A Boldogság Rezgése

A Boldogság Rezgése

A boldogság a mindenség érintése Benned,

mélyből feltörő hegyi patak,

megrengeti a kősziklát is,

feloldja a sok ezer éves fájdalmat.

A boldogság ott van Benned,

ősi gyönyörű érzés, csak le kell érte

ereszkedned lelked legmélyére,

eldobva minden haragot, félelmet,

hogy a sötétségben meglásd önnön fényedet.

A boldogság a legmagasabb rendű létezés,

amelyet emberként átélhetsz,

léted minden pillanatában ezt keresed,

pedig a KÉT-ség veszi el tőled,

és az EGY-ség adja vissza.

Dobd el a láncaidat, a fél-elmed sötét indáit,

add meg magad önMAGadnak,

mert végtelen a szeretet Benned,

mégis ettől félsz a legjobban,

azt hiszed, ettől vagy védtelen.

A lélek mindig az egységre vágyik,

amikor a másik felében megleli önmaga visszhangját,

az eggyéolvadásra és a feltétel nélküli meg-adásra,

a boldogságnak nem kell sem idő, sem tér,

úgy érkezik, mint a forgószél, és ha megragadod, marad, Veled.

Engedd el azt, amit nehéz megtartani,

de ami belül van, azt kivetni nem tudod,

mert boldogságra lettél teremtve,

arra, hogy szeress.

Mindenre a szeretet a válasz, bármi is történt,

Szeress, ez a dolgod,

Ezért jöttél a Földre, a szeretet táplálta bolygóra,

Ezt hirdesd, ezt kövesd, ezt érezd,

mert a Boldogságot a Szeretet kelti életre.

Amikor majd átöleled MAGadat,

Ő is át fog ölelni, mert megérzi majd Benned

azt a Teljességet, amit Ő is keres,

Amikor már nincsenek falak, csak Ő és Te,

Meztelen lélekkel EGY-és még EGY,

Akkor olvadtok össze a Boldogság Rezgésében.

(Eszter)