Jókai Anna: Újesztendőre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jókai Anna: Újesztendőre

Békés álmainkba ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk

Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon keresztté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek, amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető

Közösen tegyük szebbé ezt a világot
Ízleljünk már most mennyei boldogságot
Váljon minden titkos, szép álmunk valóra
Áldott legyen minden együtt töltött óra
Nevetni tudjunk és őszintén örülni
Odvas idő fogát messze elkerülni
Keveset mondok végül, de szépet:
Kívánok Boldog Újévet!

 

Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok...

 

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

(Paulo Coelho)

A karácsony azt üzeni:

 A karácsony azt üzeni:
 

Szeretni és szeretve lenni a legcsodálatosabb és legvarázslatosabb dolog a világon.

 

Nekünk találkozni kellett

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nekünk találkozni kellett

 

Nézlek téged, amikor olvasol.

Elgondolkodom az elmúltakon.

Amikor megismertelek az olyan jó volt!

Emlékszel, beszélgettünk sokáig ott a padon.

 

Lassan kitártuk egymás előtt a szívünket.

És észrevettük milyen egyformák is vagyunk.

Mint a tengerben a vízcsepp épp olyanok.

Nekünk találkozni kellett akkor.

 

És most nézlek hosszú percek óta.

Betelni veled ma sem tudok.

Olyan könnyű a lelkem mióta ismerlek.

Szeretlek nagyon, nagyon!

 

Nekünk találkozni kellett, ezt jól tudom.

Egymás nélkül már élni se tudnánk.

Szívünk és lelkünk is összefonódott.

A boldogság eljött hozzánk.

 

És most nézlek, hosszú percek óta.

Lelkemben pillangók repkednek.

Megsimogatom a kezed és te rám mosolyogsz.

A szerelem szavak nélkül is élhet.

 

2020. március 17.

Válassz olyat, aki Téged választ.

 

Válassz olyat, aki Téged választ.

Elég volt a figyelemfelhívásokból, a távoli integetésekből, hogy itt vagyok, figyelj rám. Elég volt a túlteljesítésből, a túlkapaszkodásból, a túlragaszkodásból, a túlzott szolgálatkészségből, és abból, hogy valaki olyat próbálok megtanítani jelen lenni, figyelni és elköteleződni, aki nem tud jelen lenni, figyelni, és elköteleződni. Még rosszabb, ha mindennek ellenére, mégis a lábai elé terítek mindent.

 

Válassz olyat, aki Téged választ. Nem az alkoholt, nem a szert, nem a játékot, nem a lebegést, nem a villódzó ingeráradatot, hanem Téged. Nem a függőséget, nem az anyját, nem felebarátjának társát, nem a passzívitást, nem a könnyebbik végét, nem az ígéret megszegést, nem a tétlenséget, nem saját megdolgozatlan sebeinek folytonos feltépését, és nem azt, hogy kötődések nélkül, szállongó falevélként létezik.

 

Válassz olyat, aki Téged választ.

 

Az ő traumája ne váljon a Te sebződéseddé.

 

Ideje elengedni őt. Hadd üljön csendben abban, amit teremtett.

 

kiralyeszter.com

Az ikerlángod bárhol is legyen, érzékel...

 

“Az igazi egyesülés nem akkor jön létre, amikor két ember végre egymást választja. Akkor kezdődik, amikor minden lélek önmagát választja.

Az igazi egyesülés az a pillanat, amikor megbocsátod a múltadat.

Amikor évek óta először beszélsz magadhoz kedvesen.

Amikor abbahagyod elrejteni a gyengeségedet, és elkezded saját erődként birtokolni.

Amikor a belső egység átveszi a vezetést, többé nem kéred az ikerlángod megerősítését, mert felfedezted azt a saját szívdobbanásodban.

Többé nem félsz az elhagyástól, mert nem vagy hajlandó újra elhagyni önmagad.

És ebben a békés belső teljességben az energiád szentéllyé változik – egy olyan térré, amelyet az ikerlángod bárhol is legyen, érzékel; nem vágyakozásból, hanem igazságból hívja vissza őt.”

 

(Caroline Stratton)

Akkor hiányzol …

 

.kaktusz

Akkor hiányzol … 

 

amikor nem tudsz jönni,

akkor nagyon hiányzol,

különösen hiányzol ilyenkor,

de tudod, ha tudod is, hogy mennyire,

akkor is csak akkor gyere,

amikor úgy érzed, jönnöd kell,

akkor se gyere csak a kedvemért,

akkor inkább ne is gyere,

nehogy a szavak sűrűjében eltévedjek,

mert ha csak miattam,

ha csak udvariasságból jönnél,

akkor én az igazságot nem ismerném ,

ami nincs, olyanban hinnék,

a testet a lélekkel összekeverném,

a mulandót az örökkévalóval,

és ha egyszer véletlenül észrevenném,

hogy a nincsben hittem,

hogy az udvariasságod,

és nem a szíved volt, ami hozzám irányított ,

akkor nagyon elbizonytalanodnék,

s ha egyszer megérintene

a bizonytalanság szikrája,

akkor abban is kételkedni kezdenék,

ami van,

inkább csak mindig akkor gyere,

mikor azt érzed, muszáj jönnöd hozzám,

én majd hiszek Neked,

és soha nem fogom összetéveszteni

a zsákutcával a végtelen teret.

 

 

Egymás nélkül …

 

.kaktusz

Egymás nélkül …

 

Tudod, arra gondoltam,

vajon tényleg igaz lehet,

hogy minden,

és mindenki pótolható?

a nagy szerelmeket látva,

ahol egy sértő szó,

egy rossz mozdulat

végez az örökkével,

bizony úgy néz ki,

valóban helyettesíthető mindenki,

szerelmek jönnek,

szerelmek mennek,

egyik percben az ember úgy érzi,

nélküle nem lehetne élni,

a következőben az útját adja ki,

talán a szárnyaló madár

valóban nélkülözhetetlen annak,

aki szárnytalan belé kapaszkodik,

nélküle csak lezuhanhatna,

nem csak a közös útnak,

az életének is a végét jelentené,

vagy ha két lélek együtt szárnyal,

de egymás nélkül zuhanni kezd,

ők nem engedhetik el egymást,

túlságosan nagy a tét,

egymás nélkül,

mind a kettőnek elkerülhetetlen a zuhanás,

akkor nagyon megbocsátó lesz az ember,

mert a másikkal

nem egy pótolható valakit veszít el,

hanem elveszíti magát a szárnyalást.

 

Káli László: Jó lenne

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Káli László:

Jó lenne

 

Majd ugye jössz megint!? Ahogyan jön a gondolat,

betoppansz megint, elhoz hozzám egy boldog pillanat.

És ugye egyszer úgy érkezel, hogy nem mész többé el?

És ugye én leszek, én lehetek, ki boldoggá tesz Téged?

 

Jó lenne megint Veled! Mint abban a percben, amikor

még fogtam a szemed, és néztem a kezed, ahogyan lassan

elengeded szemem tükréből a szivárványszín könnycseppet.

És én a lelkem csókoltam szép szádra abban a pillanatban.

 

Jó lenne összebújni! Mint két vadgalamb a hólepte faágon

egy téli hajnalon. Mint két testvér... Mint anyához gyermeke,

mint tenyér simul a tenyérbe, ahogyan csak Te tudsz bújni,

pihegve, szerelmesen a vállamra, gondokat messzi kergetve.

 

Szeretni egymást. Kéz a kézben sétálni a végtelenbe s vissza.

Levenni válladról a terhet, könnyíteni mindazon, amin lehet,

ami bánt. Hogy ne csillogjon gyémánt könnyed soha többé!

Hogy ne fájjon, ami most még fáj, s minden rosszat elfeledj.

 

Majd ugye jössz megint?! Miképpen az álom érkezik.

És nem kell, hogy keresselek úttalan utakon még mindig,

hanem itt leszel, és maradsz. Nem többre, csak álomnyi életre.

Akár ölelkező szobrok, mozdulatlan eggyé leszünk ezer évre.

 

Meggyesi Éva: Nem kérdem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meggyesi Éva:

Nem kérdem

 

Nem kérdem tőled honnan jöttél,

nem kérdem tőled mért vagy itt,

hiszen szemednek csillogása,

perzselő fénye elvakít.

 

Nem várok tőled hazug bókot

nem várok hazug csókokat,

csak annyit mit magadnak kívánsz,

s mit szeretnél hogy visszakapj.

 

Lehetsz fény,amely rám világít

csak ne takard tőlem a napot,

csak annyit kérj,mit én is várok,

Fogadj el úgy,ahogy vagyok.

 

Csukás István ~ Szomjas évszakom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csukás István ~ Szomjas évszakom

 

Szívemig húz a szerelem,

szíved verését hallgatom.

Télből, csendből győztesen

feltámad szomjas évszakom,

fuldokló hite milljó zöld

torokkal a napfényre tört,

 

így nyitsz bennem, tán tudatlan,

félszeg jóságomra ablakot,

hogy ne legyek, emberi alakban,

vakon zuhanó halott,

modell a pusztuláshoz,

itt belül betervezzek állatit.

 

De mint nyers színek közt szemed,

acsargó vágyak közt szavad

sosem volt egyensúly teremt,

veled legyek én boldogabb.

Ütőered ver: rebbenő fecske,

míg bőröd nyár-ízét keresve

 

csókollak (nyárba horgonyt dobunk),

vár ölelésed tiszta hona.

Két kézzel pazarló korunk

véget ne érjen soha!

Áldlak én érte, míg a vér

szívemből szívembe visszatér.

A szavak néha nem mondanak eleget...

 

Egyikük sem szólt semmit, amikor megölelték egymást.

A szavak néha nem mondanak eleget, a betűk és a nyelvtan mélysége nem volt elég ahhoz, hogy pontosan kifejezzék a szív érzéseit.

 

(J. R. Ward)

Tükörkép. Kapcsolatok.

 

Tükörkép. Kapcsolatok.

 

"Nem véletlen, hogy kivel hozott össze a "sors". A másik az, aki tükröt tart személyiséged elé, ő a legtökéletesebb tanító számodra, függetlenül attól, hogy a kapcsolatotokat milyennek tartod. Nincs jó vagy rossz. Egy dologért van az életedbe, azért hogy tanulj. Ha egyszer, a mélyére nézel a dolgoknak, és önvizsgálatot tartasz, ez nyilvánvalóvá is válik számodra. Tévedhetetlen és csalhatatlan." 

 

K.G.

LELKEMTŐL LELKEDIG

 

LELKEMTŐL LELKEDIG

 

„Ha nyitott a szíved, nemcsak az igazságot, a valóságot is meglátod. Meglátod, hogy a kedves ember is lehet gonosz, a szép is lehet belül rothadt. Meglátod, hogy egyetlen kézfogásban is ott van minden, mit a másikról tudnod lehet. Meglátod, hogy olykor a legerősebb a leggyengébb, a legkeményebb a legérzékenyebb. Meglátod, hogy a szeretet és a szerelem végtelen, mindaddig, még a félelemmel, a szándékkal és az elvárásokkal korlátok közé nem vered. Meglátod, hogy sokan öntudatlanul nemcsak téged, önmagukat is folyamatosan becsapják, még mások annyira profik, hogy az igazsággal is képesek hazudni...

 

S tudod, a valóság felfogásához nem azért kell nyitott szív, mert szükség van a kitágultabb érzékelésre. Azért kell szélesre tárnod a lelked, hogy ne roppanj bele abba, amit látsz. Hogy tudd, minden igazság előtt és mögött, ott a végtelen tisztaság.

 

Valójában a sötétség is fény.”

 

A.J. Christian Előadás részlet (2008.)

Boda János: Az álmodó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boda János: Az álmodó

 

Hajós vagyok,

mely a partról álmodik,

szeretet, ami benned tengerré válik.

 

Szellő vagyok,

aki szélről álmodik,

férfi, aki egy nő miatt változik.

 

Az éjszaka vagyok,

aki a hajnalról álmodik,

érzés, mely létedből táplálkozik.

 

Álom vagyok,

aki a valóságról álmodik,

kéz, mely egy másikhoz tartozik.

 

Semmi vagyok,

mely a mindenről álmodik,

tűz, amely örökké áramlik.

 

Halál vagyok,

aki az életről álmodik,

vér, amely a szíveden átfolyik.

 

Tükör vagyok,

mely az arcodról álmodik,

vigyázz rá, mielőtt még eltörik!

 

Én, te vagyok,

aki miattad létezik,

s ami összeköt, a lélekből érkezik

 

Valaki számára te vagy az egyetlen, a legfontosabb, a legkedvesebb...

Sokkal fontosabb vagy valaki számára, mint azt hinnéd! – Egy bölcs szellem üzenete

Valaki számára te vagy az egyetlen, a legfontosabb, a legkedvesebb.

„Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg.” – Platón

Vedd tudomásul: van valaki, aki számára te vagy a legértékesebb, a legfontosabb. Ne becsüld le magad. Ne hidd azt, hogy nagyképűség azt hinni: annak a valakinek te vagy a világ közepe. Igenis az vagy! Szeret téged és fontos vagy neki. Számít, amit mondasz, teszel vagy érzel. Fogadd el, hogy így érez irántad, merj örülni neki és add át magadat az érzésnek. Engedd, hogy szeressen és törődjön veled. Fogadd el a kiemelt pozíciót az életében, mert ez jelenti számodra is a boldogságot, hiszen erre vágysz te is, csak nem mersz hinni abban, hogy ilyen sokat jelentesz annak a bizonyos illetőnek.

(Szabó Anna) 

Boldog csak azzal tudsz lenni... akinek a lelkébe belesimul a lelked.

 

Lehet kincsed, lehet palotád...

de boldog csak azzal tudsz lenni...

akinek a lelkébe belesimul a lelked.

 

 

(Léria Dipán)

A lelkedet akarom látni...

 

"Nem vagyok megelégedve az evilági dolgokkal. A lelkedet akarom látni. Ismerni akarom az álmaidat, megízlelni a gondolataidat, és sétálni akarok a szélesre tárt szíved ösvényén. Nem kérem a felszínes életet, a mélységeidet add nekem." 

(Ara C.)

Egy pillanatig átélheted ezt a csodát...

 

Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled!

 

/A.M.G./