Nekünk találkozni kellett

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nekünk találkozni kellett

 

Nézlek téged, amikor olvasol.

Elgondolkodom az elmúltakon.

Amikor megismertelek az olyan jó volt!

Emlékszel, beszélgettünk sokáig ott a padon.

 

Lassan kitártuk egymás előtt a szívünket.

És észrevettük milyen egyformák is vagyunk.

Mint a tengerben a vízcsepp épp olyanok.

Nekünk találkozni kellett akkor.

 

És most nézlek hosszú percek óta.

Betelni veled ma sem tudok.

Olyan könnyű a lelkem mióta ismerlek.

Szeretlek nagyon, nagyon!

 

Nekünk találkozni kellett, ezt jól tudom.

Egymás nélkül már élni se tudnánk.

Szívünk és lelkünk is összefonódott.

A boldogság eljött hozzánk.

 

És most nézlek, hosszú percek óta.

Lelkemben pillangók repkednek.

Megsimogatom a kezed és te rám mosolyogsz.

A szerelem szavak nélkül is élhet.

 

2020. március 17.

Ami össze van kötve, azt sem idő, sem félelem nem szakíthatja el...

 

Amikor a nő meglátja a férfit, nincs benne kétség. Azonnal tudja, hogy ő az. A szemeiben ott a múlt, a jelen és a jövő. Az érzés elementáris, a felismerés villámcsapásként éri – hiszen már ezerszer szerette őt más életekben, más időkben.

 

De a férfi megijed. Valamit ő is érez, mélyen, a szíve legmélyén. De az ismeretlen fájdalmasan ismerős, és ez megrémíti. Nem így tervezi, nem így képzeli el a szerelmet. Egyik pillanatban minden összeáll, a másikban hirtelen túl sok lesz. A fény, ami a nőből árad, vakító – és ő még nem biztos benne, hogy készen áll ekkora igazságra.

 

„Kérlek, ne menekülj! Nem látod, hogy én vagyok az?”– kiáltja a nő némán, a lelkével.

 

De az ikerlángok útja sosem egyenes. A felismerés pillanatában az egyik fut, a másik vár. Az egyik fél kapaszkodik, a másik eltaszítja – mert az igaz szerelem nem csak édes, hanem kihívás is. Meg kell érni rá.

 

De a sors nem hibázik. Ami össze van kötve, azt sem idő, sem félelem nem szakíthatja el. Mert ahogy a lélek felismer, a test is követni fogja. A kérdés nem az, hogy megtörténik-e… hanem hogy mikor.

 

 Mert az igazi szerelem elől nem lehet elmenekülni. 

 

Ági

Az alkotó párok emelik egymást...

 

... A kapcsolatok többsége azért hal meg mert a felek kiégetik, lehúzzák egymást, majd elveszítenek mindent, mert eleve nem is tudtak építeni. Mert nem azt választották, aki az isteni párjuk, mert féltek, mert kételkedtek és a végén a pokolba zuhantak.

 

A kérdésekre nagyon egyszerű a válasz. Az emberek többsége rossz emberrel él, pedig meggyőződésem, hogy mindenkinek odateszik. Megtörténnek ezek a találkozások, de jön az ész, a kombinálás, a mi szolgálná leginkább az érdekeimet és a látszólag könnyebbet választják. Pedig a könnyebb mindig összeomlik. Minden összeomlik, amit nem két olyan lélek alkot közösen, akik értik, érzik egymás lelkét. Az alkotó párok lesznek viszont azok, akik birodalmat teremtenek, jólétet, családi boldogságot és ezt adják tovább.

 

A tétel nagyon egyszerű. Ha amellett vagy, aki a tiéd, mennek a dolgaid, bejönnek a lehetőségek, a nehézségeket is megoldjátok, nem kerestek szeretőt, nem ég ki a szenvedély, nem múlik el. Az alkotó párok emelik egymást és a környezetüket. Összefognak és szárnyalnak. Ott megszűnik mind az, ami addig nehezítette az életed, mert olyan erők szabadulnak fel az összekapcsolódásotoktól, amelyek addig soha sem voltak. Miért? Egyszerűen azért, mert mertél nem a félelmeid szerint dönteni.

 

(Barna Berni)

Egy nap találkozni fogsz egy lélekkel, aki szintén a tiédet kereste.

 

Egy nap találkozni fogsz egy lélekkel, aki szintén a tiédet kereste.

 

Valakivel, aki az élet útjain járva ugyanúgy hiányolt valakit, akinek még nem ismerte sem a nevét, sem az arcát — de akinek a lelkét már régóta ismerte.

 

Mert a legnagyobb találkozások valahogy már korábban megtörténnek az életben.

 

Ám önmagában a találkozás nem elég, ha nincs meg az a belső érettség, amely képes megtartani.

 

Mindkét félnek szüksége van egy kiadós adag lelki növekedésre ahhoz, hogy egy találkozásból közös utazás szülessen. Mert a találkozás csupán a kezdet — az út kihívásai fogják megmutatni egy kapcsolat célját, és azt, meddig képes két ember együtt haladni.

 

Ahogyan vannak, akik csak azért érkeznek az életünkbe, hogy tanítsanak, majd továbbmenjenek, úgy vannak olyanok is, akik azért jönnek, hogy maradjanak és együtt növekedjenek velünk.

 

Azok az emberek, akik hozzád kapcsolódnak, mindig megtalálnak majd az úton. Addig is gondoskodj magadról, a fejlődésedről, a lelkedről, a szívedről.

 

Tanulj meg örülni a saját társaságodnak, értékelni önmagadat, szeretni magad — függetlenül mások szeretetétől. Ne csak várj, és ne tedd az életedet várakozássá.

 

Ne add át önmagad valaki kezébe abban a hitben, hogy majd ő vigyáz rád.

 

Csodálatos emberek fognak érkezni az életedbe, de a boldogságodért való felelősség akkor is a tiéd marad.

 

Mert senki sem azért jön, hogy kiegészítsen — az emberek azért érkeznek, hogy kitágítsanak.

 

Senki nem fogja helyetted végigjárni az utadat, de elkísérhet rajta.

 

És ha mindketten készen vagytok, eljuttok egy közös célhoz.

 

Minél jobban gondoskodsz önmagadról, annál inkább olyan embereket vonzol,

akik összhangban vannak azzal, amit kisugárzol — és annál mélyebbek és szebbek lesznek a találkozásaid, és maga az utad is.

 

(Alexandro Gruber)

A legfontosabb leckék, amelyeken a lélek keresztülmegy a Földön

 

A legfontosabb leckék, amelyeken a lélek keresztülmegy a Földön

Íme egy rövid lista azokról a leckékről, amelyeken a Lelkek keresztülmennek a Földön.

 

Valójában minden Léleknek megvan a saját útja és a leckék egyensúlya, a legegyszerűbbtől a legösszetettebbig.

 

Minden Lélek a saját élettapasztalatát választja, mivel mindegyiknek megvan a saját fejlődési útja és a Forrás felé való törekvése.

 

Tehát a leckék, amelyeken általában minden lélek kivétel nélkül keresztülmegy:

 

1. Az elengedés leckéje , vagyis a képesség a különválás, az elválás és a veszteség tudatos elfogadására, mind az anyagi javak, mind a szeretteink tekintetében.

Ezek a tanulságok szeretteink elvesztése, válások, vagyonvesztés, költözés és hirtelen szakítások révén származhatnak.

Így a nullázás révén a Lélek megtanul mindent elengedni a térbe vetett bizalommal és hálával, mivel ezek a saját növekedési pontjai.

 

2. A megbocsátás leckéje. Ezt a leckét azok a Lelkek választják, akik számos sérelmet, bosszút vagy gyűlöletet hordoztak magukban előző életeikben, ahol megfosztották őket az elfogadástól, és képtelenek voltak elengedni a fájdalmukat. Ebben az életben az ilyen Lelkek újraélhetik a szülőkkel szembeni korai sérelmeket és a szeretteik elárulását. A Lélek számára a megbocsátás és a sérelmek elengedésének képessége, az a képesség, hogy mindenkit olyannak fogadjon el, a szabadsághoz vezető út. Amíg a Lelkek a sérelmeiknél időznek, a forgatókönyvek megállíthatatlanul ismétlődnek.

 

3. Személyes határok, vagyis a képesség, hogy kiálljunk önmagunkért és az érdekeinkért. A lelkek akkor választják ezeket a leckéket, amikor az előző életeikben folyamatosan másoknak engedelmeskedtek, másokba olvadtak, tolerálták őket, majd elhagyták a személyes életüket. Ebben az életben ezeket a leckéket az ember irányító szülőkön, bántalmazó kapcsolatokon és mások elutasítására való képtelenségen keresztül tanulja meg az elutasítás állandó bűntudata miatt.

 

4. Belső erő, mag vagy belső támasz megtalálása . A múltbeli inkarnációkban az ebben az esetben szereplő lelkek gyengék, védtelenek és áldozattá váltak – vagyis félelmek, korlátok és egyéb akadályok miatt önként feladták belső erejüket. Ebben az életben az ilyen lelkeknek számos megpróbáltatást kell elviselniük, ahol magukra maradnak, minden látható támasz nélkül, még akkor is, ha ez illúzió.

Olyan körülményekből is nyomást gyakorolhatnak rájuk, amelyekből úgy tűnik, nincs menekvés, mert ez a lényeg - megtanulni fenntartani a belső támaszt, másoktól függetlenül.

 

5. Önszeretet . Minden Lélek, kivétel nélkül, átesik ezen a leckén. Ha az előző inkarnációkban valaki másokért élt, ha nem értékelte önmagát, akkor most a Lelke azért jött el ebbe az inkarnációba, hogy emlékezzen és felismerje saját értékét. Saját értékük felismeréséhez a Lelkek a szülői ellenszenv, a külvilágban való szeretet keresése és kiérdemlése, mások érdekében való önmegtagadás és más illúziók révén tanulhatnak.

 

A legfontosabb lecke az, hogy megtanuljuk, ne áruljuk el magunkat valaki más szerelméért.

 

6. A mások szolgálatának leckéje. Ez a lecke feltárja a tér célját, amely minden dolog egységében rejlik. Ha például a múltbeli inkarnációkban valaki csak önmagának élt, önző életmódot folytatva, akkor a jelenlegi inkarnációban nemcsak a megosztásra, hanem a másoknak való adakozásra is megtanítják, nagylelkűség, nem pedig önérdek alapján.

Ebben az életben folyamatosan szembesülhet rászorulókkal, és olyan szakmákban dolgozhat, amelyek segítséget és támogatást igényelnek. Fontos azonban, hogy megtanuljon szolgálni anélkül, hogy másokba merülne, vagy a saját szerepével foglalkozna. Meg kell tanulnia, hogy ne áldozattá váljon, hanem erőből szolgáljon, ne bűntudatból.

 

7. Az elfogadás leckéje különösen fontos azoknak a Lelkeknek, akik a múltbeli inkarnációikban folyamatosan lázadtak és ellenálltak a valóságnak, vagyis harcoltak a sorsukkal, és lényegében önmagukkal.

Ebben az életben az ilyen Lelkek elfogadási leckéken fognak részt venni. Megtanulják elfogadni azt, amin nem lehet változtatni, amit nem tudnak befolyásolni, például a gyógyíthatatlan betegségeket, mind a sajátjukat, mind szeretteikét, a speciális igényű gyermekek születését, és az életük feletti kontroll elvesztését különféle körülmények miatt. Meg kell tanulniuk elfogadni mindent, amit az élet ad nekik, és tudatosan véget vetni a küzdelemnek önmagukkal és az életükkel.

 

8. Lecke az önválasztásról . Ez egy nagyon erőteljes és mély lecke azoknak a Lelkeknek, akik előző életeikben másokért éltek, elárulták magukat, alkalmazkodtak és feláldozták magukat a szeretetért vagy az elismerésért. Ebben az inkarnációban a Lélek ismét olyan helyzetekbe kerülhet, ahol nem hallgatják meg, nem értékelik, vagy másodlagos szerepre korlátozzák.

Az életben egy ilyen Lélek folyamatosan szembesül azzal a kényszerrel, hogy válasszon önmaga és mások elvárásai között, ami állandó próbát jelent az őszinteségével kapcsolatban, valamint fájdalmat is, ha ismét önmaga ellen dönt. Itt a Lélek leckét tanul az önmaga és vágyai, érzései és állapotai, értékei és prioritásai iránti hűségről. Ha valaki megtanulja önmagát választani, akkor a tér többé nem pusztítja el őt.

 

9. Az alázat leckéje . Ezt a leckét azok a Lelkek választják, akik korábbi inkarnációikban hatalommal, státusszal és befolyással rendelkeztek – vagyis hozzászoktak mások kormányzásához, leigázásához, irányításához, kitüntetések elfogadásához és sorsuk alakításához. De most ezek a Lelkek válsághelyzeteket élnek át, amikor minden rosszul megy, elveszítik az állásukat, a pénzüket és a státuszukat, másoktól függenek, és betegséggel, a szabadság hiányával, veszteségekkel és egyéb korlátozásokkal néznek szembe.

Ez a tapasztalat megtanít minket arra, hogy a körülményeket adottnak fogadjuk el, elengedjük az irányítást, és ne mások feletti hatalomban, hanem az életbe vetett bizalomban találjunk erőt.

 

10. A Nyitott Szív Leckéjét azok a Lelkek választják, akik a feltétel nélküli szeretet elsajátításának fontos feladatával néznek szembe, először a fájdalom, a szeretetlenség és a ragaszkodások megtapasztalása által, majd ezek végső soron elfogadássá, őszinteséggé, bizalommá és hálává alakításával. A lecke magában foglalja a szív megnyitását a szeretet és a tágabb világ felé, a teljes szépségében való átélés megtanulását, a félelem illúziójától való megszabadulást, és a feltétel nélküli szeretet megtanulását, még akkor is, ha elárulnak.

 

Amikor valaki először engedi meg magának, hogy a szerelemtől sírva fakadjon, hogy magához öleljen egy gyermeket, elfogadva őt olyannak, amilyen, hogy hálával ölelje át szüleit azért, hogy egyszerűen léteznek, hogy sebezhető legyen egy partner mellett, vagyis hogy megengedje magának az érzéseket, akkor a szív megnyílik, megszabadul a belső és külső konvencióktól.

 

A nyitott szív leckéje az egyik legfényesebb és egyben legnehezebb lecke a Lélek számára, tehát ennek a választása azt jelenti, hogy a Lélek nemcsak a túlélésért jött ebbe a világba, hanem a feltétel nélküli szeretet elsajátításáért is.

 

11. A mértékletesség leckéje azt jelenti, hogy a Lélek elsajátította a nyugodt várakozás és az élet ritmusának áramlásának képességeit; elsajátította az isteni tervbe vetett bizalommal való életet, nem sietteti az eseményeket és nem nyafog, hanem belső békében és hittel él, hogy az események mindig a lehető legjobb alakulása történik.

 

A Földön ezek a tanulságok olyan helyzeteken keresztül fejezhetők ki, amelyek nem a tervek szerint alakulnak, ahol hosszú a várakozás és a bizonytalanság – például amikor valaki sokáig nem találja meg a szenvedélyét vagy a szerelmét. Az élet ilyen esetekben feszültségben lóg, várva a változást, például amikor egy régóta várt terhesség nem következik be, a jövedelem nem nő, a partner nem jelenik meg, vagy ami még rosszabb, folyamatos késések vagy lemondások vannak, mintha valami közbeszólna.

 

Így az ember megtanulja irritáció nélkül megélni a pillanatokat, hitet nyer a vágyaiban és a belső erősségeiben, amelyek stabilitást adnak neki. Gyakran egy ilyen leckét párosít a bizalom, az alázat és a belső ellenálló képesség leckéje, mert mindez arról szól, hogy a pillanatban legyünk, és megértsük, hogy minden, ami történik, mindig a legalkalmasabb pillanatban nyilvánul meg.

 

Mindezek a Lélekleckék más Lelkekkel való kapcsolatokban zajlanak, tanulnak egymásról, megérintik és elválnak, egyesülnek és újra megteremtik egymást.

 

https://www.liveinternet.ru/users/4061666/post513227581/

Tiszta férfi és nő egysége...

 

TISZTA NŐK ÉS TISZTA FÉRFIAK KAPCSOLÓDÁSA

 

Tudjuk, hogy a végső cél a kozmikus kapcsolódás. Ehhez meg és ki kell tisztulni az Emberiségnek. Tudati és lelki szinten. Ezt követően történik meg a tiszta kapcsolódás.

Az elmúlt pár év kapcsolódásai bár azt hittük, hogy ők az Ikerlelkeink, de csupán a tisztításban, a tengelybeállításban vállaltak szerepet. Tették ezt a sötét erőkkel, de a Fényt használták mint megtévesztő eszköz. Tették ezt azért is, hogy blokkolják az emelkedést, hátráltassák a változást.

DE egy nagyon nagy leckét kaptunk, kapunk...

A TISZTÁNLÁTÁST.

Az ármányi alakokat egyre gyorsabban felismerjük. És ez nagyon fontos a jövőre nézve. Őseink nem tudták elég hatékonyan kiszűrni őket. Így tudtak győzni. A lassú víz partot mos elvet követték.

 

Visszatérve... A változás, az EGYSÉG alapja a tiszta (félelemtől, fájdalomtól, egotól megtisztult) SZERELEM EGYSÉG HÁT TÁRSI KAPCSOLATOK.

Tiszta férfi és nő egysége. Mert EZ A SZABADSÁG ALAPJA.

Az ősbizalom él. Létezik.

Az emberi lélek tudja, hogy valós.

Tudd, hogy a társad is legalább annyira vágyik rád, mint TE RÁ.

 

Várd hálával a szívedben, lelkedben.

És az univerzum elrendezi a körülményeket.

 

Csak ragyogj

Ragyogtasd lelkedben a szeretetet, a szerelmet

 

És jönni fog. Anélkül, hogy tennél bármit.

De figyelj, hogy aki bekopogtat, az valóban tiszta-e. Vagy csak tükröz. De ezt már ki fogjuk szűrni.

 

Áldás Áldás Áldás Csillagvirágaim

 

EstHajnal Csillag

Az a szerelem, amely nem fut el a nehéz napokon...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van egy régi török mondás, ami valahogy így szól:

 

*„Ha valakit igazán szeretsz, kétszer szereted.”

 

Először beleszeretsz a mosolyába, a hangjába,

abba, ahogyan a világra néz.

 

Aztán… felgördül a függöny.

És meglátod a sebeit, a félelmeit, a szürke napjait.

Már nem tűnik tökéletesnek.

Hanem igazzá lesz előtted.

 

És ha mindezek után is mellette maradsz,

ha a lelkét is tudod szeretni – nemcsak a fényét, hanem az árnyékait is –,

ha szűrők és illúziók nélkül is igent mondasz rá,

akkor az már nem fellángolás.

 

Az már megértés.

Az érett szeretet.

Az a szerelem, amely nem fut el a nehéz napokon,

hanem ott marad, kitart,

és titokzatos módon egyre csak mélyül

és növekszik.

 

Életfestők

A lélek, ha párban van ...

 

.kaktusz

A lélek, ha párban van ...

 

Tudod, arra gondoltam,

ha valóban testből,

és lélekből van az ember,

akkor a találkozások,

két ember találkozása

a testnek, és a léleknek

a találkozása kell,

hogy legyen,

ha az anyaggal

csak az anyag találkozik,

ha a kettő össze is csiszolódik,

de nem táplálja őket a lélek,

ha csak a test szereti a testet,

a mulandó szereti a mulandót,

akkor a kettőre szép évek várhatnak,

de legyenek bármekkora összhangban,

ha nem jut szerep a léleknek,

mint ahogy halandó a test,

halandó az a szeretet,

olyan ez a mozgás,

mint a zene nélküli tánc,

lehet mégoly harmonikus,

idővel csak ismétli önmagát,

mert a test korlátok közé van zárva,

ahogy múlik az idő,

ahogy gyengül a test,

úgy múlik,

úgy gyengül a szeretet,

zene nélkül a legszebb tánc is megfakul,

a test is, a szeretet is megöregszik,

míg egy napon

mindkettő végleg elszenderül,

a halandó szeretet ereje

kevés ahhoz,

hogy a végig,

és még a vég után is elkísérje az embert,

ha csak zene nélküli a tánc,

akkor a lélek unatkozik,

hiszen dolga nincsen neki,

és mint akire szükség sincsen,

messzire kóricál,

de ha a két lélek talál egymásra,

a kettőjük zenéje mennyei zene,

arra a tánc fáradhatatlan,

megunhatatlan,

a lélek, ha párban van,

viszi magával a szeretetet

az öröklét csodás ösvényén.