Hatos Márta: Holnap

 

Hatos Márta

Holnap 

 

holnap már
nem fog fájni
a démoni szimfónia
utolsó tétele
holnap már
elfelejtem hogy
megdermedt benned
a gondolat
szavaimon átsiklottál
mint a jégen télvíz idején
holnap már
mélyre vésett álom lesz az
érzékeny poézis
zsarátnokká szelídül
az istenek tüze
holnap
te sem emlékszel
már
milyen a szemem színe  

 

Körmendi Gitta: MEGÉRTE!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Körmendi Gitta: MEGÉRTE!

.

Ha csak egy ember is megfogja a kezem,

érti, amit mondok, és lépni mer velem,

hogyha lelkéig ér szívem üzenete,

én a csillagokig is elmegyek vele.

.

Hogyha akad, aki elfogadott engem,

azért, mert magára ismerhetett bennem,

könnyet csalt szemébe a szomorúságom,

az már érez engem, övé a világom.

.

Ha van olyan, aki együtt örül velem,

szívében átéli azt, ami jó nekem,

az már tudja, milyen az én boldogságom,

annak odaadom összes gazdagságom.

.

Hogyha akad, aki megszeretett engem,

engedett magához egész közel lennem,

övé a hűségem, övé a bizalmam,

érte menedékké válok a viharban.

.

Ha van, kinek arcán a mosolyom ragyog,

megéltünk egy meghitt, tiszta pillanatot,

magunkat feledve egyek tudtunk lenni,

azt szabaddá teszem, hogy hű tudjon lenni.

.

Ha van, ki elhiszi, hogy annál több vagyok,

amennyit magamból most megmutathatok,

s magához öleli határtalanságom,

az már elért oda, hová magam vágyom.

.

Hogyha bármikor is gyógyír volt a szavam,

én voltam a vigasz és az áldás magam,

hogyha bármily rútat széppé tudtam tenni,

akkor már azt mondom: hasznos volt itt lenni.

.

Ha egy valakit is átölelt a béke,

remény ébredt újra szomorú szívébe’,

s reményteli szívvel nézett fel az égre,

nem éltem hiába. Akkor már MEGÉRTE!

 

Benne vagy

 

 

 

 

 

 

 

 

Benne vagy

 

Benne vagy a rezdülésben,

Édes hajnal az ébrenlétben.

Maradtál a legmélyebb titkom,

Hangod belül ma is hallom.

 

Benne vagy a pillanatban,

Ahol mindenem ott van.

Máshogy simogatsz, mint rég,

De ami körbe ölel, most az ég.

 

Benne vagy a mozdulatban,

Hisz lelked halhatatlan.

S vársz rám, ahova érkezem,

Fested minden emlék helyem.

 

Benne vagy a pillantásban,

Menedék az éjszakámban.

Csillagként tündökölve,

A fényed melegít örökre.

 

Benne vagy a dallamban,

Szomjazlak égőn, halkan.

Táncra hívsz e zenéddel,

Hogy ne engedjelek én se el.

 

Benne vagy a lélegzetben,

Hozzád érek képzeletben.

Mégis valóság, mit nekem hagy,

Hisz mindvégig benne vagy.

 

 

(Medek Tamás)

Szeretnélek

 

Szeretnélek

Szeretnélek kibontani
bánatod páncéljából, végre,
hozzád hajolva lelkedhez érni,
tavaszt igézni a fagyos télre!

Szeretnék e rejtelmes csendből
életzenével kitörni újra:
ereidnek suttogó neszére
ébredni, lágyan összesimulva.

Szeretném, ha ütemre járna,
egy ritmust dobolna fáradt szívünk,
ahogy a régi éjen, amikor először
egymás szemébe néztünk!

(Gősi Vali)

Az élet értelme

 

Az élet értelme

Nem vagy erősebb a tölgynél,
mert a tölgy Te magad vagy.
Nem vagy hangosabb a szélnél,
mert a szél Te magad vagy.
Nem vagy fényesebb a napnál,
mert a nap Te magad vagy.

Valakinek valahol,
aki átölel egy tölgyet,
aki titkot súg a szélbe,
aki szembenéz a nappal,
valakinek valahol
TE OTT VAGY!

(Tóthné Rózsa)

Ne légy szomorú

 

Ne légy szomorú

Légy vidám, örülj!
Hiszen itt vagy a földön, élsz!
Jóllehet, sokszor nagyon nehéz!
Figyeld a naplementét, utána
lásd fenn az égen a sok-sok csillagot!
Érezd, mikor arcodat lágyan fújja az esti szél.
Vedd észre, hogy vannak körülötted emberek,
akiknek még ha az élet nehéz is,
mosolyognak rád és szeretnek!
Nézd a harmatcsepptől csillogó füvet,
lásd meg, és figyeld az életet.
Menj tovább, örülj, hogy élsz!
Nem jó dolog, ha állandóan félsz!
Az élet nem játék, egy nagy csoda,
melyben te vagy a varázsló!
Légy vidám, örülj, hiszen élsz,
az sem baj, ha néha kicsit félsz.
Nyisd ki két szemedet, láss,
köszöntsd e zűrzavaros világot!
Ha néha úgy érzed, nem bírod,
felőrli lelkedet a bánat,
tudd, az élet nem csak ennyi...
Te vagy benne a varázslat!

 

 

(Tordai Mihályné)

 

 Ha én lennék

Ha víz lennék, oltanám a szomjad,
leszek holdad, és fénnyel körbefonlak,
csillagként csendben őrizném az álmod,
napként vigyáznék, hogy sose kelljen fáznod,
ha föld lennék, táplálnám lelked kertjét,
esőként lemosnám arcod minden könnyét,
a bánatfelhőket messze fújnám a széllel,
s ha fa lennék, ágaimmal átölelnélek.

(Kerecsényi Éva) 

Te nekem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Te nekem

Amikor senki nem lesz veled, én veled leszek,
Amikor könnybe lábad szép szemed, a mosolyom adom neked,
Amikor keserű bánat tépi szíved, fogom kezed,
Amikor elhagyott lesz életed, a szívem adom neked,
Amikor sötét felhők vihara közeleg, fogd a kezem,
Amikor elvettek minden szépet tőled, a balsorsod sötét
Árnyai kísérik életed, Én akkor is veled leszek.

(Berta Béla)

Ne mondd...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne mondd...

Ne mondd, hogy a szerelem ősszel hazugság,
Telt íze ezüstös évszakon lépesméz,
Hajló ágak érett gyümölcse mesterére vár,
De szedetlen fa édes zamata mit ér?

Tudom, egy ifjú tavasza égető, nyara perzselő,
De az Ősz Szíve már nem csatangol,
És mégis fészkében párt vár sok Férfi és Nő,
Meleg szív reménye marad parlagon.

(Timkó Antal) 

Néha elég egy ölelés...

Néha elég egy ölelés és csak annyi, hogy fülembe súgd ''Minden rendben lesz kedvesem''!!
 

(Alkony)

Egyesek bizonyára tudják...

 

Tisztában van-e vele egyáltalán az emberiség, milyen csodálatos dolog egymás karjába bújni és egyhuzamban akár órákig is ott időzni a meleg fészekben? Egyesek bizonyára tudják ezt, de ők vannak kisebbségben. Az ölelkezés titkát csak az érti igazán, akinek hosszú ideig nélkülöznie kellett ezt az élményt.

 

(Stephen King)

 

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam...

 

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!

 

 

(Hermann Hesse)

 

Sokkal erősebb vagy mint gondolod!

Az ember igazi természete isteni és erős. Ami gyengeség van benne, az téves hit, hibás gondolat, és hamis érzés. Sokkal erősebb vagy mint gondolod! Sokkal erősebb, mint hinnéd. Ezt az erőt egyrészt magaddal hoztad, másrészt jó gondolatokkal, igaz hittel és megfelelő lelki és testi gyakorlatokkal növelheted is. A következő esztendőben jusson eszedbe ez a mondat. Szükséged lesz rá. És még valami. Ne csak előre nézz, hanem fölfelé is! A nap fentről süt. És a fény benned is felülről világít.  A glória nemcsak a szentek, hanem minden ember feje fölött izzik, csak nem látják, mert vakok. Ha majd felizzik a fényed  láthatod majd, hogy minden bajnak és nehézségnek égi oka van. És ha ezt tudod, könnyebb legyőzni. Ha szoktál néha imádkozni, kérj az Istentől víg kedvet. Én is ezt küldök most neked-erőt és kedvet az új esztendőre-ezekkel a sorokkal.

(Müller Péter-a szeretet csillaga)

Addig, amíg többet akarsz és nem elégszel meg annyival, amid van, addig változhat az életed... és tudod mit? Változni is fog. Csak jobb lehet. Csak hidd el, hogy megérdemled. Hidd el, hogy neked is lehet jobb, mert miért ne, csináld és ne kérdezősködj. Húzzál előre, oda, ahova érzed, hogy menned kell. Ne foglalkozz semmivel, csak élvezd az utat. Talán ez a legnehezebb. Mosolyogni akkor is, amikor legszívesebben feladnád az egészet. Mosolyogni, miközben hullanak a könnyeid. Elfogadni, hogy az élet edz, és nem ellenkezni. De menni kell. Nem feladni, mosolyogni, harcolni, leginkább magaddal, és hinni. Hinni mindig, mert semmi sem történik véletlenül. Minden téged szolgál, ha hiszed, ha nem. És tudod mit? Csak ez számít.


Van, ami kihívás, és van, ami nem az. Tudnod kell különbséget tenni. De bizony jönni fognak olyanok, akik minden erejükkel ártani akarnak, csak épp nem tudnak. (...) Higgy magadban, abban, amit csinálsz, és tudd, hogy mi tartozik hozzá és mi nem. A gonoszság felőröl, de van, akit még így is éltet. A gonoszság is energia, vissza is megy ahhoz, aki adja.A gonoszság is energia, vissza is megy ahhoz, aki adja. Látszik az arcukon. Feszültek és mogorvák. Boldogtalanok és keserűek. Csináld, éld meg te is, és az életedet valami igazán szürke és szomorú fogja bejárni. Valami, ami egy percre sem adja meg a lehetőséget arra, hogy úgy igazán boldog legyél, hogy az emberek szeressenek, és vágyják, hogy velük legyél: az életükben, a hétköznapjaikban, de leginkább a gondolataikban.

(Oravecz Nóra)


Ha keserű vagy, dühös, sajnálod magadat és képtelen vagy megbocsátani, mit gondolsz, hová jutsz el ezzel a viselkedéssel? Fordíts hát hátat a pesszimista hangulatnak, tankolj fel optimizmussal, töltődj fel hálás, cselekvő, együtt érző vagy megbocsátó hozzáállással.

(Nick Vujcic)

Ha egy reggel az ember felébred, és észreveszi, hogy a szívéből eltűnt a düh, eltűnt a sérelem, akkor szerintem hálás lehet. Akkor a világmindenség megengedte, hogy megbocsásson.

(Feldmár András)

ÁKOS - A FÉNYBE NÉZZ

Gyermek-szívvel elfelejtem...

Gyermek-szívvel elfelejtem,
Hogy csalóka, ámító az őszi fény
S hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.


(Ady Endre)

Ő nekem a napkelte melege...

Ő nekem a napkelte melege egy téli éjszaka végtelen hidege után. Mosoly a fájdalmas arcon. Őszinteség a hazug világban. Egészség és ép elme az őrült zűrzavarban.

(Linda Castillo)

Valamit őrizni fogok...

Valamit őrizni fogok magamban mélyen, amit soha nem veszíthetek el. Ami nem kophat el. (...) Valamit, ami láthatatlan. Valamit, amit minden egyes pillanatban éreztünk, ahogy megláttuk egymást.


(Albert Timea)

Repülj madárként...

Repülj madárként a jelened fölé - s nézz vissza, miközben szabadon szárnyalsz: kék az ég, s lent szánalmasan kicsivé válnak a gondjaid...
A jövődben jársz.


(Müller Péter)

Sohasem vagy egyedül

Sohasem vagy egyedül

Váratlan helyzetből jön a vigasz,
amikor arra már nem számítasz.
Soha ne hidd, hogy senki nem szeret;
ha könnyező szemed felemeled,
meglátod, a világ nincs ellened.


(Lupsánné Kovács Eta)