörtök

Boda János: Magamba zárlak

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
Boda János: Magamba zárlak
 
Zuhannak rám éles képek,
melyek álmaimból visszanéznek.
Lobognak bennem éhes vágyak,
mikor magányomban megkívánlak.
 
Lebben az arcod, vetít a képzelet,
őrződ vagyok, ki szorítja két kezed.
Valahol bennem szüntelen lélegzel,
bár kevesen hiszik, én tudom, hogy létezel.
 
Magamba zárlak, hogy soha el ne hagyj,
hogy nekem mindörökké megmaradj.
Bármerre is jársz, te itt maradsz velem,
felidézlek téged, ha behunyom a szemem.
 
 

Boda János: Álmodban

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Boda János: Álmodban
 
Már kering a hajnal a tengerkék
messzeség szél tépte felhői fölött,
nézd, itt fekszem valahol közted,
és két féltő sóhajtásod között...
 
Úgy éjfél felé hajlott az idő,
mikor a hónom alá bújva,
arcod a mellkasomhoz simulva
zuhantak rád az álmok.
 
Keringő gondolatok közt lépkedek.
Kezeim közt a nyugtalanság
égő aggodalom. Félek, féltelek!
Arcod beborítja a nyitott ablak
tükrében felcsillanó holdfény.
 
Tűnő tekinteted a leomló csillagok felé hajol.
Szeretem nézni, ahogy mellettem alszol.
Hajad betakar, vigyázza homlokod.
Nézem, hogy eddig dermedt, magányos ágyam
egyszerre szerető szíved otthonává válik.
Ahogy a párna hűvös bársonyát
arcod bódító illata itatja át.
 
Téged őriz a takaró, mely a tested
melegét magába olvasztja,
ha majd helyetted a helyedre bújok,
bőröd illatát arcomba árasztja.
 
Nincs más, kit valaha
tőled jobban szerettem.
Nálad, te egyetlen,
ki most álmokat
szősz helyettem.
 
Pengeként villan
a lélek húrja...
s te vagy benne:
Lélek és szépség
örök egyensúlya.
 
A falak közé feszül az áradó, néma csend.
Megnyugszik a szív, és elhalkul a lét. Imádom.
Mintha csak mi ketten lennénk a világon.
Válladra csókot lehel a hajnali szellő,
körbefonja törékeny tested,
majd a pilládra száll, és fölnyitja apró,
mélybarnán ragyogó, álmos szemed.
 
Úgy nézel rám, mint anya,
ki a gyermekét ringatja.
Pislantasz egyet, aztán még egyet...
Ajkadra szelíden rácsorog a tündérnevetés.
 
Majd hallgatag ölemben,
végleg megpihen
ölelésed, melyben
élünk és meghalunk,
s még ha távol vagy is,
a bennünk lévő időtlenség
végtelen csillagrendszerében
cseppenként összeolvadunk.
 

2021. február 9., kedd

"Mikor az éj leszáll...

 

"Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát."
 
(Jókai Mór)

A szépet, amit a lelked lát.

 

Vannak szép emberek. Akiket meglát az ember a metrón, vagy a közértben és rászegeződik egy pillanatra a tekintete.
És vannak azok az emberek, akiknek olyan szép a lelkük, hogy magunkkal visszük a szépségüket egy életen át.
Az egyik szépség a mulandóságban született és a pillanatnak van teremtve. Míg a lelkükben szép emberek szépségében van örökkévalóság, ott meg lehet maradni, oda meg lehet érkezni.
Ezt a szépséget keresd. A szépet, amit a lelked lát.
 
(Lőrinczi Emese)