Akinek a szívében feltétel nélküli szeretet van, nem is tudja mit jelent rasszistának lenni!

Én teljes mértékben elhatárolódom a rasszizmus minden formájától, mert az univerzumban mindenki egyenlő kortól, nemtől és akármilyen hovatartozástól függetlenül! 

Az emberiségnek ezt kellene már megértenie, és nem bedőlni az 'oszd meg és uralkodj' elv alapján hatalmat gyakorló, magukat felsőbbrendűnek képzelő réteg manipulációinak! Alapvetően senki sem születik rasszistának, a társadalom teszi azzá! A gyerekek majmolják a szüleiket...

Mert szándékosan alakították ki a nemzetiségeket, a bőrszínt és a vallásokat is ennek érdekében. Nagyon jól meg lehet vele osztani az embereket, és ezáltal megakadályozni, hogy összefogjanak és összetartsanak. Aki ezt már megértette, azt már többé nem tudják befolyásolni! Minél tudatosabb egy ember, annál kevésbé lehet irányítani. A tudatosodást megakadályozni képtelenség, csak lassítani lehet. Egy ideig. 

 

Katry Iza 

Különösen a kisgyerekekre jellemző...

Különösen a kisgyerekekre jellemző valami nemek fölötti nyitottság - ettől olyan szeretetre méltóak -, mielőtt a társadalom és a szülők ártalmas és alattomosan pusztító hatása utol nem éri őket is.

 

(Ian Menzies Banks)

 

Hol van odakint a boldogság?

 

Minden csak erről szól: jobb, nagyobb, szebb, hatalmasabb, gazdagabb, híresebb. Annyira lefoglalnak minket a külsőségek az életben, hogy elfelejtjük, minden erő belülről jön. Meg kell tanulnunk, hogy befelé kell tekintenünk, és amit belül találunk, annak örülhetünk igazán. Hol van odakint a boldogság?

 

 

(Tihanyi Márk)

 

Eljátsszuk a jónak hitt szerepet...

 

Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.

 

 

(V. Varga Zoltán)