"A nyugalom ajándéka...

"A nyugalom ajándéka mindannyiunk szívében rejlik."

(Paulo Coelho)

A csend hangja

 

A csend hangja

Élvezted már
valaha a csendet
hallgasd csak
neked hoz üzenetet
szél szárnyán
susognak a dallamok
melyek a szemnek
láthatatlanok
de ha figyelsz
érzed a szíveddel
csend zenéjét
hallod a lelkeddel
a friss levegőt
magadba szívod
fáradt tested
életre hívod
merülj a csendbe
fordulj a dalhoz
csak te tudhatod
az üzenet mit hoz

(Zvolenszki Andrásné Jutka)

"Az marad tiéd...

"Az marad tiéd, amit másnak adtál,
csak az a szép, mit másnak megmutattál,
csak azt tudod, mit másnak tanítottál,
és nem fázol, ha volt kit betakartál."

(Dánielisz Éva)

Mégis szép

 

Mégis szép

Messzi hegy ormán tombol az orkán,
reccsen a szikla, koppan a kő,
jéggé van fagyva minden alatta,
dermedt a föld, és zord az idő.

Zúzmarás ködben, hajnali csöndben
alvó fa ágán dér didereg,
fenn a magasban fa ága roppan,
száguld a vad szél, tép a hideg.

Gomolygó köd a hóra telepszik,
fehér a csend, és alszik a rét,
köd fátyla lebben, fagy-fehér minden,
hűvös a táj, és mégis oly szép.

 

(Lupsáné Kovács Eta)

 

"Az életben csak az marad meg...

"Az életben csak az marad meg nekünk, amit átéltünk, amire visszaemlékezünk azért, hogy újraélve ismét érezzük az érzéseket, és mit sem számít, ha valamely pillanatban eltorzult. Minden emberi lénynek a boldogság a célja, ahhoz pedig az érzéseink vezethetnek el minket, az apró örömök, a nagy győzelmek, az erős érzelmek, a szerelmek. Nem számít, hogy a testünk vagy a képzeletünk éli át, vagy éppen az emlékezet formálja újra őket."

 
(Kilian Jornet)

Minden pillanat...

 

Minden pillanat, ami veled múlik, átalakul. Életté. Mert a múló idő helyét múlhatatlan tartalommal töltöd meg, a tűnő pillanatokból maradandó értékeket varázsolsz.

 

 

(Csitáry-Hock Tamás)

 

"Majd akkor tudsz igazán szeretni...

"Majd akkor tudsz igazán szeretni, mikor nem csak a test érdekel, hanem a lélek is. Majd akkor fogsz igazán szeretni, mikor értékesebbnek tartod azt ami bent van, mint ami kint..."

 
(Elvis Matthew Urban)

Thándor Márk: Esti köszöntő

Thándor Márk:
Esti köszöntő


Hunyd le szemed, s lásd az édent,
áldott, meleg hóesésben.
Táncoljanak hegyek, völgyek, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

S ha már lengedezik az álom,
nyújtozz végig a pihe-puha ágyon,
hagyd, hogy csodáljanak az éjben,
lángoló csillagok az égen.

S akkor én is becsukom szemem,
arcodat csillagként lesem,
táncolnak álmok, vágyak, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

 Hiszem...

hivatástudat

Hiszem, hogy lehet jobb is a világ.
Hiszem, egy ember is tehet csodát.
Hogy minden gyermek szíve egy virág,
Isten adta nekünk legszebb mosolyát.

Hiszem, tehetséges minden gyermek.
Hiszem, az én dolgom tudni, hogy miben.
Tudom, eléri majd, amit szeretne,
Segítem vágyát, mit kíván szíve.

Áldom Istent, hogy láthatom mindezt.
Áldom és kérem, mindig segítsen!
Nem adok többet, de kevesebbet se -
Csupán adom az egész életem...

(Árnyék és Fény)

Táncoló hópelyhek

 

Táncoló hópelyhek

Felhőkből hópelyhek keringőznek éjben,
Fehér lepelként szikráznak napsütésben.
Körtáncukban karoló csillagos pelyhek
Melengető takarói vágyó létnek...

Ha hópehely lennék, hókristályként szállnék,
Jeges tűlándzsákkal testedig hatolnék!
Fagyott ruhád tördelném, hogy hozzád érjek,
Hol vágy tüzei, mint örökmécses, égnek.

Ha éj sötétjében hópehely lehetnék,
Szerelemcsillagként ágyadhoz lebegnék!
Pihennék kebled hullámzó melegében,
Felolvadnék szíved titkos rejtekében.

Ha kerengő pelyhek sok ezre lehetnék,
Belőlük hócsipke terítőt horgolnék!
Széltől is óvnálak testedhez simulva,
Hókönnyből olvadnék arcodon csordulva.

Sziporkázó hópehelyként, ha éj fakad,
Hajadba szőnék fénylő hócsillagokat.
Pajkos hótesttel karjaid közt fekhetnék,
Forró ajkad hűtve csókodban elhalnék.

Leheletkönny hócsillagként alászállok,
Hogy hópelyhekben szülessenek szép álmok:
Égő tested oltani mennyei fényben,
Elhamvadni majdan vágykelyhed tüzében...!

Felhőkből hópelyhek keringőznek éjben,
Körtáncukban átkarolnak napsütésben.
Óh, ti égben születő, csillagos pelyhek,
Emlékőrző szemfedői szerelemnek!

 

 

(Csákány Tibor)