Krisztusi fény ragyog a lelkünkben...

 

Öröktől fogva el akartak taszítani mellőle, ezer átkot szórtak már rám.

Arannyal meghintett szurkot zúdítottak a nyakamba. Elfordították fejem, meggyalázták a testem, porba tapostak megannyi életen át.

 

Most sincs ez másképp. Álnok kígyók hízelegnek, tekerednek körém, kéjesen várják, mikor hibázom. Számtalan csellel próbálják elfedni előlem a Napot. Könyörtelen gyűlölettel vicsorognak a kutyák, prüszkölnek, csaholnak. S a kígyó mérges fullánkját dölyfösen öltögeti rám.

 

Hova az igyekezet, mi végre e rengeteg hamisság? Mikor értik már meg végre, hogy csak az anyag mi mulandó, hogy LELKÜNK FÉNYE HORDOZZA SZELLEMÜNK ARANYÁT? Hogy a szerelem, mely szívünkben lobog, képes legyőzni minden akadályt? Mikor értik már meg végre, hogy Isten előtt nincs semmilyen dolog, mely az igazság útjába áll?

 

Erős vagyok, mert Égi Anyám és Égi Atyám fogják a kezem. Soha nem hagyják elveszni gyermekeit. Szeretettel ölelnek át minden pillanatban és gyengéden támogatják az utam.

 

Ti, gonosz fajzatok, ördögnek fattyai soha nem tudtok felérni hozzánk, és a Pokolban is csak bábok lehettek! Játékszerei e bukott világnak! Lelkünk, szellemünk tabu a számotokra! Isteni pecsét óvja minden aljas tettetek elől!

Krisztusi fény ragyog a lelkünkben, s ki nem bírja e fényt, saját poklában fog feloldódni a semmibe.

 

(Stella)

ÉLETCÉL

 

ÉLETCÉL

 

"-- Az életet többnyire azért hibázzák el, mert azt tartják, hogy ez a föld a világ, az élet. Ez kukacgondolkodás. De az ember nem kukac. Az ember nemcsak a testéért él, mint a kukac, akinek egyetlen feladata van, a teste növelése.

-- Az embernek a teste él az emberért. Testi ember – lelki ember. Tisztán kell érteni e két fogalmat.

-- Ha a halottaknak egyszer még megnyílna az ajka, azt mondaná: Bolondul éltem! Mert sokan úgy élnek, mintha ez volna az örökkévalóság helye. A sírban fekve egyszer csak azt veszi észre, hogy gyűjtött, robotolt, rendelkezett erején túl, hogy aztán jól élhessen. Tehát élt, de még sem élt. S erre nem eszmélt rá előbb.

-- A temetőből sokan, ha visszanéznének, elmondhatnák: Életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért.

-- Az élet célja nem földi. Az élet célja fejlődés a tökéletesség felé. A munka csak lépcső. A templom feljebb van. Aki céltalanul, vakon megy a lépcsőn, falba ütközik.

-- A tucattárgy, a tucatember nem érték a társadalomban.

-- Az öntudatosság azt jelenti, hogy tisztába vagyok az érzéseimmel és gondolataimmal. Ezeket folyamatosan kontrollálom a cselekedeteim, tetteim előtt.

-- Minden ember tud változtatni, de csak akkor, ha akar.

-- Az öntudatos ember minden ellenszél felkorbácsolása ellenére is rendíthetetlenül éli az Isten adta tanítás örömét.

-- Ez az öröklét tudata, az önzetlen szeretet, a szabadság mámora, ami megszabadít minden lehúzó bilincstől, amit tudatlanságunkból raktunk magunkra.

-- A világ fordulópont előtt áll. Többnyire az egyének fordulópontja fogja meghatározni a különböző érdekcsoportok, nemzetek fordulópontját. Ne érezze hát senki kicsinek magát, mindannyiunk elszántságán és akaratán múlik, képesek leszünk-e szárnyakra kapni. Megérett a világ a változásra. Ideje lenne, eldobni az elavult nézeteket.

-- Lesznek többen, akik a nehézségek ellenére is a magasba szállnak.. De vannak még, akik a szeretetet csak elvárják, miközben képtelenek adni azt. S legtöbben csak áhítják az egészséget, de képtelenek tenni érte. Az orvostól, a mindenhatótól várják a megoldást. Bármit beszednek, csak nekik ne kelljen egyetlen változást sem eszközölniük. Az emberiség pedig egyre betegebb.

-- Öntudatra ébredni akár fizikailag, akár morálisan, egyike a Mindenható legbecsesebb ajándékainak."

 

-- Kovács-Magyar András --

(Részlet: Vida Csaba A XXI. század hídembere című könyvéből)