Ma van örömvasárnap!

 

Advent harmadik vasárnapján az öröm gyertyája ég.

Ennek örömére kívánom, hogy hidd el, hogy minden rossznak vége szakad egyszer. Hogy hidd el, te is megérdemled az élet sava-borsát. Megérdemled, hogy emelt fejjel és tiszta szívvel benne lehess az életedben. Hidd el, hogy csodákra vagy képes. Hogy képes vagy derűt, vidámságot és játékosságot sugározni a környezeted felé. Lásd, hogy jó érzéseket tudsz adni másoknak és önmagadnak. Megérdemled, hogy belekóstolj a boldogságba. Megérdemled, hogy olyan élményekbe tudj belekapaszkodni, melyeket eszed ágában sincs többé elereszteni. Kívánom, hogy legyen hited a tökéletes pillanatokban, melyek tele vannak fénnyel, derűvel és szép reménnyel. 

 

(Deverdics Éva)

A nevetés: Isten anyanyelve...

"A nevetés: Isten anyanyelve. Tanuld meg ezt a nyelvet, és taníts meg rá mindenkit!"

 

(Müller Péter)

És nem engeded magadat lehangolni...

 

" Ha a sötét felhő mögül előbújik a nap, az ég "földerül". És amikor rájössz, hogy a fény benned van, derűs leszel. És nem engeded magadat lehangolni. És ha belépsz valahová, ott derültség lesz. Felderültség. Hajnalhasadás!

A mi istenünk kacag! Nem azért, mert lát minket -azon akár sírhatna is-, hanem mert a derű a lényéhez tartozik. Amikor azt mondta: "Legyen világosság" - a sötétséget fényre derítette, és innen kezdve a derű az élet alaptermészetévé vált. "

 

(Müller Péter)

Táplálni csak azt szabad...

 

"Egyetlen fájdalmat, szorongást, kétséget sem szabad hosszú ideig dédelgetned a lelkedben. Mert az élet értelme a derű. Táplálni csak azt szabad, ami virágzásnak indult. Ami hervad, azt el kell engedni."

 

(Müller Péter)

 

Az embernek naponta egy kicsit zenét kellene hallgatnia, olvasnia kellene egy kicsit, szépirodalmat, költészetet, és látnia kellene egy szép képet, festményt, hogy a világi gondok ne tüntethessék el azt a szépséget, amelyet Isten az emberi lélekbe ültetett.”

 

(Johann Wolfgang von Goethe)

 

Mosolyogj...

 

Ma tisztázd gondolataidat és érzéseidet, minden szempontból!

Bárhogyan is kezdődött a napod ettől a pillanattól kezdve megváltoztathatod. Egyszerűen csak fogadd, meg hogy ma nyugodt és jókedvű maradsz. Ahogy a nap sugarai lágyan melengetik arcodat, a lelkedet is elárasztja a nyugalom és a békesség. Bármi is történik, a nap folyamán emlékeztesd magad, hogy képes vagy, van elég erőd ahhoz, hogy ki tarts ebben a mélységes nyugalomban. Mosolyogj, ha bármi olyasmi történik, ami ki zökkentene ebből a békességből, hiszen a stressz a félelmeinkből ered a mosolyod viszont napsugár lehet még egy viharos napon is.

 

(Tímár Ágnes)

A szeretet gyógyító ereje...

 

A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. (...) Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erő is van: gyűlölet, harag, keserűség. Betegek, mert hiányzik belőlük a derű és a szeretet gyógyító ereje.

(Gyökössy Endre)

Mindig. Szívből és őszintén...

 

"Szerencsés az, akinek olyan természete van, hogy röhögni tud az egészen. 

Mindig. Szívből és őszintén. Vidám akkor is, ha semmi oka sincs rá.

Néha én is képes vagyok rá.

Ahogy öregszem, egyre ritkábban, de azért megy még. 

Úgy hívom ezt: a felülemelkedés művészete. 

Szélvihar, jégeső, rossz idő csak a felhők alatt van. 

Felettük süt az arany Nap. És különben is: nem játék az egész? 

Még akkor is, ha sokszor nehéz.

Egy kis önfeledtség, egy kis könnyelműség nélkül nem érdemes élni.

Az igazi öröm és derű nem az, amit valami külső ok vált ki, hanem ami a szívből ered. Otthagyni a földön a súlyos csomagot, táncolni egy-két kört valakivel, vagy akár egyedül is... aztán lehet cipelni tovább. 

Az igazi öröm és derű nem az, amit valami külső ok vált ki, hanem ami a szívből ered."

 

(Müller Péter) 

Hálás szívvel ...

 

Egy nap majd úgy ébredsz,hogy béke van a szívedben és mosoly az arcodon. Melegebben süt a nap, illatosabb a kávé, hívogat a nyugalom. Ebben a gyöngéden átölelő csendben, visszanézel életed szakaszaira és rádöbbensz, hogy semmi nem történt véletlenül. A fájdalmak megerősítettek, a szenvedésektől kitartóbb lettél, a csalódásoktól bölcsebbé váltál.

Megtanultál felállni, nehézségekből erőt meríteni, a fájdalmak ellenére jobb emberré válni. Újraéled gyermeki éned. Már nem ragadsz bele a szenvedés kínjaiba. Lerakod a terheket, a tárgyak értéküket vesztik, fontossá válik az érzelem, a jóság, a derű és az emberi. Szemek tükrében meglátod a lelket, és minden lényben önmagadra ismersz. Emelt fejjel, hittel, jó érzésekkel, hálával, a reménység biztos várakozásával élsz, indulsz és lépsz rá, olyan utakra, melyek jó irányba visznek. Hálás szívvel megtalálod azt az állapotot, ahol nincs hiányérzet, csak elfogadás. Békésen ráteszed kezed a mellkasodra, és érzed, hogy a Jóisten is ott van, szíved minden egyes lüktetésében. 💓

 

(Deverdics Éva)