Az igaz barátság...

A barátság akkor mérettetik meg igazán, amikor látjuk a másikat a legsötétebb pillanatokban is. Amikor rájövünk gyengeségeire, vagy valami olyat tesz, amit elítélünk. Az igaz barátság, mint az igaz szerelem, valahol mélyen, belül éled fel, sokszor érthetetlenül. Hisz van, akinek ugyanazt a hibát képtelenek vagyunk elnézni, míg másban elfogadjuk. Van, akivel egy pillanat alatt összekapcsolódunk, míg mással rögtön taszítjuk egymást.

De a barátunkban valahogy akkor is látjuk a jót, amikor a legrosszabb arcát mutatja, a barátunk mellé ösztönösen oda állunk akkor is, amikor senki sem állna.

A barátság elfogadás. Egyfajta kölcsönös megértés. Két tökéletlen lélek hű összefogása.

 

(Manna OWell)

Talán egyszer biztos

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán egyszer biztos

 

Talán egyszer majd megélem,

azt a napot mikor arra ébredek,

nem lesznek hatalmi háborúk,

nem győznek az egyéni érdekek.

 

Talán egyszer az emberi élet,

többet ér az összes pénznél,

nem lesz nagyobb az értéke,

a hatalomnak a puszta észnél.

 

Talán egyszer látni fog újra,

mindenki egy boldog világot,

hol nem milliókat hantolnak,

a földbe, ültetnek inkább virágot.

 

Talán egyszer mindenki megérti,

hogy élni született, nem szolgálni,

egyformának teremtett az Isten,

tiszta szívvel, a létet csodálni.

 

Biztos, hogy el kell kezdeni most,

míg nem késő, még van remény,

mindenki saját magában higgyen,

akkor is ha a változás kemény.

 

Biztos, hogy most jött el az idő,

hisz már nincs mire tovább várni,

hajnalodik, fel kell végre ébredni,

ha akarjuk a Napot az égen látni.

 

Biztos, hogy elég volt a sötétből,

tudom, hogy te is ezt szeretnéd,

szaladnál ki a mocsokból a fénybe,

belül ezt akarod rögtön ha tehetnéd.

 

Biztos, hogy magad vagy magaddal,

a tömeg belőled és belőlem áll,

kinek elege van ebből, mi eddig volt,

ellenségek helyett barátokat talál.

 

(Dóró Sándor)