Valóságot teremtesz...

 

“Ha a világot érő tragédiák (pl. háborúk, éhezés, erőszak, stb.) közepette boldog vagy a saját teredben, a világ teljesen hülyének fog nézni. Azzal fognak vádolni, hogy nem nézel szembe a valósággal és a fejedet a homokba dugod. Nos, inkább nézzenek hülyének minthogy boldogtalan legyél. Fontos hogy tudd, Te ilyenkor új Valóságot teremtesz, és azt csak egyéni szinten kezdheted el. Ha belevonódnál abba amit a tömeg gondol, csak részese lennél annak ami van és hozzájárulnál a nem kívánatos növekedéséhez. Mégis, szerinted hogyan teremthető meg kollektív szinten a béke és a szeretet? Úgy, hogy Te elkezded érezni ezeket a minőségeket magadban. Nem a szomszédokra vársz, nem a politikusokra, nem mutogatsz kifelé, hogy mindenkinek békésnek kellene lennie. Nem... Csendben maradsz azzal a szándékkal, hogy átérezd mindazt amit kívánsz, és aztán elengeded. Nem kényszerítesz senkire semmit, csak sugárzod magadból ezeket az érzelmeket. Innentől kezdve már hatással vagy a világra..."

 

(Abraham-Hicks)

Ikerlélek kapcsolat - életünk legnagyobb önismereti tréningje

Ikerlélek kapcsolat - életünk legnagyobb önismereti tréningje

Az Ikerlelkek olyan lélektársai egymásnak, akiben megtalálják hiányzó lélekrészüket, ha úgy tetszik a Másik Felüket. E két lélek találkozása olyan felkavaró és annyira fantasztikus, hogy azután már semmi sem marad ugyanúgy az életükben, mint azelőtt.

Ezt nagyjából képzeljük el úgy, mint amikor Isten megjelöl két embert ugyanazon jellel, amely az egész világegyetemben csak ennek a két embernek ugyanolyan, mert őket egymásnak rendelték Odafent, ellene semmit nem tehetnek, találkozásuk, kapcsolódásuk az Isteni terv szerint működik. Több előző életükben is találkoztak, kapcsolódtak, innen a sok-sok felismerés, emlékkép, ősfájdalom és a földöntúli szeretet-szerelem érzése. Az igazi kiteljesedés kettejük kapcsolatában mindannyiszor elmaradt... ez nagy valószínűséggel most következik itt a Földön, a XXI. században.

Az emberiség csodálatos időszakba lépett, egyre magasabb rezgésszinten emelkedünk egyre magasabb dimenziókba. Ezt hogyan képzelje és értse meg egy kevéssé spirituális ember?

Nem egy futurisztikus film jelenetei elevenednek meg, hanem mi magunk változunk. Mindannyiunkra hatással van ez a folyamat, kérdés, mit kezdünk vele? Vannak, akik már régen felismerték, hogy miért jöttek, mi a feladatuk, haladnak az útjukon és segítik azon társaikat, akik most ébrednek. Tapasztaljuk, hogy egyre többen és többen keresnek magyarázatot a spirituális világban, mert egyébként nem értik, mi történik bennük és körülöttük. Érzik a változásokat, kapják a jeleket, jó esetben felismerik, mi lenne a helyes irány. Az Ikerlelkek kapcsolódása emeli a Föld rezgését, minden összekapcsolódott Ikerlélek-pár saját feladatán keresztül hozzásegíthet másokat az emelkedéshez. De ehhez önmagukban is békében, harmóniában, szeretetben kell tudniuk létezni. Ez a JÓL-LÉT állapota. Ez lesz majd a cél, amelyet el kell érniük.

Találkozásuk eget rengető energiákat mozgósít. Amikor egymásra tekintenek, arra a környezet is mindig felfigyel, érzékelik a kapcsolódás erejét, és ezt vissza is igazolják általában. Találkozik egy nő és egy férfi, és ez annyira erős érzésekkel jár, hogy olykor azt hiszik, belehalnak... ha csak egy légtérben vannak, már erős energia-örvény járja át a teret, ha meg is vakulnának, akkor is ezer közül felismerik a Másikat... mi ez, ha nem Isten adománya, ajándék? Ez így túlságosan mesés lenne, ha itt véget is érne a történet. Nem... itt kezdődik igazán.

A két ember között elindulnak a küzdelmek, a játszmák, és a felismerések fájdalma arra kényszeríti őket, hogy bántsák magukat és ezáltal a másikat is. Az elvárások és a fájdalmak ekkor még alkalmatlanná teszik őket a kapcsolódásra. Egyikük elfordul, eltávolodik, akár egyik napról a másikra, amely mindkét felet egy hosszas önismereti folyamatra tereli. Miért? - mert a fájdalom annyira erős, hogy megadásra kényszeríti azt, akitől elfordult a társa. Ez az időszak, mely meglehetősen hosszú is lehet (akár sok-sok év is), erőteljes lelki és fizikai megpróbáltatás mindkét fél számára. Viszont ez az Ikerlélek kapcsolat sava-borsa. Elindul az a munka, amikor a lélek magára helyezi a fókuszt és felfedezi elfeledett nőiségét vagy férfiségét, ráébred arra, hogy mivégre van itt a Földön, mely oda vezet, hogy az Út végén egy erős, magában is egészséges, egyensúlyban lévő immáron NŐ és FÉRFI áll.

Egy irányba mennek, de nem feltétlen azonos sebességgel. Nem baj.

Ha az egyikük szépen halad az útján, még ha nem is azonos sebességgel, akkor ezt a másik is érzi mert kölcsönhatásban vannak. Ha az egyikük lemarad, kezét nyújthatja a másiknak, ha ő ezt szeretné.

Ami nagyon érdekes, hogy nem hagyják őket ülni a babérjaikon. :) és ha az Isteni Terv szerint haladnak, akkor kapcsolódni fognak az Út végén.

Az Út elején gyakran látni férfias (nem feltétlen külsejükben), irányító, akarnok nőket, akik maguk sem érzik jól magukat ebben a szerepben, valamint erőtlen, feminin, határozatlan férfiakat, akik vergődnek ebben az állapotban, mintha a nemek szerepet cseréltek volna.

A nők legjavából hiányzik a kisugárzás, a harmónia, az önbizalom, a báj, a kedvesség és az a fajta határozottság, amely nem ego és nem az uralomra törekvés. Ennek több oka is lehet, de nézzük azon a szinten, amely a kapcsolataira vezethető vissza, az életére, amelyet él. Ha nem a megfelelő társsal él, ez sajnos igen gyakran megesik. Ez azért derül ki viszonylag hamar, mert megbomlik a kezdeti esetleges egyensúly. Kérdés, hogy meddig maradnak ebben? Ha sokáig, akkor megjelennek a lelki, majd a testi panaszok, a betegségek. A szeretethiányos élet és az elfojtások hozadékai, a társas magány. Ezt karmikus kapcsolatnak hívjuk és legfőbb sajátossága, hogy egyszer véget ér, mely véget érdemes időben felismerni.

Egy jól működő párkapcsolat ajándék. De azt látom, hogy aki igazán a helyén van, balanszban önmagával és harmóniát sugároz, aki már megtanult egyedül is élni, nem attól teszi függővé az életét, hogy szorosan ül-e mellette valaki a kanapén nap mint nap. Nem ragaszkodik és nem birtokol.

A nőiségünk kivirágoztatása elsősorban nem a másik nem feladata, hanem a sajátunk.

Ha egy NŐ virul, sugárzik, árad belőle a szeretet, a nyugalom és a harmónia, akkor rendben van. Ekkor tud hozzá kapcsolódni majd a megfelelő társ. A Férfi. És itt nem arról a tévesen férfias szerepkörben tetszelgő, uralkodni vágyó, önmagát nem ismerő, manipulatív férfiról beszélek. Hanem arról, aki önállóan és magában is boldog, erős és határozott, jókedvű, egészséges, szeretetteljes FÉRFI. Én úgy szoktam mondani, aki tudja a dolgát. :)

Az Út, amelyen az Ikerlelkek járnak tele vannak csodálatos égi jelekkel, melyek terelgetik őket a helyes irányba. Olykor előfordul, hogy fel szeretnék adni a küzdelmet, elfáradnak, de ilyenkor odafent segítenek. Ekkor beavatkoznak. Jeleket kapnak arra, hogy érdemes menni tovább. Érdemes hinni elsősorban önmagukban. Mert a visszajelzések szerint már másoknak is segítenek az ébredésben. Ez a feladatuk. Az EGYSÉG megteremtése.

Akivel az Útjuk során összehozza őket a Sors, az sosem véletlen. Lehet egy duálpár, lehet sok-sok Lélektárs, akiknek mind-mind hálával tartoznak, oly mértékben emelik őket egyre magasabbra és magasabbra.

Az Isteni terv tökéletes. Minden úgy lesz, ahogyan lennie kell.

Összefoglalva az Ikerlélek kapcsolódás kulcsszavai: felismerés, felébredés, elengedés, önmegismerés, öngyógyítás, kiteljesedés, szeretet. Egység.

„A Férfi templom, a Nő szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentség előtt térdet hajtunk.
A Férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az ég."

(Victor Hugo)

(Vizdák Andi)

Reménytelen szerelem

Reménytelen szerelem

Talán mindenkivel megesett már, hogy úgy elment valaki mellett, nap mint nap, hogy semmit sem érzett a másik iránt.

Talán néha váltottak egy-egy szót, de ez volt minden. Nem gondolt a másikra, csak mint barátra, munkatársra, osztálytársra.
 

Aztán egy napon – talán, mint a filmekben – a folyosón rohanva elakad az ember lánya, és szerteszét szóródnak a könyvei, papírjai. Sóhajtva lehajol, szedegeti a szétszóródott lapokat, és akkor valaki mellé hajolva segít. Az ember lánya meglepődve felnéz: a kolléga! Most veszi csak észre barna szemét, kedves arckifejezését, és a baráti gesztust, amivel rakosgatja a szanaszét esett cuccokat. Fordul egyet a világ, és olyan érzés kapja el, amit nem érzett azelőtt még soha. Pláne nem vele kapcsolatban. Zavart mosollyal megköszöni, és úgy dönt, hogy elkönyveli az élményt érzései botlásának. Megvonja a vállát, és fölényesen kineveti magát.

De mikor egyre többet kezd rá gondolni, már egyáltalán nem vicces a dolog. Sőt, úgy tűnik, az érzés túlmegy a barátság, szimpátia határain. A szép, magabiztos nő ilyenkor furcsán kezd viselkedni. Mielőtt belép a munkahelyére, egy kis parfümöt szór magára, hogy úgy illatozzon, mint a frissen vágott virágszál. Plusz egy kis smink, rúzs, frizuraigazitás, és belibeg a helyére. Menet közben, mintha véletlenül esne csak a pillantása a férfi felé, ránevet, és a hajzuhatagát megrázva csábosan köszön: – Helló!

Valljuk be, ezt a mozdulatot (majdnem) minden nő ismeri. Ezt a „véletlenül arra volt dolgom, és köszöntem” mozdulatsort, mely mögött ott áll a valódi szándék: „hátha észrevesz engem…” Csakhogy kétféle nő van, és mindkét típus kétféleképpen alkalmazza.

Az egyik úgy, hogy csábít, felhívja magára a kiszemelt figyelmét. Míg a másik leplezni akar. Mert a férfi biztos tényleg csak köszönt, tényleg csak barátként ajánlotta fel a segítségét. Isten ments, hogy „ő” észrevegyen bármit is! És örül, ha legalább ránézhet és figyelheti, titkon rajonghat érte. Ez a bátortalan nők eszköze. Ugyan mit is akarhat tőlem az a pasi? – gondolják. Pedig bármikor észreveheti őket valaki. Ám inkább gyötrődnek, fognak egy képzeletbeli ládikót, belerakják a szerelmet, hozzácsomagolnak öt tonna követ, és bedobják a képzeletbeli tengerbe. Mondván, ez úgyis reménytelen szerelem…

Addig-addig csinálják ezt, míg beválik. Ha közelében vannak a férfinak, hirtelen dolguk akad. Ha mellettük ül, elfordulnak, azért, hogy ha el is kapja őket az a kényszer, hogy a szerelmük tárgyán pihentessék pillantásukat, a világért se tudjanak arra fordulni! S ez idővel sikerül is! Egy nap azon kapják magukat, hogy ismét szétszóródnak a jegyzeteik, és a kolléga ismét segít. S ahogy rápillantanak, már nem forog a világ… Megkönnyebbülnek…

Pedig lehet, hogy később megbánják...

Vajon miért van ez? Talán, mert félnek a csalódástól, s talán mert az önbizalmuk nagyon kevés. A nők azt hiszik, ha nem soványak, ha nem a legújabb divat szerint öltöznek – magyarul, ha nem úgy néznek ki, mint a kifutók manökenjei, akkor már nem is vonzóak. Sőt, semmi esélyük a szerelemre. Pedig ez nem így van! Minden nő/lány szép, ha figyel magára, ha előnyösen öltözködik, önmagát adja és kiegyensúlyozott. Mert a nő önbizalma, egyénisége lerí róla, és a kisugárzás sokat számít. Durván talán mondhatjuk úgy is, hogy lehetünk akármilyen csúnyák, ha van egyéniségünk és önbizalmunk, akkor felfigyelnek ránk.

A nők többsége komoly, felelősség- és szeretetteljes kapcsolatot szeretne. Tehát olyan férfit kell találniuk, akik szintén komoly, felelősség- és szeretetteljes kapcsolatot szeretnének. Ezek a férfiak is tudják, hogy nem a manökeneké a világ, és más dolgokra fektetik a hangsúlyt: az értéket, a belső szépséget látják meg a nőben, és nem a külső szerint ítélnek. Mondjuk, észreveszik, hogyan mosolyog, mi érdekli, hogyan tud szeretni, törődni a másikkal. Azok a férfiak azonban, akik még korántsem így gondolkodnak, más nőket keresnek. Olyanokat, akik az átlagnál szebbek, akikkel büszkélkedhetnek, szórakozhatnak. Ők megint csak más kategóriába tartoznak. Hozzájuk bizony nem valók önbizalom hiányos nők. Nem lennének boldogok velük.

Mivel a csalódástól mindenki fél, nehéz dolog valakinek bevallani érzéseinket – könnyebbnek, egyszerűbbnek tűnik az elfojtás. A visszautasítás nagyon megalázó tud lenni, de kínoz a kétely is, hogy vajon nem a nagy szerelmet szalasztottuk el?...

Nők, lányok, tehát fel a fejjel! Mosollyal kell róni az utcákat, természetesen, önmagunkat adva. Akkor biztos, hogy férfiak, fiúk sora fordul majd utánunk. Különben is, ahogy a közmondás is mondja: Minden zsák megtalálja a foltját!

Az esély mindenkinek jár, az esély mindenkinek útjába akad – rajtunk múlik, miként élünk vele. De jó vigyázni, mert a lehetőség nem jön újra vissza mind– akárhogy is sírunk később utána!


(Testünk, lelkünk titkai)