Vallomás

Még sohasem mondtam el neked,
miért is szeretlek oly nagyon.
Gyönyörű két szép szemed
mikor rajtam vesztegel,
szebben ragyog, mint a felkelő Nap sugara.
Ajkaid mindig csókra készen,
mosolyogva vártak.
Suttogó szavaid még mindig hallom:
Szeretlek téged most és mindörökre.
Kebledre hajtva fejem
szíved dobogása a legszebb zene...
Kezeid érintése
puhább a bársonynál,
józan eszem attól tovaszáll.
Erős karjaid biztonságot nyújtanak, de
ölelésük gyöngéd, mint a reggeli harmat.
Elmerülni bennük az Mennybe szállás,
ó, bárcsak ne lenne kiszállás.
Távol vagy, messze tőlem,
a távolság még fokozza szerelmem.
Most hát végre tudod,
miért is SZERETLEK oly nagyon.

Jurisin (Szőke) Margit