Kedves Igazság Kereső!

„Ha ma megkérdeznék: boldog voltál?”

Van egy gondolat, amely ha egyszer elér hozzád, nem enged többé ugyanúgy élni.

Egy kép, amely nem ijesztgetni akar, hanem felébreszteni.

Képzeld el:

Meghaltál.
Az emberek elkísértek az utolsó utadon.
Elmondták az utolsó „viszlát”-ot.
Valaki még mindig sír a koporsód mellett.
A fedél lezárva. Csend. Hideg. Vége.

És abban a pillanatban…
a koporsó fedele kinyílik.

Fény esik az arcodra.

És egy hang — legédesebb hang amit valaha hallottál— megszólal:

„Adhatok neked még egy életet. Még egy esélyt.
De előbb válaszolj egyetlen kérdésre.
Igen… vagy nem.”

A kérdés pedig ez:

„Boldog voltál ebben az életben, amit éltél?”

Nincs mellébeszélés.
Nincs kifogás.
Nincs „majd holnap válaszolók”.
Csak te vagy… és az igazságod.

Ha IGENT mondasz → felkelsz.
Ha NEM → a fedél örökre bezárul.

Ez kemény kérdés...

...úgy vágott mellkason, hogy percekig csak ültem, a gondolataim súlyától mozdulatlanul.

Nem akarok eljutni oda, ahol azt kell mondanom: „Nem.”

Nem akarom eltemetni a saját életemet, miközben még élek.

Nem akarom végignézni, hogyan telik úgy az életem, hogy nem voltam jelen benne.

Nem akarok úgy élni, hogy a végén azt érezzem: több volt bennem, de sosem engedtem meg magamnak.

Megfogadtam, amit az ember ritkán mond ki önmagának... mindent megteszek azért, hogy egyszer tiszta szívvel mondhassam: „Igen. Boldog voltam.”

Azóta másképp élek, mert megértettem: ha én nem törődöm a saját életemmel, senki nem teszi meg helyettem.

Ez az én hozzájárulásom a világhoz: élni egy életet, amely méltó arra, hogy éljem.

Amely inspirál.

Amelyben nem csak létezem — hanem élek.

És most te jössz...

Ha most, ebben a pillanatban kérdeznék meg tőled:

„Boldog voltál?” 

Mit mondanál? Igen… vagy nem? Nem kell nagy döntés.

Gyakran elég egyetlen csendes felismerés: 

„Mostantól nem csak túlélni akarok — élni.”

 

Szeretettel,

Bartus Gyula

Radiesztézia Mentor

 

Változtasd meg életedet...

 

Változtasd meg életedet a karma 12 törvényének segítségével!

A karma. Azt mondják, ha nem veszel róla tudomást, akkor is működik. Lehet, hogy nem azonnal, de előbb-utóbb elér a hatása. Ha uralkodni akarsz az életed fölött és tudatosan szeretnéd járni a spiritualitás útját, nem mehetsz csak úgy el a karma 12 törvénye mellett, amely képes megváltoztatni az életedet!

A karma egy szanszkrit szó, ami „cselekvést” jelent. Ám a jelentéstartalma nagyjából ennyit tesz: a tettekből fakadó ok és okozat. Tehát minden cselekedtünk visszahat ránk. Vagyis egyes tetteink a jó irányba terelnek, míg mások a rossz felé. De ezt az irányt mi magunk is megszabhatjuk!

Hogy tudatosabban élhesd az életedet, aktívan kiaknázva a lehetőségeidet, érdemes megismerni a karma 12 törvényét:

A legfelső törvény, avagy a ki mit vet, úgy arat

Mint azt tudjuk, a gondolkodásunknak, a tetteinknek következménye van. Tőlünk függ, hogy ezek jók vagy rosszak, hogy milyen energiát viszünk bele. Éppen ezért ha szeretetre, figyelemre, megértésre, boldogságra, békére vágyunk akkor cselekedjünk, éljünk úgy, hogy ezt is kapjuk vissza. Add magadból azt a világnak, amire magad is vágysz.

Teremtés törvénye

Egyek vagyunk az univerzummal. Ennek okán pedig a tetteink, a vágyaink meghatározzák a világot. Ami körbevesz minket, az mások akaratának és a te akaratodnak a megnyilvánulása.

Alázat törvénye

Amíg nem tanulsz meg elfogadni, újra és újra megkapod azt a leckét, azt a dolgot, amit elutasítasz. Ugyanakkor ha valakiben negatív tulajdonságokat, ellenséget látunk, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi magasabb rendűek lennénk. Továbbá mindenki ugyanolyan fontos és értékes a maga módján, egyikőjüket sem becsülhetjük le, hanem bármilyenek is legyenek, el kell őket fogadnunk olyannak, amilyenek, mert mi sem vagyunk tökéletesek.

A növekedés, illetve fejlődés törvénye

Ahhoz, hogy lélekben növekedhessünk, nekünk kell megváltoznunk, nem a környezetünknek és a körülöttünk levő embereknek. Az a feladatunk, hogy önmagunkat irányítsuk. Ha a lelkünkben elindulnak a változások, akkor az életünk a számunkra legmegfelelőbb úton fog elindulni, vagyis életcélunk beteljesítésének útján. Csakhogy nem egyedül a cél, a megérkezés a fontos, hanem maga az út is.

Felelősség törvénye

Hogyha valami rossz történik velünk, akkor bennünk van a probléma. Ugyanis ami minket körbevesz, az a belsőnket tükrözi vissza, illetve, amit mi tükrözünk, az vesz minket körbe. Ezért is olyan fontos, hogy felelősséget vállaljunk azért, ami az életünkben történik.

Az összefüggés törvénye

Minden és mindenki egy. Minden-mindennel összefüggésben áll az univerzumban. Így minden lépésünk egy másikhoz vezet, ha nem is látjuk, akkor is hatással vagyunk másokra, mert ez egy hatalmas nagy kör és mi mind fogjuk egymás kezét. Tudd, hogy látszólag bármilyen kicsi is az a lépés, valójában óriási hatással bírhat. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy múlt, jelen és jövő, minden összekapcsolódik.

Koncentráció törvénye

Nem lehet igazán egyszerre két dologra is figyelni szívvel-lélekkel. Mindig csak egy dologra tudunk és kell is figyelnünk. Ezért kell arra koncentrálnunk, hogy pozitívak legyünk, hiszen mellette hogy férhetne meg a szomorúság vagy a harag?

A nagylelkűség törvénye

Akármiben is hiszel, bármi is legyen az igazságod, meggyőződésed, azt át kell majd ültetned a gyakorlatba, vagyis prezentálnod kell, amit megtanultál. Az élet megoldja hogy számot adj róla és bizonyítsd, mert csak onnantól kezdve lesz igazán a tiedé.

Itt és most törvénye

Hogyha folyamatosan a múltban kalandozol, megakadályozod magadat abban, hogy megéld a jelenedet. A régi sérelmek, gondolatok, érzések, tettek, álmok gyakran visszahúznak bennünket, ezért kell nekik búcsút inteni és maximálisan a mostra koncentrálni, mert egyedül afölött van hatalmad, azon tudsz változtatni.

Változás törvénye

A történelem addig fogja ismételni önmagát, amíg meg nem tanuljuk a nekünk szánt leckét. Addig köszönnek vissza a hibáid, a kapcsolataid, a tetteid. Ha változtatsz az utadon, a hozzáállásodon, a tetteiden, tovább haladhatsz előre.

Türelem és jutalom törvénye

Akkor leszel igazán boldog, ha azt teszed, amit szeretsz és ha azt kellő türelemmel és alázattal csinálod, akkor várhatod, hogy megjöjjön érte a jutalmad vagyis akár az, amire vágysz. Úgy is mondhatnánk, hogy tégy, dolgozz meg az álmaidért és az lesz a jutalmad, hogy elnyered őket.

Inspiráció törvénye

Előbb mindig adnunk kell ahhoz hogy kapjunk, illetve azt kapjuk vissza, amit adtunk. Minden tetteddel hozzájárulsz az univerzum munkájához. Ha passzív vagy, akkor nincs hatása, legalábbis nem rontasz a helyzeten. Ellenben ha szeretetet adsz vagy pozitívan jársz el, azzal táplálod és gyarapítod az univerzumot, és ő maga is ezt adja neked vissza.

Wadolowski-Balog Orsolya 

Csak figyelj befelé és halld meg a lelked szavát...

 

Az életben az egyik legnehezebb dolog az ember számára a türelem.

A türelem egyrészt maga a csend. Ez kell a boldog élethez.

A csendben kapjuk meg azokat a válaszokat, azokat az útmutatásokat, amikre mi valójában vágyunk.

Olyan ez, mint amikor egy felsőbb erő vezetne bennünket, akit hívjunk most szellemnek, a saját felsőbb énünknek.

Ő nem szavak útján terel bennünket, hanem érzelmek útján.

Ezért annyira fontos, hogy egy ember érezze azt, hogy a jelen életében például mi az, ami nem komfortos számára, mi az, ami visszahúzza, ami gátolja azt, hogy a valódi személye a felszínre tudjon törni.

Egészen addig, amíg nem így élünk, addig mások életét éljünk, az ő akaratukat teljesítjük be.

Aztán szép lassan majd életünk végéhez közeledve ráébredünk arra, hogy mások erdőjében vágtuk a fát a miénk pedig még majdnem érintetlen.

 

Mindenki számára adott a boldog élet. Nem kell vezekelni, bűnhődni és a hibáink, kudarcaink hatását sem kell mindennap bűntudattal átitatva megélnünk.

Csak figyelj befelé és halld meg a lelked szavát.

Először butaságnak tűnik, majd félelmetesnek, aztán jönnek a tiszta gondolatok, az abból eredő döntések és azon kapod magad, hogy minden megváltozott körülötted. Az emberi kapcsolatok, lehet a munkád, vagy akár az egész életminőséged.

Már nem az leszel, aki eddig voltál, mert már önmagad vagy a saját életedben.

 

Zsóri Péter

Mindannyian képesek vagyunk átvenni az irányítást az életünk felett...

 

Mindannyian képesek vagyunk átvenni az irányítást az életünk felett függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel néztünk szembe a múltban.

 

Ez azért is fontos, mert az élet tele van kihívásokkal, sőt olykor megpróbáltatásokkal, amelyek gyakran hajlamosak rávenni minket arra, hogy inkább a múltunk rabjai legyünk. Az elkövetett hibáink, sikertelen vállalkozásaink vagy esetleges csalódásaink mind olyan terhek, amelyeket cipelünk magunkkal, „ők” pedig akadályoznak bennünket abban, hogy előre haladjunk. Most van itt az ideje, hogy megszabaduljunk ezektől a láncoktól, és újraépítsük az életünket.

 

Hogyan tehetném ezt meg? – kérdezheted.

 

Először is, fontos tudatosan elengedni a múltban történteket. Nem tudod megváltoztatni azt, ami már megtörtént, de képes vagy átértelmezni, hogy ezek az események milyen hatással vannak rád a jelenben.

Ahelyett, hogy a hiányosságaidra vagy a sikertelenségeidre fókuszálnál, találj lehetőséget a megélt pillanatokban, amelyekből tanulhatsz, és olyan erősségeket fedezhetsz fel, amelyek előre visznek téged.

 

Másodszor, vedd át az irányítást a jövőd felett. Ne várd, hogy a dolgok maguktól alakuljanak ki. Ne engedd, hogy az élet csak úgy elhúzza melletted a lehetőségeket. Dönts és cselekedj az álmaidért. Vállalj kockázatokat, lépj ki a komfortzónádból és tarts ki a céljaid mellett, még akkor is, ha nehézségekbe ütközöl.

 

Emellett pedig tartsd szem előtt, hogy mindig van választásod. A körülmények nem lesznek állandóan kedvezőek, de reakcióid és hozzáállásod határozzák meg, hogy hogyan éled meg ezeket. És ha tudatosan választod a pozitív hozzáállást, a kitartást és a céljaid iránti elkötelezettséget, akkor a siker nem maradhat el.

 

...szeretettel...

 

Rási András

(test- és lélekgyógyász)

Katona Bálint: Voltak percek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Katona Bálint: Voltak percek

 

Voltak percek,

melyek órákat értek.

Voltak órák,

melyek napokká értek.

 

Voltak napok,

melyek évvel felértek.

Voltak évek,

melyek örökké élnek.

 

Voltak döntések,

melyektől volt okom félni,

s voltak érzések,

melyekért megérte élni...

Az én világom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én világom

 

Az én különleges világomba csak az juthat be,

akinek szívében a szeretetnek van elég helye,

s akinek lelkében sosem terem ártó gyűlölet,

sem kártékony rosszindulat, mely haraghoz vezet.

 

Az én különleges világomat csak az érti meg,

akiben mások iránt van még kellő tisztelet,

és van embertársi becsület, segítőkészség,

ami fájdalomban, bajban a legnagyobb érték.

 

Az én különleges világomban nem sok ember van,

de aki ott van, az mind-mind pótolhatatlan,

mert ezek az emberek, olyan emberek,

akiknek szívében túlcsordul az életszeretet.

 

Én ebben a különleges világban érzem jól magam.

Itt tudatosul bennem, velem minden rendben van,

mert az vagyok ma is, akinek megteremtett Isten,

aki sosem fog megváltozni, marad mindig ilyen.

 

Én minden jólelkű embert szeretettel várok,

abba a különleges világba, amit gyönyörűnek látok,

gyönyörűnek, szépnek, mert csak azok vannak benne,

akik hozzám hasonlón vannak megteremtve.

 

Amíg élek, az én különleges világom mindig nyitva lesz,

azok előtt, akik kitartók, akik reménnyel teltek,

mert hisznek abban, hogy egy nap az egész nagyvilág,

olyan lesz, mint egy összetartó, szerető család.

 

Ki szerető emberek között él, annak lelkivilága

sosem torzul el, hiszen mindenki csodásnak látja,

mindenki azt látja, hogy ez egy gyönyörű, csodálatos világ,

mert minden ember hallja a másik szíve szavát.

 

(Kun Magdolna)

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

 

Még ragyog a Nap,

még nevet az ég,

még gyümölcseit lerakja eléd,

még nem ez a vég,

a fény is elég,

még érzed a világ szeretetét.

 

Még rólad is szól,

a szív válaszol,

még kicsúszhatsz karmai alól,

még lehet esély,

hogy boldogan élj,

az álmokra még talán válaszol.

 

Még ősz van csak,

de a világ belefárad,

már nem virul,

nyomasztón nyomja vállad,

de képes lehetsz meglátni a szépet,

ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

 

Még nevet az ég,

és ragyog a Nap,

még megélhetsz csodás álmokat,

Még van rá esély,

hogy szépet remélj,

csak már a szíved fáj sokat!

 

Még szólhat a dal,

még lehet zenéd,

még lehet az álom gyönyörű szép.

Még ne add hát fel,

mert még élni kell,

még érzed a világ szeretetét.

 

Eljött az ősz,

s a lelked belefáradt,

az élet súlya

nyomasztón nyomja vállad,

még képes lehetsz meglátni a szépet,

ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

 

A végtelenségig és tovább, az utolsó lélegzetvételig...

 

Beléd esni, és onnan lehetőleg soha ki nem jönni.

 

A végtelenségig és tovább, az utolsó lélegzetvételig. Valahogyan így lenne jó élni. Nem kicsinyes játszmákban elégni.

 

Nyitottan, csillogó szemekkel szemlélni, nem csak átsuhanni, letudni, túlélni.

 

A maradandót észrevenni és azért élni, és ami csak kacat, mulandó, fecsegő, elengedni.

 

Nem minden lefelé húzó spirálba belemenni. Ami emel, azt keresni.

 

Nem kerülni, ami felnevel, és csak a pillanatnak élni, elfogadni a fájdalmat is, őszintén szembenézni.

 

Nem gyűlöletből, szeretetből élni.

 

 

(Szikszai Szabolcs)

Élni csak szerelmes lélekkel lehet...

 

" És most figyelj, kitágítom a „szerelem” szó értelmét:

ember, ha valamit szeret, abba szinte szerelmes is. Ha kertész, a virágokba, ha szakács, a főzésbe, ha asszony a gyerekeibe, ha költő a versébe...

Élni nem csak közmunka és robot, hanem művészet is.

Valaha a harc is művészet volt, és a teaivás is... Élni csak szerelmes lélekkel lehet, különben kihűl a lelked, s rideg lesz körülötted a világ... valami mindig hiányzik... Ez a szerelem. "

 

(Müller Péter)

Légy szerelmes mélyen...

 

Kérlek, ess szerelembe. Ne kapkodva, ne bárkibe és főleg ne akárkibe. Ne menthetetlenül, se bizalmatlanul, ne érdekből vagy reménnyel, félig se, pláne majdnem, okkal semmiképp, ahogy csak úgy sem.

Ess szerelembe, de ne függve, kapaszkodva, kihasználva, fojtogatva, rajongva, számítással, fogadásból, vagy máson bosszút állva, se büntetésből vagy jutalomból, félelemből vagy megszokásból, és soha ne ess szerelembe gyávaságból.

Kérlek, ess szerelembe, de ne mással, ess szerelembe magadban a világgal. Légy szerelmes mélyen, de ne vakon, méltósággal, de ne ridegen, légy szerelmes éretten és támogatva, magaddal kölcsönösen ugyanazt akarva, esténként csak elfáradva, de tartásodból nem veszítve, álmaidból nem engedve, szavaidat meggondolva.

Szeresd magadban a belátásodat, minden elmúlt és jövendő botlásodat, szeresd magadban apádat, anyádat, a jóravalóság iránti vágyat.

Szeresd magadban a hitedet, a gyengédséget, ess szerelembe a jósorsoddal, azzal, hogy az istened a tenyerén tart.

 

(Kőváry Anett)

“Biztosan tudom...

 

“Biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.”

 

(Márai Sándor)

Megöregedsz, ha túl racionális vagy...

 

"Akkor öregszel meg, ha mások kezében hagyod az életed, amikor már nincs benned tanulni vágyás, amikor elhiszed, hogy csak húsz évesen leszel szerelmes.

Megöregedsz, ha túl racionális vagy, mert a racionalitás bezárja a képzelet kapuit, levàgja a szárnyakat, ketrecbe zàrja az álmokat. Öreg vagy, amikor már nem vágysz a csodálkozásra.

 

(Alicia S. Lorenzi)

A gyerekek az élet tanítói.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyerekek megtanítanak minket varázslatra

az élet helyes filozófiája.

Valóban mindig a jelenben élnek,

nem bánják meg a múltat

és nem félnek a jövőtől.

Játék közben tanulnak,

Mindig kíváncsiak

és mindenen csodálkoznak.

A gyerekek az élet tanítói.

 

(Augustine Degas)

Ébren Lét

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ébren Lét

 

Tűnődtél el e már egyszer is azon,

mikor voltál utoljára magadhoz közel.

Tudod, olyan igazán nagyon,

ahogyan a szív, amikor lelkeket ölel.

 

Érintetted e meg a sebzett gyermeket,

odabent, igen ott mélyen, legbelül...

Nyúlt e utána oltalmazó két kezed,

hogy megmentsd, mielőtt végleg elmerül?

 

Előttem már annyiszor sejlett fel a tét,

mikor a lélektest fáradtan omlott össze bennem...

De még hallom reményért kiáltó énekét,

nem várhatok másra, hogy magamat mentsem.

 

Halványan dereng a távolban még a fény,

és ezt a fényt már mindannyian láttuk...

S mégis az évek alatt szívünk, mint a kő, kemény

páncélt növesztett, az égi köteléket elvágtuk.

 

Elfelejtettük, hogy fent szabadon szálltunk,

szárnyaink sírva szorítják magukhoz az Angyalok.

Mint csenddé vált rabok némán kiabálunk,

senki se hallja, megváltást ígérnek a hajnalok.

 

Én még emlékszem, leírhatatlan volt a béke,

ahogyan átölelt az a másik tünékeny Lélekállapot.

De jó volt úgy élni, Istennel. Az ember széttépte...

Falakká nőttünk, s már nem találjuk a vészkijáratot.

 

Ideje visszamenni. Megkongatni a harangot.

Magadhoz közel lenni, félelem nélkül sírni, ha kell.

Megkeresni, szüntelen keresni azt a hangot,

amely a poklokból a mennyekig emel.

 

És élni. Ideje itt a földön élni, úgy igazán:

Ahogy egykor, amikor még nem fájt az életünk.

Tenni valamit, s nem fanyalogni a sors grimaszán,

s tiszta szívvel remélni, hogy magunkra ébredünk.

 

Frenyó Krisztina

Mitől szép az élet?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Mitől szép az élet?

 

Szólj, ha kíváncsi vagy, mitől szép az élet?

Majd mi megtanítunk nevetgélni téged!

Annyi vidám dolog van itt körülöttünk,

csak észre kell vennünk, s nevetve örülnünk.

 

Gyere ki a fűbe, tapsolj, nevess, játsszál,

hajladozz a szélben, lágyan mint egy nádszál!

Fuss csak körbe körbe, majd bukfencezz párat,

ha alkotni akarsz, építs homokvárat!

 

A lényeg csak annyi, legyél újra gyermek,

hagyd elkalandozni gyakran a figyelmed!

A szívedre hallgass, figyeld, hogy mit érzel!

Hidd el, hogy ily módon, sokkal többet érsz el.

Bízz a vágyaidban, szabadítsd fel lelked,

az élet csodáit meg kell ünnepelned!

 

Nem voltál árva

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem voltál árva

 

Annyi mindent kellene még tenni,

hisz annyira jó, az életet szeretni.

Harmatot fújni a nyári réten,

mezítláb szaladni a fűben, mint régen.

Pitypangból koszorút fonni a hajadba,

beszélni a képzelt baráttal magadba.

Nem sietni, sokszor játszani,

nem komoly felnőttnek látszani.

Jégcsapot nyalni ami lelóg az ereszen,

miért emlékszünk ezekre a csodákra kevesen?

Hajszolni az anyagi javakat,

erről álmodtál gyerekként vagy csak becsapod magadat?

Mit szólna hozzád az ötéves kis lényed:

én nem ezt akartam, héé.. érted?

Vegyétek már észre, hogy ami most egy év,

az régen csak egy nap volt,

a rajzlapra a lelked egykor, egy más világot rajzolt.

Menj míg nem késő,

szaladgálj mezítláb a sárba,

el tudd mondani majd egyszer, hogy nem voltál a Földön árva.

 

(Dóró Sándor)