A lélek, ha párban van ...

 

.kaktusz

A lélek, ha párban van ...

 

Tudod, arra gondoltam,

ha valóban testből,

és lélekből van az ember,

akkor a találkozások,

két ember találkozása

a testnek, és a léleknek

a találkozása kell,

hogy legyen,

ha az anyaggal

csak az anyag találkozik,

ha a kettő össze is csiszolódik,

de nem táplálja őket a lélek,

ha csak a test szereti a testet,

a mulandó szereti a mulandót,

akkor a kettőre szép évek várhatnak,

de legyenek bármekkora összhangban,

ha nem jut szerep a léleknek,

mint ahogy halandó a test,

halandó az a szeretet,

olyan ez a mozgás,

mint a zene nélküli tánc,

lehet mégoly harmonikus,

idővel csak ismétli önmagát,

mert a test korlátok közé van zárva,

ahogy múlik az idő,

ahogy gyengül a test,

úgy múlik,

úgy gyengül a szeretet,

zene nélkül a legszebb tánc is megfakul,

a test is, a szeretet is megöregszik,

míg egy napon

mindkettő végleg elszenderül,

a halandó szeretet ereje

kevés ahhoz,

hogy a végig,

és még a vég után is elkísérje az embert,

ha csak zene nélküli a tánc,

akkor a lélek unatkozik,

hiszen dolga nincsen neki,

és mint akire szükség sincsen,

messzire kóricál,

de ha a két lélek talál egymásra,

a kettőjük zenéje mennyei zene,

arra a tánc fáradhatatlan,

megunhatatlan,

a lélek, ha párban van,

viszi magával a szeretetet

az öröklét csodás ösvényén.

 

A lelkét hordozod magadban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

furcsa valakit szeretni,

akit nem ölelhetsz át,

akit nem látsz magad előtt.

 

de a szerelem sosem a szemhez kötődik.

 

a szem csalóka,

mert a látvány változik:

 

arcok hervadnak,

szépségek elmennek,

a test megráncosodik,

és a világ lassan elveszíti a fényét.

 

és mégis,

ha igazán szeretsz,

nem ezekbe kapaszkodsz.

 

te abba kapaszkodsz,

amit benned ébreszt a másik.

 

az érzésbe,

amit sem idő, sem elmúlás

nem tud elvenni.

 

egyszer eljön a nap,

amikor már nem az arcát látod,

hanem a lelkét hordozod magadban.

 

és akkor érted meg,

hogy a szerelem örök:

 

nem a szemedben él,

hanem a szívedben.

 

és aki téged szeret,

nem a szépségedért,

nem az arcodért,

hanem a lelkedért szeret.

 

azért, amit benne mozdítasz meg.

 

és ez az,

ami nem múlik el soha.

 

@ Szalai Zoltán AI Music™ 

Mindig te és én leszünk, ma, holnap és mindörökké.

 

A megfelelő ember sosem fog megunni. Nem adják fel, ha nehéz napok vannak, és te sem. Nem számít, mennyi kihívást vet az élet az utunkba, mi mindig mi leszünk.

Néha sima lesz az út, erőfeszítés nélkül áradó nevetéssel és fénnyel teli nappalokkal. Máskor lesznek árnyékok, kényelmetlen csendek, akadályok, amik próbára tesznek minket. De még azokban a pillanatokban is tudom, hogy megtaláljuk a módját, hogy kitartsunk.

Mert amink van, az nem a tökéletességre épül, hanem arra, hogy továbbra is egymást válasszuk - még akkor is, ha a dolgok nem ideálisak. Megértés vagyunk, erő vagyunk, és legfőképpen szeretet vagyunk: szerelem, mely nem törik meg a viharban, hanem megtanul táncolni az esőben.

Tehát nem számít, hogy mi történik - nem számít, hogy a világ hogyan próbál megváltoztatni vagy szétválasztani minket - én mindig itt leszek, és hiszek bennünk. Mert mindig te és én leszünk, ma, holnap és mindörökké.

Fogd meg társad kezét

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fogd meg társad kezét

 

Fogd meg társad kezét, jól nézz a szemébe,

és köszönd, hogy, Isten, téged rendelt melléje,

hisz benned találta meg mindazt, amit keresett,

amiről álmodott egykor, amit elképzelhetett.

 

Ez a kézfogás legyen néktek a biztos menedék,

ha netán elveszíti egyikőtök az élet erejét,

és kétségek közt gondol arra, vajon bírja-e a másik,

ha, Ő, majd végérvényesen elesetté válik.

 

Előbb-utóbb, egyikőtök, úgy is el fog menni,

akármilyen fájdalmas is, nem tudtok mit tenni,

de, mindaddig, míg mód van rá, míg ez lehetséges,

egymásba font kezeitek, el ne engedjétek.

 

Kezeitek szorítván majd gondoljatok, arra,

hogy hány évet leéltetek, jóban, rosszban, bajba,

és hány év lehet még olyan mit együtt éltek meg,

ha nem engeditek el a kezeiteket.

 

Magdolna Kun

Katona Bálint: Jövőkép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Katona Bálint: Jövőkép

 

Lesz-e, ami nincs,

mert elmúlt, ami volt,

a jövőkép megkopott,

megmaradt a folt.

 

Fogd hát a kezem,

légy fénye a holdnak,

érezd, ha elengeded,

nem jön el a holnap...

 

A végzet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Papp Ádám

A végzet

 

Csak engem figyelj: a szememet.

Azt lásd, ki tényleg én vagyok.

Hazug szókkal, buta álarcokkal

szívedbe én úgyse hatolok.

 

Nem is szólok, ha nem muszáj,

épp elég, mit egy mozdulatom üzen.

Ne hagyd, hogy a szürkület betakarjon,

s ne hagyd, hogy elsodródjunk

a kettőnkből születő tengeren.

 

Kezeid után kapnék, de várom,

míg te azt az enyémbe temeted,

s várom, hogy szívemben

halljam dobbanni a szíved.

 

Ha el is fordulsz, látom,

hogy titkon lelkem kutatod.

Nem tudom miért jó e játék,

de hagyom, hogy csináld,

hogy kiismerd, mint a sok-

sok el nem mondott titkot.

 

Még mindig nem szólok.

Egymást járjuk át a csendben.

Ha csak ennyi jut nekünk,

nem bánom. Én hagyom rámenni

a részem.

 

Hagyom, hogy tovább menj,

ha így te jónak látod,

s hogy még jobban kiéld

ezt a tébolyult világot.

 

Hagyom, hisz magamhoz

sosem köthetlek téged,

csak folyton szerethetlek,

mint visszajáró felét

az az egyetlen végzet.

 

Végig ott vannak egymásban.

A szerelmesek nem egy adott pillanatban ismerkednek meg egymással. Végig ott vannak egymásban.

 

(Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí)

A szívemben örökké ott vagy...

Csak még egy percet kérhetnék, csak egyet, hátha abban láthatlak...de nem kérek...csak egyetlen percet, egy utolsót, amiben a szemeid fényében elveszhetek, megfoghatom a kezed, megölelhetlek...de nem kérek. Minden perc az utolsó, minek kérnék hát még egyet? A szívemben örökké ott vagy s mindvégig ölellek, nincsenek percek.💓

 

 

/ Kovács Zoltán /

Feltétel nélküli szeretet. Örök szerelem.

 

"Csak a lelkekbe szeretek bele. Soha nem szeretek bele emberekbe. Az emberek változnak. Jönnek és mennek. De a lélek örökké megmarad. Azt hiszem, ezért van az, hogy amikor szeretek, az mély szerelem. Feltétel nélküli szeretet. Örök szerelem. ”

 

(Annie Sloan)

Létezik egy különleges kapcsolat...

Létezik egy különleges kapcsolat, ahol minden nap újra és újra beleszeretsz a társadba. Ez nem csak a szenvedélyes romantikáról szól, hanem a mély érzelmi kötődésről és az egymás iránti feltétlen szeretetről is. Az ilyen kapcsolatban a nehézségek nem eltávolítanak benneteket egymástól, hanem közelebb hoznak. Közösen néztek szembe a gondokkal, és együtt dolgoztok a megoldáson, mert mindketten tudjátok, hogy a kapcsolatotok értékes, és érdemes érte harcolni. Ez az a fajta szerelem, ahol minden nap új lehetőséget nyújt arra, hogy felfedezd, mennyire különleges és fontos számodra a társad. - Ki vagyok én