2019. március 20., szerda

Eljön majd az a pillanat...


Eljön majd az a pillanat, amikor ráébredsz, minden tökéletes. Ott vagy, ahol lenned kell, úgy ahogyan szeretnéd. Amikor rádöbbensz, mindent megkaptál, emlékeket, hitet, szíveket, és holnapot. Amikor elkezded szeretni a saját szürke vagy színes létedet, mert tudod, a Tiéd. Amikor a tükörbe nem a ráncok, és a gyötrődés néz vissza Rád, hanem az élet harcosa, akivé Te lettél. Egyszer eljön majd a pillanat, amikor boldog leszel, amikor megérted nem bizonyítanod, hanem élned kell.
 
(Theodorovits Andrea) 

Igaz szerelem

 
Igaz szerelem

Ha megnyugszik a szíved,
s elmúlnak a kételyek,
ha szabadon szerethetsz,
s nincs már benned félelem,
mert ott a bizalom,
féltés, az oltalom,
és téged átkarol
a másik oldalon,
s végre önmagad lehetsz,
felszabadultan nevetsz,
hiányzik, ha nincs veled,
mindenben őt keresed,
és törékeny szívedet
szívébe leteszed,
s a kettő eggyé lesz,
a boldogság körbevesz,
csak Ő kell teneked,
örökre így legyen,
ez az igaz szerelem.
 
 
(Nyiraty Gábor)
 

Állomás

 
Állomás

Ahogy múlnak az évek,
a könnyek beléd égnek,
szíved még mindig dobban,
és érzed egyre jobban,
nehéz már a változás,
nem kell újabb állomás,
mert ahova érkeztél,
ott van, amit kerestél.
És csendesen megpihensz,
van reményed, van hited,
kezedben a kezével,
szíveddel a szívében,
elrejtett kis helyeken
fészket rak a szeretet.

(Nyiraty Gábor)

Amit te teszel velem...


Amit te teszel velem,
az a legédesebb dolog -
egy szenvedélyen osztozunk,
mely mély és teljes.
Szerelmed elrepít
sosem látott helyekre,
és olyan örömet okoz,
melyről sosem álmodtam.
Mindig, mikor nevemet kimondod,
megérint a szenvedély -
te vagy a csendes vihar,
mely megdobogtatja szívemet.
Ezért, amikor csókod, érintésed
vagy kedvességed eszembe jut,
alig tudom kivárni,
hogy újra veled legyek,
te vagy a legédesebb dolog.


(Erzsébet Gresa)

Kaptunk egy életet

 
Kaptunk egy életet

Mind itt vagyunk ezen a Földön,
kaptunk egy röpke életet,
s anyánk óvó karjai között
tanultuk meg a lépteket,
majd egyedül mentünk már tovább,
szívünk őrizte a csodát,
és lassan kitárult a világ.
Szerettünk, sokat nevettünk,
de egyre távolabb kerültünk,
a gyermeki álmok szőtte
világot hamar összetörte
szívünknek keserű könnye,
az Élet valódi íze,
a csalódás, a fájdalom,
hogy nincs már anyai oltalom,
ha pofon csattan az arcunkon.
De minden pofon erősebbé tesz,
csatáinkat más nem vívhatja meg,
megtanultunk esni és felállni,
de nem felejtettünk el
olykor gyermeki szárnyakon szállni.
 
 
(Nyiraty Gábor)
 
 

2019. március 19., kedd

Örömmel nézz előre...


Gyermeki léted segít élvezni a létet. A tavasz meghozza az örömöt is. Azt, ami már régen a szívedbe költözött, de magát nem mutatta. Várt mindig egy szebb holnapra. Belső gyermekedet ne hanyagold el. Önmagadat, néha átöleld. Tanuld meg szeretni magad, hagyd magad mögött a "borzalmakat". Felváltja a szomorúságot a jókedv. Sok minden rendeződhet. Meg kell tartanod jó kedvedet, gyermeki lelkesedésedet. Örömmel nézz előre. Semminek nincs vége, még ha sokszor ezt is érzed. Add át magad az égi segítségnek. Vezetni fognak téged.

(Veres Edit) 
 

Csodálatos érzés tudni...


Isten nyomdokában….

Csodálatos érzés tudni, hogy munkáddal örömet okozhatsz a végtelen Istennek! Tudni azt, hogy erőfeszítéseid, mindennapi csetlő-botló jó szándékod parányi kezedet Isten végtelen kezébe teszi, és lábadat a végtelent járó Isten lépteihez igazítja. Ez a tudat adjon neked bátorságot, hogy bizalommal az utadon szeretettel tovább tudjál menni!!


Kisebb testvéred, Csaba t.

Nem változott az, aki vagyok...


Nem változott az, aki vagyok, egyszerűen volt bátorságom megválni attól, aki nem vagyok.
 

(Barefoot)

Az ember akadályozza...


A szerelem az embert sosem akadályozza abban, hogy bejárja Személyes Történetét. Az ember akadályozza magát a története megvalósításában azzal, hogy attól fél, hogy elveszti a szerelmet, ha saját útját járja.
 


(Coelho / Alkimista)

,,Pontosan tudod...


 ,,Pontosan tudod, ha valaki szerelmes beléd. Érzed a kémiát.” 

(Bradley Cooper)

Lelkedből kell érezni...

 
Egyre inkább felismerjük, hogy mindennek ára van. Az igazán nagy dolgokért nagy árat fizetünk. Minden felismerésben, minden "törlesztésben" válunk egyre inkább önmagunkká. Sokszor félünk szeretni és távol tartjuk magunkat a nagy érzelmektől, mert valahol tudjuk, hogy bele fogunk veszni. A lelkünk egy darabja mindig meghal ilyenkor egy kicsit. A szerelem, az olyan általunk vélt igazi, nem létezik csak a regényekben. Egy kitalált lehetne így is történet. A valóság más. A nagy szerelemben elveszel, elégsz, és tele van fájdalommal. Éppen ezért tartják magukat sokan távol tőle. Egy álmot, egy vágyat, egy illúziót dédelgetünk. Viszont az az igazi szerelem felperzsel mindent körülötted és benned. Nagyon ritkán van belőle happy end. Mégis, aki nem él meg legalább egyszer ilyet, az nem ismeri a szerelmet. Az igaz szerelem fájdalmas. Mégis az tesz egésszé. Ilyenből csak egy adatik meg az életben. Azért érkezik, hogy magadra találj, hogy utána mindent kibírjál. Ezt nem lehet aggyal megérteni. Lelkedből kell érezni. Ha átesel egy ilyen szerelmen, akkor tudod megérteni, hogy mi is a szerelem. Utána nem lesznek illúziók, hamis vágyak. Utána már nem félsz érezni, szeretni, és hagyni fogod magad is szeretni.
 
(Veres Edit)
 

Kercsó Attila: Van, amit...


Kercsó Attila: Van, amit...

Van, amit nézni kell,
van, amit meglátni,
van, amit tudni,
hogy létezik mellettünk
észrevétlenül.

2019. március 18., hétfő

Ülök, és várom a tavaszt!


Ülök, és várom a tavaszt!

Várom, hogy újra éledjen a természet, hogy a fa újra szép levelekkel legyen majd tele!
S az árnyékában megpihenjek!
Most még hideg a reggel, de a nap ismét ontja sugarát, kicsi melegséget hoz szívemben!
A madarak dalra fakadnak, csalogatják a tavaszt!
De szép is minden mikor a nap ismét fel kell! Olyan más minden, az én szívem is boldogabban lüktet!
Sétáljunk kicsit a természetbe hiszen olyan tiszta most minden! Hallod a madarak éneket, a földön néhány megbúvó kis virágot,a tavasz kicsi virágait!
Tudom még hideg tél van, de én várom a tavasz, várom hogy újra érezzem a virágok illatát, várom a csörgedező patakok hangját!
Várom, hogy az erdőben sétáljunk, felfedezzük majd így mi a világot!


Csodás pillanatot mindenkinek!


(Lona)

"Amikor átölelhetlek...


"Amikor átölelhetlek, egy megszentelt csend-pillanatban lelkem lelkedhez simul."


(Srek Zsuzsanna)

A Boldogság Rezgése


A Boldogság Rezgése

A boldogság a mindenség érintése Benned,
mélyből feltörő hegyi patak,
megrengeti a kősziklát is,
feloldja a sok ezer éves fájdalmat.

A boldogság ott van Benned,
ősi gyönyörű érzés, csak le kell érte
ereszkedned lelked legmélyére,
eldobva minden haragot, félelmet,
hogy a sötétségben meglásd önnön fényedet.

A boldogság a legmagasabb rendű létezés,
amelyet emberként átélhetsz,
léted minden pillanatában ezt keresed,
pedig a KÉT-ség veszi el tőled,
és az EGY-ség adja vissza.

Dobd el a láncaidat, a fél-elmed sötét indáit,
add meg magad önMAGadnak,
mert végtelen a szeretet Benned,
mégis ettől félsz a legjobban,
azt hiszed, ettől vagy védtelen.

A lélek mindig az egységre vágyik,
amikor a másik felében megleli önmaga visszhangját,
az eggyéolvadásra és a feltétel nélküli meg-adásra,
a boldogságnak nem kell sem idő, sem tér,
úgy érkezik, mint a forgószél, és ha megragadod, marad, Veled.

Engedd el azt, amit nehéz megtartani,
de ami belül van, azt kivetni nem tudod,
mert boldogságra lettél teremtve,
arra, hogy szeress.

Mindenre a szeretet a válasz, bármi is történt,
Szeress, ez a dolgod,
Ezért jöttél a Földre, a szeretet táplálta bolygóra,
Ezt hirdesd, ezt kövesd, ezt érezd,
mert a Boldogságot a Szeretet kelti életre.

Amikor majd átöleled MAGadat,
Ő is át fog ölelni, mert megérzi majd Benned
azt a Teljességet, amit Ő is keres,
Amikor már nincsenek falak, csak Ő és Te,
Meztelen lélekkel EGY-és még EGY,
Akkor olvadtok össze a Boldogság Rezgésében.


(Eszter)

Az igazi boldogság néma...


„Mit mond a bimbó, amikor nyílni készül, és a tavasz, amikor megszületik? Semmit! Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, melyet nem kiált el senki.”


(Fekete István)

A pillanat

 
A pillanat

A pillanat mikor
Felnézek az égre
A pillanat mikor ugyanezt látom
A gyermekek szemében
Felismerést ébreszt

A napokat nem halasztani
Hanem megélni akarom
A lépteimnek súlyát
Gondolataimban hordozom

Nem érteni kell
Hanem érezni a lényeget
Biocentrikus nézőponttal
Minden élőnek lesz helye

A pillanat mikor elmém
Nem látja már a kiutat
Akkor is végül valaki
Szívemnek utat mutat

A gondokat most leteszem
Szeretetként létezem
A tollam tollhegyén
Összpontosul a végtelen


Tóth Gábor (T.G.)

A lap

 
A lap

Melyre leírhatnánk életünk,
A lap, melyen egyetlen szó jellemezné
Minden földi tettünk,

Vajon te mit írnál?
Mivel összegeznéd?
Egy szóban kell felelned
Egy egész életért,

A két könny versengése
Arcodnak vonalán,
Igen, emlékszel, mennyi rossz volt,
Sebek tépődnek fel
Emlékek vihara nyomán,

Egy szó lennél te magad,
Szép és derűs jelenség,
Vagy fájdalmakkal, küzdéssel teli,
Megtört, torz jelentés,

A lap, mely életünk
Valódi arcát kéri,
Elvárja, hogy teljességgel
Magunkban ezt fel tudjuk mérni!

Mindaz, amit eddig s ezután
Tenni fogunk az életben,
Az a gonoszságból fakad?
Vagy a szeretetből lesz ereje?

A lapon, melyre leírjuk életünknek
Egyetlen összegző szavát,
A lap, melyen egyetlen szó jellemez minket,
S tetteink vezérfonalát,

A lap most hozzád ért el,
Lelkedben, szívedben keresi szavadat,
Benned most születik,
Mi belőled fennmarad,

Az enyémen ez áll: élet,

S utamon így megyek tovább,
Köszönöm a szépet,
S a sok földi csodát!
 
 
Tóth Gábor (T.G.)
 
 

Hajnali áldott pillanat

 
Hajnali áldott pillanat

Karinthy szavaira
Világosodik az éjjel,
Most a bűn és fájdalom
Nem ér el.
Olyan áldott pillanat ez,
Melyből oly rég volt már részem,
Halk neszek sincsenek,
Csak csendet látok,
Hallok és érzek,
Megnyugvás tölt el,
Minden rendben lesz,
Nem aggódok most semmin,
Hisz szeretetből fakadnak
A legtöbbször tetteim.
S bár magányos e hajnal,
Sok szív dobban értem,
S hiszem, megtalálom angyalom,
Kivel megoszthatom létem.

Derűs mosoly indul
Lelkem legmélyéről,
Minden rendben van.
Hajnalodik, s szívemben
Most a Nap kél föl.

Sírnak fent az égiek,
Zúgnak villámaik,
Én kiállok, és az ég felé tekintek,
És várlak, hogy aláhullj megint
Az égből jelenésként,
Fényességként életembe,
Égi könnyek közt várlak,
Várom szívedet,
Hallgatod, mit látok,
Nézed, amit érzek,
Ám ebből mi az, amit elméd
Tökéletes titokként ért meg?
Jöjj hát haza hozzám,
Ölelj át kedvedre!

Én a viharban is látom fényed,
S látlak jövőmben, jelenemben.


Tóth Gábor (T.G.)

Csak egy nap


Csak egy nap

Csak egy napon próbáld ki az alábbiakat. Felébredsz reggel, hálás vagy azért, hogy élsz, azért,hogy van kávéd, van kezed, hogy be tudod kapcsolni a gépet. Nézz bele a tükörbe a fürdőszobában, örülj annak akit látsz, hisz ő mindig veled van, ő az aki sohasem hagy cserben. Kezd azzal a napod ezek után, hogy megfogadod, a mai napon mosolyogni fogsz és nem hagyod, hogy bármi is kizökkentsen ebből az állapotból. Légy kedves mindenkivel, áradjon belőled ez az állapot mindenhol:az utcán, a buszon, a boltban. Kérdezd meg a boltban az eladót, hogy milyen napja van. A munkahelyeden beszélgess a kollégáiddal arról is a munkán kívül, hogy mi van vele, mi történt azóta, mióta nem beszéltetek. A legfontosabb dolgot ne feledd, mosolyogj egész nap. Megígérem neked, hogy lesznek feladatok mindig, amiket még kell oldanod.. régen ezt gondnak hívtad... Csinálj végig így egy napot és rá fogsz döbbenni, hogy minden napot így szeretnél majd megélni... Este ismét sorold fel miért vagy hálás. Csak egy nap..

(Dóró Sándor)

Értsd meg...


"A spiritualitásban spontán jelen kell lenni abban a pillanatban. Ahhoz, hogy ezt megtanuld, türelemre van szükség és ehhez szükséged van egy jó irányítóra, egy vezetőre. A spontaneitás azt jelenti, hogy ebben a pillanatban, ebben a helyzetben, itt és most mit kell mondanom, mit kell tennem. Ez a legfontosabb. Azoknak, akik elindulnak a spiritualitás útján, türelmesnek kell lenniük. Értsd meg a spontaneitást, értsd meg a valódi lényednek a spontaneitását és amennyire csak lehet légy tiszta! Ne akarj versenyezni, ne légy agresszív és ne légy mohó! Csak pihenj és élvezd az egészet, és a dolgok el fognak jönni hozzád, ha annak meg kell történni. Ha nem, akkor csak élvezd az életed! Az a legfontosabb, hogy légy boldog! Hogyha ez a hozzáállásod, akkor azt hiszem, hogy a lehető legtöbbet fogod elérni a spiritualitás utazásod során.”
 

(Maharishi Bhramananda Yogi)
 

Az Ünnep


Az Ünnep
A Lelkek Tánca

Táncba viszed a lelkedet,
fehér és vörös fények közé,
engeded, hogy vezessen,
fogja a kezed, érintse a derekad,
lángol benned a vágy, mintha
minden mindegy lenne, szégyen nélkül.

Táncol veled, elringat és felemel,
beleolvadva hagyod, bármit tehet,
te döntöttél így, hogy végül táncolsz mégis,
ő pedig ott volt, karjába ölelve,
nyugalomban, hazaérsz, Vele.

Vált a ritmus, gyorsul, kapaszkodsz,
félsz, ha elenged, elveszel,
keresed a kezét, ott van,
de nem tudod, kibírod-e még,
ahogy a lélek termében nő a sötétség.

Pörgés-forgás, vihar-örvény,
már nem látod, csak érzed,
tart erősen, bíznod kell, de nem mersz,
sem hinni, sem szeretni többé,
járni többé a lélek táncát,
mert a hideg köd eltakarta arcát.

Dühösen maradsz egyedül,
kitépve a kezedet a kezéből,
a könnyek is fagyosak,
kihűlt a bálterem, elfogyott az erő,
kihalt a remény, pedig tudod,
hogy a csend csak álca.

Ennél még a keringő is jobb volt,
pedig mindig ugyanoda visz,
mégis többet ért, mint a kietlen hallgatás,
egyedül nem jó táncolni, a lélek zokog ilyenkor,
nevetséges színjáték az egész, még ha a fények
be is töltik újra a termet.

Nem táncolsz tovább, nem csapod be magad,
elhallgat a zene a szívben ilyenkor,
nem keresed a kezét, sem az ölelő karokat,
megértetted, hogy a lélek szimfóniája
a csendben szól a legszebben,
és ahogy hallgatod, rájössz, a zene és a tánc
mindig belül születik, és kinyílik benned,
mint a tavaszt váró virág.

Lassan, halkan szól, lágyan telíti be
az űrt benned,
Kinyitja a bezárt ajtókat, visszahozza a fényt,
magad írod a hangjegyeket,
A lelked tánca újra kezdődik,
és minden lépésednél fehér és arany,
vörös és kék fények gyúlnak fel.

Kiengeded, ami belül van,
beragyogod a báltermet,
lágy hangok erősödnek, zengenek,
meghallja, akinek szól, de hallja más is,
csodálja a szabadságodat.

Te győztél, önmagad felett,
nagy csata volt, megadni magad,
nem akarni mindig tenni, csak átadni magad
a Zenének és a Táncnak, legyen minden most.

Megérinti a karodat, megfogja a kezedet,
hópelyhek hullanak alá,
arcodat a tenyerébe simítja,
újra szeretne táncolni Veled.

Nem kérdés, hogy igent mondasz,
mert a vágyad hozzá visz téged,
a lelketek zenéjében sok a harmónia,
lágy adagio, szenvedélyes tangó,
forró és lassú, dübörög a véretek.

Ő is meghallotta a maga zenéjét,
átadta magát a szimfóniának,
melyet magának írt, most átéli majd,
szüksége van rád, hogy érezze,
amikor táncoltok, egyek vagytok.

Új keringő indul, de ez már szabad,
felcsendülnek az első hangok,
visszhangozva töltik be a lelketeket,
egymásra néztek, csak ti ketten vagytok,
még ha körbeállva gyönyörködnek is bennetek,
akik vágyják ezt az egységet,
de nem tudják, hogyan érhetik el.

Egyik lépés követi a másikat,
teljes összhangban, már nem inogtok meg,
már nem léptek rosszul,
a lelkek összeforrnak, tovább írva
a közös szimfóniát, amely majd,
beragyogja a világot, könnyet csalva
a reményt vesztettek szemébe,
akik még egyedül táncolnak.


(Eszter)