Csendesedés...

 

Csendesedés...

Nincs itt az ideje a dáridónak!
Csendesedjetek el!
Fájó a története a Mindenhatónak.
És mondá az Úr!
Egyetek e kenyérből, mert ez az Én testem.
Igyatok e kehelyből, mert ez az Én vérem.
Ekkor már a mindenható tudta, hogy Júdás elárulta!

Pénteken már cipeli súlyos terhét!
Vállán viszi a Golgota felé nehéz keresztjét.
Háromszor esett el újra meg újra.
Ezzel azt tanítja, ha elesel, ne add fel!
Kelj fel újra meg újra!
A Szűzanya látta Fia szenvedését,
ki érettünk ontotta Szent vérét!

Súlyos terhét Simon segíti cipelni.
De mégis elbotlik, a földre esik,
de feláll újra! Ezzel azt mondja:
Meg kell bocsátani, mindig csak jót tenni!
Így fogod a dicsőséget Te is elnyerni!
Nem elég, hogy cipeli a kínzó keresztet,
Hóhérai még verik a megkínzott Jézust,
vérző testéről letépték a ruhát,
Kit ezzel az ember újra meggyaláz.

Majd keresztre feszítik az áldott Szent testet,
mely vérző sebbel meghal a kereszten.
Ezzel azt tanítja nekünk az Úr.
Jézus annyira szereti gyermekét, hogy életét
adja minden gyarló emberért!
Midőn a Szűzanya karjába vette
keresztről levett Fiát, akkora bánat gyötri,
melyet halandó ember soha nem élt át!

A szeretet, amelyben Ő örökké égett,
emlékeztet rá az örökmécses.
Amint a sirató asszonyok a
Szent testet levitték a sírba, azóta
tudjuk, hogy Jézus halála a
kereszténység legnagyobb fájdalmas
tragédiája.
Ám harmadnapon feltámadott!!!
Hallelúja-hallelúja!

(Tihanyiné Tamás Ágnes)