"Ha megtanulod...

"Ha megtanulod szeretni magad, minden gyönyörűvé válik ami körülötted van."

(Baráth Noémi)

"Légy kedves magadhoz....

"Légy kedves magadhoz. Csókold el a semmibe a képzelt hibáidat. Ha úgy látnád magad, ahogy Isten lát téged, sokat mosolyognál."  

(Neale Donald Walsch)

 Jó reggelt!

Hajnali napsugár cirógatja arcomat.
Mint mindig, Te vagy az első gondolat.
Felhő szárnyán hozzád érkezem.
Meleg takaród alá bújok,
forró testedre fonódok,
csókolgatom
arcodat,
ajkadat,
majd
szempilládat.
Ébredj, kedvesem!
A varázslat néhány röpke pillanat.
Kívánok Neked jó reggelt!
Tegye szebbé szeretetem a napod.

Jurisin (Szőke) Margit

Ady Endre: Az Úr érkezése

Ady Endre:

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

 Lélekből... darabocskák! 

Variációk egy témában, fordított apeva és apeva, párban...

Mikor szív szeret
Lélek szárnyal.
Nem álom,
Csoda
Az!

Nincs
Annál
Szebb érzés,
Ha szív boldog
S a lélek ragyog.
**
A szív sosem fáj,
Ha nem bántják.
Szeretet
Az, mit
Vár.

Ha
Adhat,
Vidám lesz.
Ha kap, repes
A boldogságtól.
**
Szeretet fontos,
Ha nincs, akkor
A szív fáj,
S lélek
Rí.

Nem
Kell a
Józan ész.
Szeretni kell!
Ha sokszor fáj is...
**
Nem csak sima út,
Néha rögös
Is célhoz
Vezet.
Biz`.

Fáj
Nagyon!
Szív vekeng,
Ám érdemes,
A szeretetért.
**
Szeretet s bánat
Együtt járnak,
Vállalni
Muszáj,
Kell!

Nincs
Élet
Szeretet
Nélkül, csak lét.
Lélek is elszáll.
**
Szeress! Néha fáj,
Igaz, de jó!
Lét rövid,
Tova-
Száll.

Ha
El kell
Menni majd,
Szerelemtől,
Ne kórtól legyen.

Jurisin (Szőke) Margit

Emlékek, melyeket örökül kapsz...

"Ne a tavaszt várd, tanuld meg élvezni a telet. Ne a hétfőtől félj, örülj a mának. Elszáll minden pillanat, elveszted a mosolyt, a neked szánt ölelést, a mozdulatokat, a hangokat. Emlékek, melyeket örökül kapsz, s melyeket senki nem vehet el tőled. Veszíthetsz házat, kocsit, vagyont és terveket, de az emlék, az mindig veled marad. "

(Theodorovits Andrea)

Mindennapok apró pillanatai...

„Az embernek minden nap hallgatnia kellene egy kis zenét, olvasnia egy kis költészetet, és néznie egy csodás képet, hogy a világi gondokat kitörölje az elméjéből, és észrevegye a szépet, amit Isten ültetett az ember lelkébe.” 

(Goethe)

Ez több, mint szerelem

Ez több, mint szerelem

Minden, mit irántad érzek,
sokkal több, mint hinni merek.
Nem kizárólag szerelem,
lélekből nyíló érzelem.

Lehetsz a világban bárhol,
akármilyen messze, távol.
Élhetsz akárkivel, mással,
lelkünk csakis egyként szárnyal.

Szavakkal el nem mondható,
mint az álom, mégis való.
Olykor-olykor vagy mellettem,
de itt él lelked lelkemben.

Szellemi összetartozás,
lelki-társi kapcsolódás.
Szétválasztani bennünket
már soha többé nem lehet.

Egy lélek élteti testünk,
amíg csak tart földi létünk.
Ez sokkal több, mint szerelem,
az életed... az életem...

Jurisin (Szőke) Margit

A boldogság Isten ajándéka...

Testvérem! Tudod, hogy ki tesz igazán boldoggá? Pál apostol azt írja: Nagyobb boldogság adni, mint kapni. Azért kaptad az áldásokat, hogy te is áldássá lehess mások számára. Vagyis a boldogság Isten ajándéka, mely megtapasztalható a másik ember mosolyában, ragyogó tekintetében, hálás odafordulásában, köszönő szavaiban. Élj örömszerző életet, tedd boldogabbá embertársaidat, s akkor te is boldog leszel.

Élj szeretetben!

“A tiszta szeretet azt keresi, hogyan teheti boldoggá a szeretett lényt, s az ő boldogsága hogyan lehet további boldogság forrása. Azért kaptátok ezt a testet, hogy szeretetben éljetek, ez az egyedüli célja a létezésnek. Élj szeretetben! Lélegezz szeretetben! Énekelj szeretetben! Egyél szeretetben! Igyál szeretetben! Beszélj szeretetben! Imádkozz szeretetben! Meditálj szeretetben! Gondolkodj szeretetben! Tevékenykedj szeretetben!”

(Szvámí Sivánanda) 

 Őszi séta

Ma délután sétálni voltam.
Enyhe őszi szellő
arcomat simogatta
vállamra omló hajtinccsel.
Szememet egy pillanatra lehunytam.
Istenem, engem is valaki simogat?
Mélázásom csak lépteim zaja
zavarta az őszi avarban.
Leültem egy padra,
éreztem, ahogy hat rám
az ősz hangulata.

Jurisin (Szőke) Margit 

 Egy szó erejéig

Szeretnék neked valamit mondani.
Valamit, de mit?
Mit mondhatnék, amikor már mindent
elmondtam
százszor, ezerszer,
százezerszer,
nincs több hasonló szó agyam szótárában,
ahhoz, amit
szívem-lelkem ismer,
csak ez az egyetlen:
SZERETLEK!

Jurisin (Szőke) Margit

 Vallomás

Még sohasem mondtam el neked,
miért is szeretlek oly nagyon.
Gyönyörű két szép szemed
mikor rajtam vesztegel,
szebben ragyog, mint a felkelő Nap sugara.
Ajkaid mindig csókra készen,
mosolyogva vártak.
Suttogó szavaid még mindig hallom:
Szeretlek téged most és mindörökre.
Kebledre hajtva fejem
szíved dobogása a legszebb zene...
Kezeid érintése
puhább a bársonynál,
józan eszem attól tovaszáll.
Erős karjaid biztonságot nyújtanak, de
ölelésük gyöngéd, mint a reggeli harmat.
Elmerülni bennük az Mennybe szállás,
ó, bárcsak ne lenne kiszállás.
Távol vagy, messze tőlem,
a távolság még fokozza szerelmem.
Most hát végre tudod,
miért is SZERETLEK oly nagyon.

Jurisin (Szőke) Margit

A természet végtelen nagysága...

A természet végtelen nagysága megnyugtat: van, ami elillan, akár az évszakok; van, ami fölött nincs hatalmunk, ahogy a fáknak sincs hatalmuk a múló évszakok fölött. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, megszabadulunk a pillanatnyi félelmektől és aggodalmaktól.

(Sarah Ivens)

 A nap 24 órájában...

Reggeli napsugár cirógassa arcodat,
A szeretet fénye ragyogja be napodat,
Minden szép és jó találjon meg téged,
Szívből kívánok csodás napot néked!

Nézz fel az égre... figyelj a csillagokra,
Lásd, mindannyian rád nevetnek ragyogva.
Apró fények szépek, mint az édes álmok,
Neked, kedves, gyönyörű estét kívánok!

Az idő eljárt, a holnap megvár, aludj hát,
Hunyd be szép szemed. Szép álmokat, jó éjszakát!
Kósza álmok szárnyán repülj az álmok országába,
Keress meg... én ott leszek, várok rád az álmaidba`.

Jurisin (Szőke) Margit 

     Amikor a lélek üzen...

Egy lélek üzenete röpke, szép pillanat,
Gyönyörű nap kezdete, lelked így lesz szabad,
Ilyen csodát életedben tán’ egyszer kaphatsz,
Szavad tőle elakad, örök emlék marad.

Jurisin (Szőke) Margit

Röpke szép pillanat...

 Röpke szép pillanat-párbeszéd

 Titok

"Először főzzél és gyorsan igyál egy erős kávét,
Különben nem tudod olvasni lelkem üzenetét."

Ébren ért az üzeneted,
Jó reggelt, szép napot Neked!

Értem én...! Máris útra kész,
Hozzád repül, mint a szélvész,
Ami fontos, úton nem vész.

Jurisin (Szőke) Margit 

 A szerelem 

Vajon mi is...?

Létregény egy szóban - kifejezésben,
Tengernyi-sok víz egyetlen könnycseppben.

A végtelen egyetlen pillantásban,
Őrült vihar egyetlen sóhajtásban.

Áramütés egyetlen érintésben,
Száz év egyetlen perc töredékében.

Jurisin (Szőke) Margit 

Korlátok nélkül, tisztán...

Eljön az a pillanat, amikor el kell hogy engedd Őt, ahhoz hogy megtudd valóban a Tiéd volt-e (vagy még mindig az). Amikor ezt megtudod tenni, őszintén, szeretettel a szívedben, akkor tudsz feltétel nélkül szeretni és eltudod fogadni azt, amit fentről elrendeltek neked. Nehéz... nagyon az! De senki nem ígérte, hogy könnyű lesz.
Semmit nem kell mondanod, semmit nem kell tenned, csak küld ki a jelet...
Ha elment és visszajön akkor dolgotok van még egymással, ha nem, akkor a lehető legjobbat tette veled. Tiszteletben tartotta az IDŐDET. Egy újabb ajtó nyílhat ki számodra, ami belépve megtalálhatod A férfit. Azt, aki elvárások, kimondott szavak nélkül is azt adja neked, amire vágysz, amit megérdemelsz. Ehhez viszont fontos felismerni a tényt, hogy nálad magasztosabb, hatalmasabb energiák működnek. Tiszteld azokat, fogadd el és engedd, hogy vezessenek. Hiszen minden úgy van, ahogy neked a legjobb!
Tedd szabaddá, hogy Te is az lehess. Szeress szívből, hogy Téged is szívből szeressenek.
Korlátok nélkül, tisztán, egyenesen, őszintén, bízva, hittel.

(Szofi)

Szabó Magda: Hinni

Szabó Magda: Hinni

Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben.

Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

Csodát rejt az ősz...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csodát rejt az ősz... 

Most már tudom

Csodálatos őszi napra ébredtem...
Útra keltem, bár ősz nem a kedvencem,
Ám a mai nap lenyűgözött engem.
Elmélázva hosszú sétába kezdtem.

Lépkedtem a földre hullt leveleken,
Nap ragyogott, felhő nem volt az égen.
Pajkos szél kuszálta hajam önhitten,
Sárga levelek keringtek hevesen.

Szél őket forgatta, halkan susogott,
Örvénylettek, nap fénye köztük kúszott.
Néztem a csodát... aranyeső hullott.
Ősz varázsa lelkemnek békét nyújtott.

Csodás az ősz, meglelni kell szépségét!
Pár perc is adja szépséges élményét,
Feledteti az élet nehézségét.
Ne tekints hát az őszre ellenfélként...

(Jurisin (Szőke) Margit 

 

Szívből érezni szeretni...

kétségbeesett pillanatban tudod-e kiért kiállt a lelked? És ki az ki szavak nélkül is érti és hallja hívásod?
Zuhansz és több kéz nyúl feléd, de az ki tudja, ért, érez, kicsit veled is zuhan.
 

Pont annyira, hogy szó nélkül ölel, vagy könnyed törli le, és közben mindent megtesz hogy újra nevess.
Vagy épp némaságod tükrözi vissza és elvisz magával lélekben máshova.
Elvisz oda addig a mélységig amit látnod kell, érezned kell, s mikor túl sok visszahúz és kiemel.

Vannak kötelékek, amik működését magad sem érted.
Csak tudod hogy igazi. Élő.
És amit igazán akkor érzel mikor megéled.
Nem kell mindent érteni. Nem kell mindent megfejteni.
Szívből érezni szeretni, megengedni magunknak, hogy szeressenek és hogy szerethessünk. S nem félve futni el.
Akkor minden pillanat értékes.
Lehet csak ennyi a titok.

(Katalin Natália)

Légy jó barát...

Van az úgy néhanapján, hogy valakinek nehéz látni az élet napfényes oldalát. Néha szüksége van arra, hogy először az árnyékban üldögéljen. Légy jó barát és ülj mellé. Tedd gyönyörűvé a sötétséget. 

(Victoria Erickson)

November

November

Mily csodálatosan szép november ez,
Sok éve nem láttam hasonlót ehhez!
Kissé hűvösek a bíbor hajnalok,
Napfényben úsznak a langyos nappalok.

Felhőtlen kék ég, ragyogó napsugár,
Ajtódon, ha kilépsz, e szépség rád vár!
Sárga, barnás-zöld, bronzszín avarba lépsz,
Talpad alatt "felsír"... Nézd már, hová lépsz!

Ritkuló lombok között napfény kúszik,
A sok sárga levél fényében úszik.
Pajkos szél kerget hulló leveleket,
Felkapja, s őrült táncba viszi őket.

Játékát megunva más prédát keres,
Most arcom cirógatja... Ó, de kedves!
Séta-erdőben gyerekek nevetnek,
Puha, színes avarban hemperegnek.

Látva a kacagó kisgyerekeket,
Érezni, látni, még pezseg az élet,
Mintha tavasz - nem pedig ősz - lenne most,
Sajnos, nem látni lombos fát... virágost.

Minden más... elmúlásra emlékeztet,
Ám az ősz a télnek még nem ad teret.
Élvezzük hát e november szépségét,
Az áldott napsugár fényét s melegét.

Jurisin (Szőke) Margit

Őszi tűnődések

Őszi tűnődések

Lehet-e hinni még a Napnak,
ha puha fényét ráborítja
a kertre lent, s az égő, sárga
nyárfaág, mint bizalom hídja,
ível az ég és föld között?

Egy múló öröm még tetten ér,
foszló nyári dallamot kerget
mélán a dőre képzelet, de
ködöt mintáz a nyirkos permet,
s kezemben megborzong a toll.

Ősz van újra. Versek zizegnek,
akár a hulló, kósza lombok,
s velük hal a költő is kicsit...
Szétporladnak nagy - s apró gondok,
s várni tanít a türelem.

Darabokra hull a cél előtt
sok okos gondolat és szándék,
tollam leteszem, ölembe kezem,
s elgondolom, mire is várnék,
ha csendem Istenig elér?

(Zelenka Brigitta)

 Mindig csak várunk...

Mindig csak várunk...
Remélve szebb jövőt, így élünk.
Későn ébredünk rá, tévedtünk.
Elszálltak az évek, nem is éltünk, csak várunk,
Közben elvesztettük szeretteink s tán` társunk.

Mindig csak várunk...
Talán megváltozik valami,
Jő változás, való, nem talmi.
Már annyiszor vártuk, csalódtunk, mégis várjunk,
Reményt gyúrunk... habár meleg a szoba, fázunk.

Mindig csak várunk...
Míg éltet bennünket a remény,
Óhaj - egy óvó kéz - mily szerény.
Csak várunk szüntelen, míg bele nem fáradunk,
Végül hitünk elvész, porba hull reményszárnyunk.

(Jurisin (Szőke) Margit) 

A szeretet a lélek legtisztább kifejeződése

“Feladatunk, hogy megtanuljunk szeretni. A mindent átfogó szeretet képességét kell elsajátítanunk. Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével eltűnik a virág. A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent. A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk. A szeretet azt jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a másikat. A szerelmes birtokolni akarja szerelmét, kisajátítani, függővé tenni. Csakhogy mindaddig, amíg a szeretetben a függőség bármilyen formája megvan, a kapcsolat nem tökéletes. A szeretet azt a vágyat kelti szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni és időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. A szeretetben nem várok feltétlen viszonzást. Cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigyelés, nagyrabecsülés és csodálat. Szerethetek mellette másokat is, és ezt a jogot neki is megadom. Érzelmileg független vagyok a másik reakcióitól, mert szeretem őt, függetlenül attól, hogy érzelmeim viszonzásra találtak-e vagy sem. A szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok, és mindig adással kezdődik.” 

Kurt Tepperwein (Szellemi Törvények)

 

"Hálás vagyok...

"Hálás vagyok, mert létezem. Hogy itt és most, ebben a korban, ebben az időben lehetek ember. Hálás vagyok azért, mert érezhetem az eső illatát és a nap melegét a bőrömön. Hálás vagyok a színekért, még akkor is, ha néha fakóbbak a megszokottnál és összemosódnak az árnyalatok. Hálás vagyok a reggelekért, mert már tudom, hogy minden napkelte egyben maga a megújulás is. Hálás vagyok a kudarcaimért, az összes hibás döntésemért és minden fájdalomért, amit el tudtam viselni. Ezektől lettem kitartóbb, bátrabb, tapasztaltabb, erősebb. Ezek tettek azzá, aki most vagyok.

Hálás vagyok a hétköznapi csodákért, bármi legyen is az. Hálás vagyok a dalért, ami úgy belém férkőzik, hogy folyton azt dúdolom és ami aludni sem hagy. Hálás vagyok, ha az összes lámpa zöldre vált, de akkor sem bosszankodom, ha mind piros.

Hálás vagyok minden emberi kapcsolatért, ami melengette a szívem. Minden mosolyért, kézfogásért, kedves szóért, amit valaha intéztek felém. Akár idegen voltál, akár közeli ismerős tudd, hogy köszönöm és hálás vagyok.
Hálás vagyok Neked, hogy az életed része lehettem. Hálás vagyok, mert igazán boldoggá tettél, tanítottál és melletted olyan dolgokat élhettem át, amiket sosem feledek. Hálás vagyok, mert szerettél és szerethettelek. Hálás vagyok, hogy megoszthattam veled azt, amit azelőtt senkivel sem mertem.

Legtöbbször én is csak fejvesztve rohanok. Futok utánatok. Keresek valamit, ami már régen az enyém, mint a szemüveg, amit sehol sem találsz, pedig mindvégig ott volt az orrod hegyén. De most megálltam. Megálltam és hálás vagyok. Neked, az életnek és magamnak is.

A tegnapom emlék, a holnapom rejtély, de ez a pillanat amit most minden porcikámmal átélek igazán különleges. Néha jó megállni. Néha fontos hálásnak lenni. Mert minden sikertelenség, akadály, kudarc és fájdalom közepette tele van az élet megismételhetetlen csodákkal. Lassíts le, engedd el, vegyél egy nagy levegőt, fújd ki, aztán pedig vedd észre, hogy mennyi de mennyi dolog van, ami miatt te is hálás lehetsz."

(Sz.F.)

Gyógyító dallam...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyógyító dallam...

Szívemben egy vágy,
Oly végtelen kívánság.
Lelki gyötrelem...

Behunyom szemem,
Patakzanak a vágyak.
Egy ábrándvilág...

Kéz kézben pihen,
Áldott, békés állapot.
Szívharmónia...

Keblén a fejem,
Szívverését hallgatom.
Gyógyító dallam...

Bódulat ural,
Lassul vérkeringésem.
Halk szava csendül...

Aludj, Kedvesem...
Csókot ejt szemeimre.
Csupán délibáb...

Jurisin (Szőke) Margit 

"A boldog ember...

"A boldog ember boldogságot sugároz a világba, és ez az egyik legfőbb jó. Ezzel lehet igazán segíteni." 

(Schäffer Erzsébet

Reményből építeni...

"Romjai felett építi az ember néha a legszebb várat, amin szikráztatva fényét áll meg a csodálat.
Nem a vár látványa ami őt idevonzza, a lélek ereje az, ami az ámulatát okozza.
Reményből építeni a semmi felett a várat ... csak az ember képes rá ... és ez előtt fejet hajt a csodálat."

/ Léria Dipán /

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.

Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,
s átmászni minden gond-hegyen.

Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni hagyni álmokat.

Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.

Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.

Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.

Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!

„Érdekes ez az időmúlás...

„Érdekes ez az időmúlás, mennyi minden változik a lelkemben. Egyre erősebb az az érzésem, hogy az embernek nem is igazán volna szüksége arra, ami drága pénzen megvehető. Értéktelenek lettek bennem az egykor értékesnek vélt dolgok, és féltett kincs lett az, ami valamikor még olyan természetes volt, hogy csak úgy van, amiről azt gondoltam, alanyi jogon jár nekem. A fenébe is, rohadtul nem természetes semmi... A kapcsolatokért meg kell melózni, a barátok lelke törékeny porcelán, a szeretet akkora luxus lett, hogy a legdrágább gyémánt sem ér fel vele. Semmi nem lesz örök és maradandó, ha nem ismered meg azt a fogalmat, hogy: TÖRŐDÉS. Ma egy barátság az kincs, a tehetség Isten adománya, az igaz szerelem ritka kiváltság, az ölelés meg olyan, mint egy falat kenyér"

(Tóth Vera)

Mindez döntés kérdése...

“Szerelembe esni és szerelembe emelkedni nem ugyanaz. Szerelembe esni könnyű, spontán és akarattalan. Egyetlen pillanat alatt történik meg, karunknál fogva ránt a mélyre, belezuhanunk, belecsapódunk a pogány életérzésbe, és lehet, hogy sértetlenül megússzuk, de az is lehet, hogy össze-vissza zúzzuk magunkat. Vannak, akik megbetegítenek, lehúznak, nyugtalanná, vibrálóvá tesznek, és vannak, akikkel fejlődünk, felfelé élünk, felfelé szeretünk. Tudunk-e együtt emelkedni? Képesek vagyunk-e sokáig menetelni együtt a hosszú emelkedőn felfelé? Mindez döntés kérdése. Nincs lekötve a szemünk, pontosan látjuk a másik ember hibáit és gyengeségeit. Maradéktalanul így akarjuk őt, ezért választottuk egymást, nem szakítjuk meg az utat fölfelé. Most nem zuhanunk, nem zúzzuk össze magunkat, nem törünk darabokra, nem sérülünk. Lehet szerelembe esni és szerelembe emelkedni, és nem szerethet jobban az, mint aki képes együtt emelkedni, fejlődni valakivel. Nem áll meg, nem adja fel, pedig bármikor találhat valaki mást, akivel belezuhanhatna a pogány életérzésbe, amit szerelemként értelmezhet, és akivel végül össze-vissza zúzza magát. De szerelembe emelkedni sokkal magasztosabb, több ennél: annyi, mint úton lenni, és haladni, együtt tartani valahonnan valahová. Azt jelenti társra találni.”

(Király Eszter)

Csak az számít...

Van az a korszak, amikor az számít, hogy minél több buliban ott legyél.
Van az a korszak, amikor olyanokat is megteszel, amiket egyébként nem tennél meg, csak azért, hogy valaki szeressen. Mert akkor még azt hiszed, hogy ahhoz, hogy valaki szeressen, másnak kell lenned.
Aztán van az a korszak, amikor elkezded kibontani a szárnyaidat, s rájössz, hogy valami nem oké. Már nem akarsz más lenni, mint amilyen vagy.
Megismerkedsz valakivel. A szeretet olyasfajta minőségét tapasztalod meg, amelyben korábban nem volt részed. Rájössz, hogy már nem számít a bulizás, már nem számít az, hogy más arcodat mutasd a külvilág felé. Csak az számít, hogy az az érzés, amit akkor érzel, amikor a szerelmed szemébe belenézel, soha ne múljon el. Rájössz, hogy nincs szükséged álarcokra ahhoz, hogy szeretetre méltónak érezd magad. Rájössz, hogy az, amit a szemeddel látsz, csak egy kis szelete annak, ami valójában az életben jelen van. Elfogadod, hogy Te sem vagy tökéletes. Mégis van, akinek Te vagy a legtökéletesebb.

(Boros Bea)

"A szeretet...

"A szeretet mindenki számára a legszükségesebb táplálék."

(Edith Piaf)

Most kell hálát adni...

"Az ősz a befelé tekintés időszaka. Akár akarod, akár nem a természet a maga csodálatos módján ilyenkor mindig rákényszerít, hogy egy kis időre te is megállj és a nyári forgatagban eltemetett gondolatokat és érzéseket újra a felszínre hozd. Az élet ilyenkor lelassul, konzerválni kezdi magát, hogy felkészüljön a télre. A szabadtéri programok ritkulnak, a kívülről érkező ingerek is minimálisra csökkennek és ekkor már az elméd sem tudod konstans lefoglalni velük. A ködös sötét, csípős reggelek, a korai esték, a borongós, esős délutánok mindenkit menekülésre késztetnek és a melengető szoba biztonságában kénytelen vagy ismét megbarátkozni önmagaddal és minden olyan belső folyamattal, amit eddig szorgosan igyekeztél kizárni vagy eltemetni.
Kevesen szeretik ezt az évszakot, mert benne van az elmúlás szele, de az igazság az, hogy ez teljesen másról szól. Ahogy a fák lehullajtják leveleiket úgy kell ilyenkor neked is lefejteni magadról mindazt, ami már nem a fejlődésed szolgálja. Ebben az elengedésben pedig hihetetlenül nagy és felszabadító erő lakozik és csak ezáltal biztosíthatsz helyet mindannak, aminek még meg kell érkeznie hozzád.
Az ősz az az évszak, ami ráébreszt arra, hogy az élet körforgása megállíthatatlan. Ekkor kell megerősödnöd és felkészülnöd a télre, hisz nem lehet folyton tavasz vagy nyár. Ahogy a kinőtt és elhasznált ruháidat sem őrzöd örökké, úgy a lelkedben is takarítani kell ilyenkor, hogy mire ismét elérkezik a tavasz új rügyek fakadhassanak belőled. Most van itt az ideje mérlegelni, számot vetni és kitűzni az új célokat. Most kell hálát adni, most kell tudni észrevenni mindazt, ami valójában lényeges.
Befelé kell nézni. Megállni és látni. Nagy levegőt venni, kifújni és figyelni, ahogy megelevenedik és táncolva simul bele a természetbe egy csípős hajnalon. Ekkor pedig talán te is ráébredsz majd, hogy az ősz is csodálatos, hisz megtanít arra, hogy bármit veszíts is el, mégsem tűnik el végleg soha."

(Sz.F.)

NE FELEDD...

Bármit is csinálsz, lángoljon benne a szíved. Tedd alázattal, kitartással, és szenvedéllyel! Legyen az csók, ölelés, karrier, álmok, vagy csak egy nap a munkahétből. Élj végre tiszta szívvel, mint a gyerekek, s ne hagyd elfutni a perceket!
NE FELEDD, AMIT SZÍVBŐL CSINÁLSZ, AZ ÉLNI KEZD!

(Peter Noel) 

ISTEN SOHA NEM HAGY EL….

ISTEN SOHA NEM HAGY EL….

Vannak akik letérnek a szeretet útjáról. Az ő bűnük azonban nem jogosít fel arra, hogy én is letérjek a szeretet útjáról! Én látom a magam útját amelyen tudatosan tovább kell mennem.
A hosszú évek alatt , amit a felebaráti szeretet útján jártam , Isten volt az akiben soha nem csalódtam . Ő mindig küld társakat, sokszor barátokat és nagyon sokszor olyan helyről küldött támogatást , ahonnan soha nem is vártam.

Csaba testvér.

Kár, hogy csak túl későn értjük ezt meg ...

Kár, hogy csak túl későn értjük ezt meg ...

Megtagadni a megtagadhatatlant és elárulni, ami szent.

Ez a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet egovezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely alapvetően igyekszik a fényesség és teljesség felé.

Az alapvető probléma, hogy nem ismerjük el az életünk jelentős pillanatait. Azokat, amelyek átfordítanak, vagyis átfordíthatnának. Elszalasztjuk a pillanatot, mert mindig azt hisszük még tartogat valami jobbat számunkra az élet és ezért elveszítjük azt, ami ott van a jelenben, a szemünk előtt. Azt hisszük van másik. Van jobb és ami tényleg az, beleveszik az elméleteink és hitetlenségünk örvényébe.

Hányszor tagadjuk meg azt, ami megtagadhatatlan? Megtagadhatatlan, mert érezzük, hogy ez most olyan, ami lehetetlen, hogy még egyszer megadasson az élettől. Mert ezt mindig érezzük. Aztán mégis meghazudtoljuk, mert azt hisszük majd jön jobb, de nem jön és mi ott állunk és nem érzünk mást, csak maró hiányt. Akkor, ott ebben a hiányban felsejlik az emlék, és belénk mar a fájdalom, hogy hagytuk elveszni azt, aki vagy ami segített volna megélni a teljességünket.

Arról beszélgettem valakivel, hogy milyen rendkívüli dolog, hogy ha megadja az élet, hogy olyan valakivel találkozz, akivel megtörténik az a fajta kapcsolódás, ami kitölt. Az, ahol van tűz, mélység, szenvedély, intimitás, vágy és ez meg is marad. Arról beszélgettünk, hogy mi, akiknek megadatott az, hogy vágyik rá a másik nem, mégis milyen nehéz átélni ezt az élményt. Nehéz, mert adhatnak ezer szuper embert, de azt a valamit, azt, amit érzel mindenedben, jó esetben egyszer-kétszer adják egy életben. Vagy egyszer sem. Azt látom, hogy valójában minden ember arra vágyik, hogy ezt legalább egyszer megélhesse de soha nem kapja meg.

Aztán van, hogy valami csoda folytán megkapjuk és számtalanszor inkább továbbmegyünk, mert nem vagyunk tisztában az értékével. Az értéke pedig olyan, mint a föld legdrágább, vagy még inkább felbecsülhetetlen drágaköve. Az értéke az ilyen találkozásoknak felbecsülhetetlen, és ha a saját félelmeink és butaságunk okán, szándékosan elveszítjük, örök hiány marad bennünk, amelyet semmilyen új ember nem fog betölteni.

Természetesen miután megtagadtuk a megtagadhatatlant és elárultuk, ami szent is lehet tovább élni. Félig élni, pótlékkal élni és azzal a tudattal, hogy egyszer megismertem azt, aki kitöltött, de hagytam veszni. Mert előbb vagy utóbb rájövünk, hogy van mi pótolhatatlan.

Fájdalmas, hogy szándékosan öljük meg magunkban sokszor azt, ami a legnagyobb ajándékunk és képesek vagyunk abban a hitben élni, hogy majd jön másik. Nem jön másik. Mert az is óriási kincs, ha egyszer megtapasztalhattuk.

Az ilyen találkozásokat nem lehet kitörölni. Aki egyszer megmerítkezett egy ilyenben,mehet tovább ezer másik emberhez, többé nem telik meg a lelke, csak pang a maró hiánytól. Hisz megtagadta azt, amiről ő is tudta, hogy megtagadhatatlan.

/ B: B. /

Gondold át...

Gondold át...

Jól esik leírni az érzéseket, gondolatokat. Célom nincs vele, ha nem olvassa senki az sem baj. Üres óráim lassan gördülő kerekei felgyorsulnak írás közben. Nincs unalmas és értéktelen idő, melyet soha nem szerettem. Igen, az Élet adta éveket, perceket meg kell becsülni, ittlétünk ideje oly csekély. Figyelni kell a Szépre, a Jóra és arra fordítani minden lehetséges pillanatát. Felhőket és csillagokat bámulni szerelmünkkel az szép és jó, gyermeket tanítani az jó és szép. Az egyik örömforrás, édes Boldogság-íz, a másik felemelő érzés.

A vasárnapi ebéd azokkal, akiket szeretünk az együvé tartozás és az egymásért-felelősség megnyilatkozása. Ma már ez is oly ritka.

Védekezünk és magyarázkodunk, hogy miért nem becsüljük és ünnepeljük életünket és annak minden percét. Mert az Élet ünnep. Repül az Idő és a napok évekké dagadva a felismerhetetlenség homályába süllyednek.

Felidézhetetlen és jelentéktelen hónapok mögött gyötrődve és nyögve, panaszkodva lépkedünk előre, vonszoljuk napjainkat. Szintelen és reménytelen napok követik egymást, zakatolva rohan életvonatunk a Semmi felé.

Néha – egy-egy állomásra érve – kitekintünk az ablakon és nem látunk semmit. Mert nincs ott semmi. Értéktelen időpocsékolások, unott órák, kelletlen szerelmek és ostobán eltöltött napok, haszontalanul kimondott mondatok állnak a peronon, mint megannyi szappanbuborék, és már el is pattannak.

Hát dönts. Döntsd el most. Hagyd ott őket az állomás koszos peronján, majd elfújja a szél nyomukat is. Szóra sem érdemesek. Szállj át egy másik, egy új vonatra. Fényesítsd ki szemed csillagporral és öltöztesd a szíved a Jóság, a Szeretet ragyogó ruhájába. Szállj át erre a vonatra…

Késő már? Úgy gondolod, úgy hiszed? Nem késő. Átszálltam és új vonatom száguld velem hegyek között, kristálytiszta patakok mellett, erdőkön, réteken keresztül.

Néha rácsodálkozom régi mozdonyom füstös, ócskavas mivoltára - de ez csak egy pillanat – az új, a tiszta, már továbbragad. A piszkos állomáson hagytam elszakadt, rongyos képeit a Múltnak. Becsomagolt és kidobott dolgokat tettem maga mögé és nem fordulok vissza, rájuk sem nézek.

A Nemtörődömséget, a Figyelmetlenséget, az Önzést, a Hálátlanságot mind-mind elcsomagolva hajítottam el. Csupa gyűrött, kellemetlen, teherré váló kacat.

S mikor kidobtam őket, fellélegeztem és szabaddá váltam. Ez a Szabadság elhozta helyükbe a Szeretetet és a Jóság mellé társult.

Vonatom megrakva értékes, kedves dolgokkal és az út egyetlen perce sem haszontalan. Kérlek: ha ezt elolvastad, gondold át, és cselekedj.

(Kuthy Zsuzsa "Évmilliók etűdje"c.könyvéből)

Helló november!

Helló november!
 
"Ősz...az évszak, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű. 'Ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek.' Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni." - Márai Sándor

Pompázatos ősz!

Hát nem igazi őszi nap van? Épp az a csendes melankólia, melyet úgy szeretek - mely harmóniát teremt élet és természet között. A madarak már hazaútjukról tanácskoznak, a fák felöltik a hervadás lázas, avagy épp halovány színeit, és kezdik behinteni a földet, hogy az ember még lépteivel sem zavarná meg föld és lég pihenését, míg olyan illatot árasztanak, mely tökéletes enyhszer a nyugtalan léleknek. Pompázatos ősz! Egész lelkem rabul ejti, s ha madár lehetnék, mindenütt az ősz nyomában szállnék a világban.

(George Eliot)

Változás jön... Ha engeded...

Az ősz a bizonyíték arra, hogy a változás jó. Az ősz a bizonyíték arra, hogy van szépség az elmúlásban, hogy van szépség a kevés fényben.
Az ősz a bizonyíték arra, hogy a hangos nevetés után érkező elcsendesedésben erő van.
Az ősz a bizonyíték arra, hogy nem kell mindig odatennünk magunkat, hogy nem kell mindig mutatkozni, jelen lenni, nyüzsögni, pezsegni.
Az ősz a bizonyíték arra, hogy van érték a csöndben, a halvány napfényben, a gyenge sugarakban, a lehulló, halott levelekben.
Az ősz a bizonyíték arra is, hogy azért, mert valami elvesztette a fényét és a földre hullt, még lehet szép, még lehet csodálatra méltó.
Az ősz a bizonyíték arra, hogy a változás mindig előbbre visz, nem torpan meg az idő, még ha néha úgy is tűnik.
Változás jön...
Ha engeded...

(Hidasi Judit) 

"A szeretet a Másik által válik igazán szeretetté benned...

"A szeretet a Másik által válik igazán szeretetté benned. És amihez neked az idők végtelensége sem elég, ahhoz Neki elég egy pillanat. Az a pillanat, amikor meglát, felfedez, megérez, amikor szüksége lesz rád. Mindarra, ami benned van. Ami érték, ami szerethető. Aminek létezését így Ő fogja bizonyítani.
A Másik. Aki létezik."
 
/Csitáry-Hock Tamás/

Sokáig vártalak…

Ha hamarabb találkoztunk volna… Akkor is velem lennél?

Sokáig vártalak…

Igen, sokáig vártam rád. Volt, hogy nem is tudtam, hogy létezel-e, csak reméltem, hogy igen, és valahol éppen rám vársz te is. 
Olyan sok dolgon mentem keresztül, mire találkozhattam veled…

Voltak rettenetesen nehéz idők, amiket szívesen kitöröltem volna az életemből.

Történtek olyan dolgok, melyek súlya alatt összetörtem, és úgy kellett újraépítsem magam…

Nem is egyszer.

De most már tudom: azok nélkül a tapasztalatok nélkül ma nem az lennék, aki vagyok.

Aki veled lehet teljes egész, aki neked méltó társad lehet. Így már nem bánom azt a sok rosszat, ami történt velem…

Mert a sok nehézség változtatott meg engem, megerősített, jobbá tett.

Olyanná, amilyennek lennem kellett, hogy mire megtalállak,

a hozzád illő legyek.

(Clara)

Egymásnak vagyunk

Egymásnak vagyunk

Lassan szobánkba kúszik az ősz hidege,
Változik a természet szikrázó színe,
Fázó lelkemet melegítsd fel szíveddel,
Űzd el a telet kályhának melegével.

Semmitől nem félek, ha együtt vagy velem,
Minden akadályon átvisz a szerelem,
Lehet bármilyen vihar távol és közel,
Ereje nem találkozik életünkkel.

Napra nap jön, évek követnek éveket,
Mióta itt vagy, minden mesés történet,
Lassabban sétálunk, fehéredik hajunk,
Az öröklétben is egymásnak maradunk.

(Magdolna Léhi)