Hogyha egyszer

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyha egyszer

Elhozok én neked, mindent mit szeretek,
álmodó folyókat, réteket, hegyeket,
ébredő erdőt, hol reggel madár dalol,
harmatos virágot suttogó fák alól.

Hogyha egyszer nekem adnak az istenek,
elviszem hozzád minden fénylő kincsemet, 
mint magányos völgyön átszáguldó patak,
úgy rohannak hozzád, keresnek a szavak.

Tisztábbat annál, ahogy a szívem dobban,
álmodni sem lehet, igazabbat, jobbat,
nem lesz bennem többé őszintébb akarat, 
mint szeretni Téged, jobban mint magamat.

(Grigo Zoltán)

 

Akinek a szívében feltétel nélküli szeretet van, nem is tudja mit jelent rasszistának lenni!

Én teljes mértékben elhatárolódom a rasszizmus minden formájától, mert az univerzumban mindenki egyenlő kortól, nemtől és akármilyen hovatartozástól függetlenül! 

Az emberiségnek ezt kellene már megértenie, és nem bedőlni az 'oszd meg és uralkodj' elv alapján hatalmat gyakorló, magukat felsőbbrendűnek képzelő réteg manipulációinak! Alapvetően senki sem születik rasszistának, a társadalom teszi azzá! A gyerekek majmolják a szüleiket...

Mert szándékosan alakították ki a nemzetiségeket, a bőrszínt és a vallásokat is ennek érdekében. Nagyon jól meg lehet vele osztani az embereket, és ezáltal megakadályozni, hogy összefogjanak és összetartsanak. Aki ezt már megértette, azt már többé nem tudják befolyásolni! Minél tudatosabb egy ember, annál kevésbé lehet irányítani. A tudatosodást megakadályozni képtelenség, csak lassítani lehet. Egy ideig. 

 

Katry Iza 

A szeretet Isten adománya...

 

A szeretet Isten adománya, benne van a mindenségben és minden egyes homokszemcsében. Szeress minden levelet, Isten világosságának minden sugarát. Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent. Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt. Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni. Végül eljutsz odáig, hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot.

(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

Az Úr eljövetele...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Advent

Az Úr eljövetele...

Advent: várakozás, bűnbánás időszaka,
December az Úr eljövetelének hava.
Várni és hinni kell, feloldozást remélni,
Eljövetelét méltóan megünnepelni.
Nézz a lelkedbe, tárd ki, fogadd szeretetét!
Tiszta lélekkel elnyerheted Urunk kegyét.

Jurisin (Szőke) Margit

Ady Endre: Az Úr érkezése

Ady Endre:

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Várva várt várakozás

Várva várt várakozás

advent előtt

Az ősz kabátját felveszi
- Színes ruháját leveti -
Csupasz magányát unja már,
Didergésétől szíve fáj.

Már nincs sok idő, és jön a tél,
Fekete lesz, vagy hófehér?
Bármilyen öltözéket vesz,
Felmelegíti szívemet.

Már várom, hogy jöjjön, itt legyen,
De addig is töltsön néha el -
A várakozással telt öröm,
S ha megjön végre - köszönöm!

Advent előtt egy csepp magány,
Angyali hang, hogy rám találj!
Egy érzés suhanva tovaszáll...
Várva várt - szent - várakozás.

(Árnyék és Fény)

Aranyfénnyel ragyogj

 

Aranyfénnyel ragyogj

Itt a húsvét, a Tavasz eszmél,
szívünkben virágot bontanak
a vágyak, lelkünk megújulás,
víg hálaénekek zsonganak.

Szórjad szét a rétek virágát,
tavaszi szél, lobogtasd a hajunk,
hajtsd ki a rétre a Bárányokat.
Várva várt húsvét, légy vigaszunk.

Krisztus feltámad, nyílik az ég,
kékjében ott ragyog a Napfény,
húsvét lesz, vele megújulás,
ó, ragyogj, ragyogj fel, aranyfény.

(Kiss Virág Lívia)

Csendesedés...

 

Csendesedés...

Nincs itt az ideje a dáridónak!
Csendesedjetek el!
Fájó a története a Mindenhatónak.
És mondá az Úr!
Egyetek e kenyérből, mert ez az Én testem.
Igyatok e kehelyből, mert ez az Én vérem.
Ekkor már a mindenható tudta, hogy Júdás elárulta!

Pénteken már cipeli súlyos terhét!
Vállán viszi a Golgota felé nehéz keresztjét.
Háromszor esett el újra meg újra.
Ezzel azt tanítja, ha elesel, ne add fel!
Kelj fel újra meg újra!
A Szűzanya látta Fia szenvedését,
ki érettünk ontotta Szent vérét!

Súlyos terhét Simon segíti cipelni.
De mégis elbotlik, a földre esik,
de feláll újra! Ezzel azt mondja:
Meg kell bocsátani, mindig csak jót tenni!
Így fogod a dicsőséget Te is elnyerni!
Nem elég, hogy cipeli a kínzó keresztet,
Hóhérai még verik a megkínzott Jézust,
vérző testéről letépték a ruhát,
Kit ezzel az ember újra meggyaláz.

Majd keresztre feszítik az áldott Szent testet,
mely vérző sebbel meghal a kereszten.
Ezzel azt tanítja nekünk az Úr.
Jézus annyira szereti gyermekét, hogy életét
adja minden gyarló emberért!
Midőn a Szűzanya karjába vette
keresztről levett Fiát, akkora bánat gyötri,
melyet halandó ember soha nem élt át!

A szeretet, amelyben Ő örökké égett,
emlékeztet rá az örökmécses.
Amint a sirató asszonyok a
Szent testet levitték a sírba, azóta
tudjuk, hogy Jézus halála a
kereszténység legnagyobb fájdalmas
tragédiája.
Ám harmadnapon feltámadott!!!
Hallelúja-hallelúja!

(Tihanyiné Tamás Ágnes)

A Húsvét misztériuma

 

A Húsvét a vallásos emberek életében a legjelentősebb ünnep, melynek alkalmából a Krisztus keresztre feszítését követő dicsőséges feltámadásra emlékezünk. Jézus, mint valóságos Isten és valóságos ember, önként vállalta a szenvedést és a halált, hogy mérhetetlen áldozatával az emberiséget megváltsa.

A Húsvétot megelőző vasárnap virágvasárnap ünnepe, amely napon arra emlékezünk, hogy Krisztus pálmaágakat lengető, éljenző tömeg koszorújában vonult be szamárháton Jeruzsálembe.

Nagycsütörtökön Krisztus elfogatására emlékezünk, mely az Olajfák hegyén történt. (A Nagycsütörtököt más néven zöldcsütörtöknek is hívjuk.)

A vallásos emberek a böjti időszakban, - Nagyhéten és Nagypénteken pedig különösen, - magukba szállnak, átértékelik életüket, s a Jézusi áldozat fényénél hálával telve újragondolják életüket, hitüket. A Húsvétot megelőző 40 napos böjti időszakban sok hívő nem eszik húst, illetve akadnak olyanok, akik csupán kenyéren és vízen élnek.
Nagypéntek Krisztus halálra ítélésének, megkínzásának és keresztre feszítésének a napja. Ezen a napon a templomokban passiójátékokon keresztül emlékeznek vissza Jézus szenvedéseire.

Nagyszombaton esti körmenettel emlékezünk a Krisztus halálát követő, harmadnap (Húsvét vasárnap) hajnalán beköszöntő feltámadására.

Ha teszel egy lépést az istenek felé...

Ha teszel egy lépést az istenek felé, ők tízet lépnek feléd. Az út ezen első, hősies lépésével át kell törnöd a korlátaidat, és gyakran már azelőtt meg kell tenned, hogy tudnál róla.

 

 

(Joseph Cambell)

Változás

 

Változás

Elmém volumenét visszaveszem,
nyitott szívem egyházába lépek,
tárva hagyom, be nem reteszelem,
kintről, mi szép, beengedem végleg.

Megszólal lelkem legmélyebb hangja,
hálás a maga köszönő módján,
sóhajt értük, kik szerettek vala,
szerény, bölcs tapasztalata okán.

Bensőm bárkája egy erős erőd,
ami szükséges már odabent van,
megtaláltam magamban az erőt,
meg is valósulok álmaimban.

Édes érzések mutatják utam,
boldogság, fény felszabadul bennem,
mert minden nyitva, bejön a folyam,
tenger vágyam felszínre hoz engem.

Rám vetítve vár gyönyörű világ,
ebből alakul az egész lényem,
mi rólam tükröz, minden mennyország,
tündöklő táj az én valós létem.

Remény eredőm elvisz odaát,
fent az ég varázs, látom, leigáz,
onnan is van értékes biztatás,
az univerzum nagy erőin át.

Legfőbb lény létező észlel csodát.

(Szombati Tibor)

Embernek maradni

 

Embernek maradni

Tanulj hittel élni
Gonddal telt világban,
Embernek maradni
Élet viharában!

Tudj mindig örülni
Egy nyíló virágnak,
Zord szélnek, esőnek,
A nap sugarának!

Szavakkal simogass!
Mosolyoddal ölelj!
Társad ne a magány,
Boldogság legyen!

Homok, kő, kavicsok...
Értékük ismered...
Töltsék ki életed!
Formálják jellemed!

Szeress tiszta szívvel,
Soha meg ne alázz!
Járd az Isten útját,
És mindig megbocsáss!

 

(Papp Tünde Judit)

 

Veled

 

Veled

Sose mondd, hogy Isten veled!
Csak azt mondd, hogy Isten, Veled!
Legyen veled, amíg csak élsz!
Boldog vagy, ha hiszel s remélsz.

Isten tudja, hogy mennyit érsz.
Tudja, mikor szenvedsz és félsz.
Ismeri az érzéseid...
Tudja, ha épp tévútra lépsz.

Isten veled, mikor örülsz,
Veled, ha épp beleőrülsz
A bánatba, a magányba,
A szerelmed hiányába.

Veled, ha lelked összetört,
S azt érzed, minden összedőlt,
Elvesztetted minden kincsed,
Munkád, autód, házad, pénzed...

Őrizd meg a becsületed,
Tisztességed, büszkeséged!
Ne veszítsd el a hitedet,
Szereteted s a szerelmed!

Sose mondd, hogy Isten veled!
Csak azt mondd, hogy Isten, Veled!
Boldog vagy, ha hiszel s remélsz,
Veled leszek én is, míg élsz.

(Papp Tünde Judit)

Hiszek

 

Hiszek

Hiszek a szeretetnek örök lángjában,
Hiszek a mindenható Isten irgalmában,
Hiszek az elrendelt találkozásokban,
Hiszek a hűségben, lélektisztaságban.

Hiszek a szép szavak gyógyító erejében,
Hiszek a jóságban, igaz szerelemben,
Hiszem, nem kell tovább élnünk félelemben,
Hiszem, részesülünk Isten kegyelmében.

Hiszek a csodákban, földi boldogságban,
Hiszek a megbocsátás égi hatalmában,
Hiszem, hogy nyílik még erre a világra,
Hiszem, hogy nyílik szerelemnek virága.

(Papp Tünde Judit)

Az imádságban...

Egy vezeték nélküli eszköz üzenetet tud közvetíteni a sivatagon keresztül. Az imádságban az emberi lélek láthatatlan hullámokat képes küldeni az örökkévalóságba, hullámokat, melyek elérik céljukat Isten jelenlétében.

(Guglielmo Marconi)

Szelíd, szerelmes fohász

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szelíd, szerelmes fohász

Hiába mondod, nem lehet,
hogyha a szív mégis szeret.
Menekülnél, de mit sem ér,
az érzés mindig visszatér.
Ha életemnek vége lesz,
ne büntess érte Istenem,
ítélj meg engem szelíden,
és ahol én, majd Ő is ott legyen.

(Juhász Magda)

Bennünk és közöttünk van...

 

Isten országa sosem köthető helyhez vagy időhöz. Bennünk és közöttünk van, és ő köt minket egy olyan hatalomhoz, amelyet semmilyen erő sem képes elpusztítani.

(Raana Raas)

 

Az élet szépsége

 

A vallás a jóság érzése, olyan áradó szeretet, mint egy folyó, élő és örökké mozgásban van. Abban az állapotban meglátjuk, hogy eljön a pillanat, amikor már nincs szükség további keresésre. Ennek a keresésnek a vége valami teljesen másnak a kezdetét jelenti. Isten, az igazság és a jó érzés keresése nem azonos a jóság és alázat gyakorlásával, hanem olyan va­laminek a kutatása, amely felülemelkedik az elme felfedezésein és trükkjein. Ez azt jelenti, hogy érezni fogunk valamit, benne élünk, vele létezünk - ez az igazi vallás. Ezt viszont csak akkor valósíthatjuk meg, ha elhagyjuk a magunknak ásott medencét, és belevetjük magunkat az élet hömpölygő folyamába. Az élet ezután lenyűgöző módon fog óvni bennünket, így magunkra már nem kell vigyáznunk. Az élet magával sodor, mivel részévé válunk. Nem lesz probléma a biztonsággal, azzal sem kell törődni, mit mondanak, vagy nem mondanak az emberek. Ez az élet szépsége.
 

(Jiddu Krishnamurti)