Zelk Zoltán: Október

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zelk Zoltán: Október

 

Kisöccsétől. Szeptembertől

búcsút vesz és útra kél,

paripája sűrű felhő,

a hintója őszi szél.

 

Sárga levél hull eléje,

amerre vágtatva jár,

félve nézi erdő, liget,

de ő vágtat, meg se áll.

 

Hová, hová oly sietve,

felhőlovas szélkerék?

Azt hiszed tán, aki siet,

aki vágtat, messze ér?

 

Dehogy hiszi, dehogy hiszi,

hiszen nem megyen ő messze,

csak addig fut, míg rátalál

a bátyjára, Novemberre.

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

 

Aranylanak a halvány ablakok…

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

 

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állanak a fák.

 

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

 

S az ónszin égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

 

Az Ősz Csendje

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Ősz Csendje

 

Színesben pompázik a táj,

Avar borítja a Földünket már.

A padon ülve érzem én,

Nyugalmat áraszt az őszi kép.

A fák álmokat szőnek ágból,

Álomba szenderülve várnak.

A köd álomszerű fátyolt von,

Mint titkos, lágy, hófehér fonál.

Őszi színek tánca lágyan,

Narancs, zöld és barna váltva.

Az avar illata és szaga,

Mint régi mesék varázsa.

 

/Aurora Amelia Joplin/

A hóesésben újra rátalálhatunk gyermeki énünkre...

 

A hóesésben újra rátalálhatunk gyermeki énünkre, ahol minden pillanat tiszta öröm, és a világ csodái egyszerűen ott vannak a szemünk előtt – a hóval borított táj, ami megengedi, hogy elengedjük a felnőtt élet súlyát, és újra önfeledten, játszva éljünk.”

 

(Lupás Adrienn)

 

🎼 Brahms - Magyar tánc | By Dr. Nagy Sándor

Töltődj fel az őszi napsütésben...

 

"Töltődj fel az őszi napsütésben, csodáld meg a bíbor-aranyba öltözött természetet, hallgass egy jó zenét, egyél egy finom ételt, vagy igyál egy kávét vagy teát vagy bármi mást amit szeretsz. Sétálj egy csendes parkban, ülj le egy jó könyvvel, sokszor találsz majd benne tanácsot ami éppen Neked szól, ha belelapozol. Ezeket a perceket ne lopott percekként éld meg, hanem tudatosan Önmagadért. " 

 

(Kalo Jenő)

Szeretem az őszt...

 

Az esős őszi napok szerelmese vagyok. Kinézek az ablakon és nem szürkeséget látok, nem elmúlást, és hideget hanem a gőzölgő tea melegét, az otthon biztonságos színeit, tombolás után az elcsitulást, befogadást, csendet. Hallgatom az eső lélektisztító zenéjét és engedem, hogy a kinyújtott pillanat elhozza a megnyugvást. Szeretem az őszt. És engedem az őszben szeretni önmagam.

(Lőrinczi Emese)

 

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

 

Még ragyog a Nap,

még nevet az ég,

még gyümölcseit lerakja eléd,

még nem ez a vég,

a fény is elég,

még érzed a világ szeretetét.

 

Még rólad is szól,

a szív válaszol,

még kicsúszhatsz karmai alól,

még lehet esély,

hogy boldogan élj,

az álmokra még talán válaszol.

 

Még ősz van csak,

de a világ belefárad,

már nem virul,

nyomasztón nyomja vállad,

de képes lehetsz meglátni a szépet,

ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

 

Még nevet az ég,

és ragyog a Nap,

még megélhetsz csodás álmokat,

Még van rá esély,

hogy szépet remélj,

csak már a szíved fáj sokat!

 

Még szólhat a dal,

még lehet zenéd,

még lehet az álom gyönyörű szép.

Még ne add hát fel,

mert még élni kell,

még érzed a világ szeretetét.

 

Eljött az ősz,

s a lelked belefáradt,

az élet súlya

nyomasztón nyomja vállad,

még képes lehetsz meglátni a szépet,

ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

 

Aranyosi Ervin - Sírva vigad a természet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin - Sírva vigad a természet,

 

Sírva vigad a természet,

elsiratja a nyarat.

Bár ritkán lát ilyen szépet,

úgy érzi, koldus maradt.

Ha leülsz és megcsodálod,

te azért még láthatod:

– Mennyi szín és mennyi pompa

őrzi a varázslatot.

 

S lám az ember pont így érez,

siratja a múlt időt.

S nem látja, hogy lelke közben

mennyit szépült, s egyre nőtt.

Emlékekkel gazdagodva

mennyi mindent megtanult.

Sérelmeit veszi sorra,

ezért ma is fáj a múlt.

 

Ám ha tudod, hogy még fájhat,

tedd szebbé a holnapot,

Bocsáss meg, múljon a bánat,

nyiss egy új, tisztább lapot.

Azt írd tele szeretettel,

örömökkel díszítsd fel.

Az életet nem elsírni,

hanem végig élni kell!

 

Élvezd ki a röpke percet,

légy hát mától boldogabb!

Tovább élnek, kik szeretnek,

s szívük sem fáj oly sokat!

Emlékezz az elmúlt nyárra,

de őszöd is szép legyen!

Tiszta szívvel élj a mában,

hogy holnapod szép legyen! 

 

Zelk Zoltán: Ez már az ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zelk Zoltán: Ez már az ősz

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök

dalt próbál szegény, a füvek között.

Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –

nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

Közeleg a rozsdaszínű áradat.

Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött,

elnémul a rigó, el a tücsök.

 

Mily korán jő, mily korán tör felénk,

hogy kortyolnánk még a nyár melegét!

Be üres is volt idén a pohár,

be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

 

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák,

az őszi ég keserű sugarát.

Hiába isszák, nem ad már erőt,

csügged az ág, sárgára vált a zöld.

 

Csügged az ág, ejti leveleit.

Ó, ha az ember is a bűneit

így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,

de állhatnék telemben bűntelen!

Legyen ez a te kis világod...

Átsuhant a szívemen a nyár. Itt hagyta a lábnyomát, és megágyazott az ősznek. Elvitte magával a fullasztó, forró estéket, a tücsökszót és a frissen szedett paradicsom illatát. Hogy megvigasztaljon hozott helyette más szépségeket. A pattogó tűz és a narancsos sütőtök illatát, a csipkebogyótea ízét, a pléd alatt olvasós, kekszmorzsolós estéket. A grillázs és a régi könyv illata keveredik az eső és a kanócos gyertya ölelésében. Táncol a fénye a falon, megremegteti a szívem, elcsendesülök. Nem várok se csodára (már tudom, hogy mi magunk vagyunk a csoda), se megváltásra (önmagunkat tudjuk csak megváltani a démonjainktól, amiket szintén magunk gyártunk), se világmegváltásra. Már tudom, a világ nem fog a feje tetejére állni, magunknak kell belesimulni és megbékélni ezzel az új világgal. Amiben rohanunk, küzdünk és harcolunk. Ahol nem olvasunk, hanem filmezünk. A gyors ingerek és a digitális világ emésztőgödrében kell egy létra. Amin kimászhatsz a nyugalom szigetére. Legyen ez a te kis világod. Ahol nem bánthatnak, nem kritizálhatnak és nem irányíthatnak. A telefont is kikapcsolom, érzem, ahogy múlik a gyomortáji fájdalom... átölel a béke. Elringat a nyugalom. Holnap új nap, új kihívások. De ez most még az enyém. Minden más ráér...

 

~ Lady ~

 

"(...) az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk. Hogy ráérjünk élni."

 

Tokaji Márton : Tűnődés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tokaji Márton : Tűnődés

Elmerengve ülök a szép ősznek alkonyán.
Vitorlás levelek tarka kis hajóján.
Körém festette a természet e-képet.
Elém varázsolva sok régi emléket.
Fiatal éveim, hogy futottak tova?
Életem derűjét elvesztettem sorra.
Vállamra ült a kor, dér szállt már a tájra.
Úgy csillog az ezüst az aranynapsugárba.
Az idő elrepült, megvénült az ember,
Nem kel már versenyre a nagy természettel.
A bíbor alkonynak eltűnődő árnyán.
Álmodozni oly jó az őszi szelek szárnyán.

 

Hanák Gábor:Ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hanák Gábor:Ősz

 

Te utolsó, drága napsugár,

simogasd arcom, én engedem,

sebesen vágtat felénk az ősz:

gyönyörű, harcos fejedelem.

 

Kísérik a bíbor fellegek,

a fák is mind sorfalat állnak,

harsogják a szelek szerteszét,

hírét az eljövő világnak.

 

Látom, hát mégiscsak ennyi volt,

büszkén, vérvörös palástban jár,

nyomában millió rozsdafolt,

győzött: térdre hullt megint nyár.

 

Fekete István : AUGUSZTUS

 

Fekete István

AUGUSZTUS

 

Nyár

 

…De ebben az időben megbarnultak már a mezők, kiszikkadtak a legelők, a kaszálók kemény tarlóján szöcskefiak ugrottak versenyt a szülőkkel, nem feledkezve meg letarolni, amit a kasza meghagyott… A szöcskék nyomában komoly varjak lépkedtek, és a falusi gólya is kihozta fiait, mert a szöcske, sáska és más mezei bogárféle kitűnő eledel – tápláló és könnyű -, s ezzel a gólyák is tisztában voltak…

 

…A nappalok azonban egyre rövidülnek, s az éjszakák egyre hosszabbak. Reggel felé hűvös már a levegő, s a legyek – a meleg szülöttei – alig repülnek, csak ülnek a falon, gerendán, levelek alján, mintha a mulandóságon gondolkodnának.

 

„…Az akácfákon már idei gerlék kurrogtak, a kakukk csak ritkán kiáltott az erdő tikkadt mélyén; búzatáblák helyén kemény keresztek nőttek, és a tarlók felett a nyár delére harangozott egy kolomp. Ekkor felállt az öreg róka, és elindult fiaival az augusztus felé…”

 

„De most békesség és csend ül az augusztusi tájon, csak a gólyamadár röpteti fiait a torony felett. Szikrázik a kereszt a messzeségben, és felette folyik a fárasztó torna, hogy a gólyanemzetség fiataljai fáradhatatlan szárnyakkal kelhessenek messze útra kisboldogasszony táján, amikor csendes, litániás ének zsong ki a templomból, és virágfüzérek sóhajtják szomorú, halódó illatukat a kőkereszt omladozó párkányán.

 

Augusztus van. A nappal még tündöklő és forró, a természet terített asztalán még nyüzsög az élet és eleség, de a vándormadár már megindult a messze évezredes út jeltelen országútjain.

 

A tarlókon apró kék virágok fakulnak, az utakon és legelőkön pedig sudár virágjában pompázik a királygyertya. Csupa ragyogás a határ, csupa útra készülő pompa

 

„…Örökké! - mondta a kislány, azután csak nézték egymást, és nem gondoltak arra, (...) hogy ezt a szót milliárd ember mondta ki előttük hittel és hazudva, imádva és bemocskolva, és ennek a szónak nem ártott semmi, mert mindig újraszületik, mert az emberré lett embernek ez volt az első értelmes szava…

 

Fut az ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fut az ősz

Fut az ősz az utcákon, tereken,
Táncot jár a sárgult leveleken,
Vele futnék én is szívesen,
Vele futnék hozzád, kedvesem.

Egy év is elmúlt, és ez nagyon hosszú idő,
Vártam, hogy írsz, vagy felhívsz telefonon.
Egy év is elmúlt, s hogy mentsem, mi menthető,
Én megyek hozzád, mert a címed még tudom.

Jön a tél, és szomorú vagyok,
Hidegek az égen a csillagok,
Melegedni csak nálad tudok,
Holnap reggel el is indulok.
Melegedni csak nálad tudok,
Holnap reggel el is indulok.

Egy év is elmúlt, és ez nagyon hosszú idő,
Vártam, hogy írsz, vagy felhívsz telefonon.
Egy év is elmúlt, s hogy mentsem, mi menthető,
Én megyek hozzád, mert a címed még tudom.

Egy év is elmúlt, és ez nagyon hosszú idő,
Vártam, hogy írsz, vagy felhívsz telefonon.
Egy év is elmúlt, s hogy mentsem, mi menthető,
Én megyek hozzád, mert a címed még tudom.
Még tudom.

(Ihász Gábor)

Múlik szeptember

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Múlik szeptember

 

Dió fámon csak egy árva levélke ring,

kis rigóm sem trilláz már szép dalt odakinn.

A kora est ecsetje vörös csíkot fest

az ég alján, hol a Nap más égtájra megy.

 

A csendet bontja templomóra ütése,

elmúlik szeptember, készülünk a télre.

Csillagok fénye utat mutat a Holdnak,

az éj leple alatt álmodik a holnap.

 

/Della Mária/

Varga H. Mária Nyár köszöntő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Varga H. Mária

 

Nyár köszöntő

 

Madárcsicsergés virágzó fák tetején,

alatta kedvenc padomon derülök én.

Levegőben keringő raja méheknek,

dolgos szorgalmukban egymásba ütköznek.

 

Patak partján álló kis házam lábánál,

virágfüzérek a tető hajlatánál,

bárányfelhőbe kapaszkodó faágak,

integetnek a mosolygó napsugárnak.

 

Kicsinyke patak vize hömpölyög csendben,

virágszirmok tükröződnek vígan benne,

virágtáncot járnak szellő lágy dalára,

minden élőlénynek kedves évszakára.