Hangtalan alázattal hinni...

Mindig lesz, aki várja, mikor buksz el, és jót nevet majd rajtad. De mindig lesz egy, aki csendben melletted marad. Mindig lesz egyetlen ölelés, ami semmit nem jelent, de mindig lesz egy, ami az életet jelenti. Mindig lesz egyetlen mosoly, ami a hamisság álarcát rejti, és mindig lesz egy, ami melegséggel tölti meg a lelked. Mindig lesz egyetlen cél, amiért rájössz, kár volt küzdeni, és mindig lesz egy, amiért bármit megadnál. Mindig lesz egyetlen élet, amit nem akarsz, amitől szabadulnál, és mindig lesz egy, amiért bármit feladnál. Na ezért, ezért az egyért érdemes reggel felkelni, sírni, vagy nevetni, de elérni. Hangtalan alázattal hinni, hogy ma jobb lehet, hogy ma más lehet. Mert egyetlen életet kaptunk, benne megannyi átkozott és áldott úttal. De eltévedni, elbukni és újra megpróbálni szent kötelesség. 

(Todorovits Rea)

Itt vagy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt vagy

 

Itt vagy.

És én visszatartott lélegzettel

Csak nézlek,

Szemem lassan pásztáz,

kezem is lassan érint,

Szavaim tapogatózva

érnek el Hozzád,

Csak a szívem

A Szívem táncol lelkemmel összefonódva bennem,

Csak Szívem, az aki dörömböl, hangoskodik, ujjong, pörög, forog,

boldog...

Mert itt vagy.

Csak mert újra itt vagy.

Szemünk összekapcsolódik,

Mosolyod melege ismerős bizsergés,

Fürkésző tekinteted,

hangod Bársonya simogat, cirogat..

Úgy érsz Hozzám,

hogy egyikünk sem mozdul,

Úgy olvasol bennem, hogy kérdésed sincsen,

hisz Szívünk rég egy ritmusra ver,

Lelkünk színei

Életek óta egybeolvadt,

De itt és most,

Perc lelassul,

Élet megáll körülöttünk,

Vágy pattog bőrünkön,

Jövő csókjainak ígérete ül

szánk szegletében,

Testünk együtt mozdul,

Kezünk összefonódik,

Mert lelkünk

már rég ugyanarra

a zenére táncol.

Jó így.

Várakozva,

Vágyakozva.

A holnap tüze, ma varázsa

Egybeolvad

Mert itt és most,

Te és Én,

Újraírhatjuk,

Együtt,

Életünk...

 

Katalin Natália

Egyszer Szerelem

CsillagFöld~dal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CsillagFöld~dal

 

Simogat a szél, szívemen a Nap

Öleli a Föld égszirmaimat

Suhanok a Lét óceánszárnyán

Táncolok a tűz szivárványlángján

Szabadon....

 

Tágas tiszta tér, létegem tere

Végtelen a Csend lélegző szíve

Szeressetek úgy, ami szeretet

Elfogadva csak minden életet

Szabadon....

 

Mélység magasság és kiterjedés

Táncoló lélek Minden örömén

Szeretve most úgy, ami szerelem

Szépséget látva tisztán, teljesen

Szabadon....

 

Egyszerű a Lét, minden elsuhan

Minden pillanat van csak, ahogy van

Nincsen elvárás, nincs megfelelés

Csak a szeretet, mi életbe hív

Szabadon....

 

Felnyílva lelkünk igaz örömén

Végtelen áldás minden, ami él

Szenvedély szárnyán táncunk parttalan

Öleljük hát át minden álmunkat

Szabadon....

 

Ég a Földdel Egy, tiszta naparany

Lélegzetünkkel nyit új utakat

Szárnyaink csendjén Nap a Holddal él

Teljesség tüze CsillagFöld lelkén

Tiszta varázslat szíveink lángján

Boldogság béke szerelem áldás.

 

Otthonsugaras drága szent élet

Minden örömén táncoló lélek

Szivárványlángú igazak köre

Minden megáldva, minden szeretve

Itt és most

Szabadon....

 

Lelkem aranya átragyog a világokon, a szerelem Lelke lelkemen él. Itass át lángoddal most mindent, tiszta Fény! A pillanat lélegzete Otthont teremt. Te tisztán sugárzó végtelenül Kedves, itass át élettel most mindent, Drága Lelkem, ki Vagyok, Aki Vagyok ~ Szabadon.

 

 

(Létmosoly)

“köszönöm, hogy vagy!”

 

Fel kellett nőjek a saját életemhez, fel kellett nőjek a saját lelkemhez.

 

Valójában sosem tudtam megfogalmazni milyen emberre is vágyom. Tudod, biztos tőled is megkérdezték már ezt, legalább egyszer. Mindig másképp tisztultak le bennem a dolgok. Mindig tanultam valami teljesen újat. Mindig határokat feszegettem, és leginkább mindig a saját határaimat feszegettem.

De titkon éreztem, hogy nekem kell felnőni a feladathoz. Nekem kell eljutnom arra a pontra, hogy képes legyek értékelni a másikat. Be kellett látnom, hogy mennyire fontos mérföldkő ez.

Felismerni és meglátni magadat a másikban. Felismerni és megérezni magadat a másikban. Ha figyelsz, akkor tényleg ráfigyelni. És nem kifelé kacsintgatni. Nem elveszni a külvilágban. Nem csak akkor jelen lenni, amikor az érdek úgy kívánja. Nem csak akkor jelen lenni, amikor valami hirtelen jött, soha meg nem élt érzést tapasztalunk, és az érzést vágyjuk, nem az ember jöttének valódiságát látjuk. Nem csak akkor jelen lenni, amikor szép szavakkal halmoznak el, miközben a tettek mást mutatnak.

Fel kellett nőjek ahhoz, hogy képes legyek egy kapcsolatot majd úgy működtetni, hogy abban a hiba nem hiba, hanem két ember megoldandó feladata.
Fel kellett nőjek a másik félhez azért, hogy megérezzem, kinek tárulkozom majd ki. Kinek nyithatom meg a lelkem. Ki lesz az, aki képes kezelni ezt. Akit ez nem megijeszt. Aki emiatt nem furának tart. Aki emiatt nem sajnálni akar majd. Aki emiatt igazán lát majd, és aki a falaimat velem bontja és nem gőzerővel akarja betörni.

Aki hagyja, hogy szabadon legyek, és biztosan tudja, hogy este mellé térek nyugovóra. Mert az ő biztonsága, az én biztonságom is lesz majd, és az ő bizonyossága, az én bizonyosságom is lesz majd.
Fel kellett nőjek ehhez a feladathoz, hagynom kellett, hogy nyúzzanak, tiporjanak, tépjenek, hogy rossz döntésekbe belemenjek, hogy az érzéseimet felülírjam, hogy egy keserédes karomból évek alatt, de kiszabaduljak és hogy tudjam mi is az, amire én valójában vágyom.

Ha nem fájt volna ennyire, nem tudnám mi számomra az az érték, ami annyira vonz, hogy ne akarjam elengedni. Ha nem fájt volna ennyire, nem tudnám mit érek magamnak. Ha nem fájt volna ennyire, talán minden más lenne. Nem ennyire tudatos, nem ennyire könnyed. Már nem játszmázok, és nem hiszem azt egy játszmáról, hogy az valóságos pillanat lehet.

Fel kellett nőjek magamhoz, a saját életemhez, a saját döntéseimhez, fel kellett nőjek a saját lelkemhez. Megérteni, hogy amikor válaszút van, az engem szolgál. Fel kellett nőjek ahhoz, hogy képes legyek elfogadni a jót, elhinni, hogy én ezt megérdemlem, hogy nekem ez jár. Fel kellett nőjek ehhez a földi élethez. Semmit nem csinálnék másképp, nem akarnám, hogy kevésbé fájjon, mert ha ez nincs, én talán sosem érteném meg azt a kijelentést: “köszönöm, hogy vagy!” és újra elmenekülnék.

(Musa Dóri)

Hálás lesz érted minden nap...

 

Egy nap te leszel a legjobb dolog valaki életében…

Egy nap te leszel az ok, hogy valaki újra hisz.

Egy nap te leszel az ok, hogy újra hisz magában, az igaz szerelemben, abban, hogy megérdemli a jót. Mert te leszel az, aki rávilágít az értékekre, amelyeket elrejtett, és azokra a dolgokra is, amelyeket elhanyagolt, vagy talán soha nem is vett észre.

Egy nap te leszel az, akit valaki keres, és akit valaki megtalált.

Az a valaki leszel, akinek létezésében nem is hittek, akiért átkutatták az egész világot, és akiről azt hitték, hogy soha nem jön el. Te leszel a tökély, valaki más mindene. És megtesz majd mindent, hogy megtartson.

Egy napon te leszel az ok arra, hogy valaki maradjon. Hogy ne fusson el, hogy ne bújjon el többé az emberek és a világ elől. Miattad köt majd békét önmagával, és miattad akar majd megállapodni. Arra leszel képes, amire más eddig nem volt. Te leszel a kivétel, és TI lesztek a mese, amit örökül hagytok az unokáitoknak.

Egy nap, valaki rajtad keresztül fogja megismerni, hogy milyen a szerelem.

Nem mérgező, nem egyoldalú, nem fájó, és nem boldogtalan. Könnyű lesz és egyértelmű. Szenvedélyes és nyugodt egyszerre. Olyan, amilyet előtte még nem tapasztalt meg.

Csak veled.

Egy nap te leszel a legjobb dolog, ami valakivel megtörténik. Hálás lesz érted minden nap. Értékelni fogja, hogy az élete része vagy, mert tudja, hogy milyen volt nélküled. Hogy milyen volt, amikor még nem voltál.

Tudni fogja, hogy kincset talált, érteni fogja az értékét. Nem pazarolja el. Nem tékozolja el, és nem veszi készpénznek.

Boldog lesz, hogy az élete része vagy.

Egy nap megérted majd, hogy miért mentek el a többiek, hogy mért nem voltak MÁSOK jók neked, és miért nem tartott tovább a többi kapcsolatod.

Egy nap értelmet nyer, hogy miért Ő az, aki végig veled marad.

(Written By Goodstuff )

Az ember idővel megérti...

 

"Alig ismered, mégis vonz, erősen vonz magához, és te is vonzod magadhoz őt. A levegő szinte vibrál köztetek, olyan erősen, hogy mindenki más is érzi. Ez a kémia, és még sokkal több. Az igazi kémiánál a fizikai vonzalom mellett a lélek és az elme is kapcsolódik. Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást. Mindig célba akartam érni, de most boldog vagyok, hogy úton lehetek. Felfedeztem, elindultam rajta, ás rájöttem, hogy maga az út a cél. Az út. ami Haza vezet. Hála érte Istennek. S ha ez mind megvan, egy lépéssel közelebb vagy ahhoz, hogy megtalálj valakit, akit örökké ölelhetsz."

 

(Kun Orsolya)

"Legyen menedéketek a szeretet...

 

"Legyen menedéketek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek."

 

(Wass Albert)

Lelki társ – Egy életen át

 

Lelki társ – Egy életen át

 

A lelki társak olyan okok miatt bukkannak fel az életünkben, amelyek gyakran a lélek földi létének céljával és spirituális előrelépésünkkel kapcsolatosak. Teljesebbé teszik az életünket azzal, hogy intuíciókat és feltétlen szeretetet közvetítenek, és mellettünk állnak a nehéz időkben. Gyakran váratlanul jelennek meg, összhangban a saját történéseinkkel, mintha valamilyen spirituális vonzástörvény vezérelné a dolgot.

Amikor az ok, amely hozzánk vonzotta őket, megszűnik, szabadon dönthetnek, hogy velünk maradnak vagy továbbmennek. Ha csak egyikük is veled marad egész életedben, mint mély lelki társ, az áldás, amelyért hálásnak kell lenned.

A szakadatlan kutatás a minket kiegészítő egyetlen tökéletes ember után az „én” egyik legvonzóbb tévedése. A lelked nem áll feltétlen összeköttetésben egyetlen más emberével sem. Valójában sok ember van a földön, akik azért vannak itt, hogy vezessék a lelkedet az utazása során, és segítsenek abban, hogy életedet egy kozmikusabb nézőpontból láthasd.

A lelki társ felismerése nem bonyolult.
Gyakran különleges pillantásukat vesszük észre, és egy belső tudást tapasztalunk a köztünk lévő lelki kapcsolatról. Amikor ilyen emberrel találkozunk, úgy érezhetjük, mintha elektromos áram futna végig a testünkön, jelenlétében nyugalmat érzünk, és egy mély húrt pendít meg a szívünkben. Érezhetjük azt is, hogy már régóta ismerjük az illetőt, anélkül, hogy korábban valaha is találkoztunk volna.

Ezt az ismeretségérzést és a lelki társsal való együtt-rezgést így fogalmazta meg Mauláná Dzsalál ad-Dín Rúmí szúfi költő:

„Abban a percben, amikor életem első szerelmi történetét meghallottam, elkezdtelek keresni téged, nem tudván, milyen vakon cselekszem. A szerelmesek nem találkoznak végül valahol. Mindvégig egymásban élnek.”

A lelki társakkal kapcsolatban az időnek és a távolságnak nincs jelentősége. Ha lelki társunkat csak évente egyszer látjuk, az újabb találkozáskor akkor is úgy érezzük, mintha sosem váltunk volna el. Ez a megtapasztalás a jelenben van, és nem a jövőre irányuló várakozásban. Ezen felül a lelki társak között létezik egy tiszta energiakötelék, amit nem kell egy kapcsolat fizikai paramétereivel kifejezni. Az ilyen emberekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy közösen kapcsolódunk az isteni forráshoz.

Ahogy Jogananda írja:

„Az igaz barátság olyan tökéletesen egyesít két lelket, hogy azok tükrözik a nagy egész egységét és annak isteni természetét.”

A szívvel-lélekkel megélt kapcsolat sikere azon múlik, hogy képesek vagyunk-e tökéletesen szeretni, elfogadni, fenntartás nélkül kifejezni magunkat, és tudunk-e bízni a forrásunkban. Amint felismerjük magunkban ezeket a képességeket, kinyilváníthatjuk azt a szándékunkat, hogy egy mély lelki kapcsolatot hívunk az életünkbe.

(Debra L. Reble)

A tökéleset keressük...

 

A tökéleset keressük. A megismételhetetlent. A váratlant. A szemet és lelket gyönyörködtetőt.

Azt keressük, aki mellett végtelen boldogságot, bizsergést érzünk, akivel a szívünk megnyugszik, és otthonra lelünk az övében.

Keressük a vágyaink megtestesülését, a nagy szerelmet. Amiért érdemes, mindent érdemes.

Mert élni csak akkor jó, ha van kivel és van kiért, ha együtt tesszük, egymással és egymásért. Ha megoszthatjuk valakivel a vágyainkat, terveinket.

Akivel családot alapítunk, akivel a kötelékünk tovább él a gyermekeinkben.

A tökéleteset keressük.

De ki a tökéletes?

Nem az, akiről a divatlapok beszélnek, nem az, aki a könyvek lapjain kel életre, s nem az, amit más mond, hogy jó nekünk.

Tökéletes az az ember, akivel önmagunk vagyunk, és semmit, de semmit nem szégyenlünk az ég világon, amikor vele vagyunk. Sem a gondolatainkat, sem a mondanivalónkat, sem a megjelenésünket.

Tökéletes az az ember, akit akkor is szeretünk, ha felidegesít, ha nem egyszerű vele, mert a világ minden kincséért sem adnánk.

Aki mellett nem érezzük kevesebbnek magunkat, hanem pont jónak, és aki mellettünk azt érzi, elég.

Tökéletes nincs, és mégis van, mert pont attól lesz tökéletes, hogy teljesen tökéletlen, de a világot jelenti számunkra, az otthont, a biztonságot, és mindent, ami egy őszinte kapcsolat legjava.

 

(Agárdi Zsóka)

Mindannyian erre vágyunk...

"Legtöbbször mit sem tudunk a belső szépségről. Nincs türelmünk kivárni, a felszínt meg ritkán kapargatjuk. Megelégszünk azzal, amit látunk. Pedig ahhoz, hogy valakit megismerhessünk, meg kell fejteni a lelkét. Még ha ez óriási feladat is, akkor is le kell hámozni a külső burkot. Talán erre jó a szerelem. Annyira vágyunk megismerni minden porcikáját egy idegennek, hogy időt, erőt nem kímélve rajongani kezdünk szavaiért, mozdulataiért.

Ezért a legszebb a kapcsolat kezdete. Érdeklődésünk kibontja a másikat. Olyan lágyan és finoman, hogy a magas fal nem omlik össze, hanem a finom réseken szivárog be a figyelem. Mindannyian erre vágyunk. A kíváncsiság, amellyel a virág nyitja szirmait, hogy a nap felé forduljon…Kevés szebb látvány van ennél. Pontosan ilyen az emberi szív is. Csak a fény felé fordulva tud életre kelni. Ehhez a fényhez pedig szükség van egy másik tekintetére, ölelésére."

 

(Imre Hilda)

A világnak szüksége van rád...

 

Szeretettel akivel rezonál...

 

"Mondd ki a tényt,

hogy más vagy..

 

Tudatosítsd , hogy mélyen érző és gondolkodó vagy, hogy más frekvenciára vagy hangolva.

 

Sajátítsd el a tényt, hogy olyan dolgokat is megérzel, amiket mások nem.

 

Mond ki , hogy az angyalokról akarsz beszélni,

energiáról, csodákról és spiritualitásról.

 

...hogy eleged van az értelmetlen beszélgetésekből.

Eleged van abból is , hogy visszafogd magad

 

Valld be, hogy szabadságra vágysz, hogy érezd a jelent

 

Nem baj, ha a családod nem ért meg téged.

Nem baj, ha a barátaid nem csatlakoznak hozzád.

Nem baj, ha a világ elítél téged

Nem baj, ha mezítláb akarsz táncolni a földön.

és végtelenül bámulni a csillagokat

Nem baj, ha sírsz a naplementén és holdfényt kergetsz.

Ez valójában csodálatos és Gyönyörű.

 

Hosszú utat tettél meg, hogy az legyél, aki vagy!

 

Szóval ismerd el.

Sajátítsd el az egészet. Szeress mindent magadban.

 

A világnak szüksége van rád, hogy pontosan olyan légy, amilyen vagy.

Te tartod az egyensúlyt ebben az őrült világban 💗

 

~Eryka Stanton~

Vigyél életet, ahová csak betérsz!

 

Mosolyogj! Ragyogj! Bárhova mész, bárkivel is állsz szemben, ne fogd vissza magad! Hallasd a hangod, törd meg a csendet, a "jó reggelt" ne csak egy kötelező köszönés legyen, kívánd szívből!

Vigyél életet, ahová csak betérsz! Rázd meg az embereket! Rázd meg őket soha nem nyugvó energiáddal, hiteddel és optimizmusoddal!

Nem számít, ha szórakozottnak vagy bolondosnak néznek, csak valósítsd meg az álmot: légy jó, légy szabad, légy önmagad!

 

(Manna OWell)

Kívánom, hogy minden nap legyen: valaki

 

Kívánom, hogy minden nap legyen: valaki akinek segítesz, valaki, akit megnevettetsz, valami, amiért hálát adsz, valami, ami előbbre lendít, valami, ami boldoggá tesz, valami, ami egészséges testnek léleknek, valami, ami miatt szerencsésnek érezheted magad!

 

(Deverdics Éva)

Vigyünk színeket a hétköznapokba...

 

Lelkünk minden pillanatban velünk van. Minden pillanatban ad egy lehetőséget arra, hogy fordítsunk egyet a sorsunkon. Jelzéseken keresztül kommunikál, megállásra int. Jelzi, hogy kezdjük el jól kihasználni a ránk bízott életet. Kezdjük el a szeretet szemüvegén át nézni az élet dolgait. Ha jól figyelünk észre fogjuk venni ezeket a pillanatokat. Lelkünk bármikor képes mosolyt csalni gondterhelt arcunkra, bármikor képes erőt adni, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Képes meleget és fényt adni. Egy kis meleget a fagyban, ami felolvaszt, és egy kis fényt, ami a sötétben beragyogja az életet. Vegyük észre, hogy a ma nem ugyanolyan, mint a tegnap, és teljesen különbözik a holnaptól. Vigyünk színeket a hétköznapokba és tegyük érdekessé saját világunkat. Használjuk ki a pillanatokat mert hitünk erejével csodákra leszünk képesek.

 

(Deverdics Éva)

Légy lelkes és élvezd az életet...

"Attól, hogy a kenyerem javát már megettem, minden jogom megvan arra, hogy jól érezzem magam, hogy néha őrült dolgokat tegyek, hogy azt csináljam, ami nekem a jó. Tudjuk, hogy csak a test öregszik, a lélek sosem, a fiatalságodat örökre megőrzöd a szíved mélyén. Ha kívül 50 vagy, attól belül még lehetsz 20. 

A szerelem sem a tinik kiváltsága, bármikor elérhet, csak légy rá felkészülve. A lelked csak akkor öregszik, ha lemondasz az álmaidról.

Légy lelkes és élvezd az életet.

Látom a szemedben a vágyat, a szerelmet...

 

Ma olyan gyönyörű a reggel. Ma megélem és kinyilatkoztatom az érzéseimet és kimondom, amit gondolok. Nem mérlegelek, nem görcsölök, nem gondolkodom túl az életet, nem féltek jajongva földbe tipródó női büszkeséget. Ma átadom magam a napnak, és ebben a boldogság delíriumban már nem kell kényszerítenem magam, hogy hagyjak fel a gyanakvással. Szárnyalok, ragyogok, fényesedem, és nem gondolkodom, vajon tényleg kiérdemeltelek-e. Nézem, ahogy nézel. Látom a szemedben a vágyat, a szerelmet. Ma nem leszek bizonytalan, ma nem vonlak kétségbe, ma tudom, mennyit érek neked. Ma nem tépkedek akácleveleket, úgyis az jön ki a végén mindig, hogy szeretsz, te bolond. Ma kétkedés nélkül hiszem az akáclevelek bölcsességét, ma nincsenek jósnők, terapeuták, önsegítő könyvek és technikák. Csak te vagy és én, pontosan elég és pontosan tökéletes, szerkeszteni sem lehetne szebbet kettőnknél. Ma nem figyelem a hegeimet, a bukott emberi kapcsolataim számát, a kudarcaimat, a feldolgozatlan emlékeket, ma az lehetek, aki akarok. Ez a rendkívüli nap megajándékoz a felismeréssel, hogy különleges vagyok, és szerethető, megérdemlek mindent, mert ez egy olyan nap. Ma hiszek én is egészen a fura, merész, hétmérföldes álmaidban, nem rángatlak le cipődnél fogva a földre, ma veled rajzolok jövőt, olyan sokáig hagytuk életünk vásznát üresen. Ma a jövőt tervezzük, és rengeteg színes festéket használunk hozzá. Ma nem halványak, vagy szaggatottak a vonalaim, ma engedem, hogy te vezesd a kezem, ma valószínűtlenül színesre festjük ezt az életet.

 

(Király Eszter)

Lelkek tánca

Lelkek tánca 

Kézen fogtál, a szemembe néztél és azt mondtad minden rendben lesz. Megmutattad a lépéseket, próbáltam elkapni az ütemet, de szívem túl gyorsan kalimpált, ráadásul zúgott a fejem. Az óramutató is megállt, úgy várta, el tudjuk-e járni első táncunk.

Mi még botladoztunk, szeretni és becézni próbáltuk egymást, szavak helyett pillantásokkal.

Ragyogott a szemed, éreztem földöntúli boldogság jár át, én csak téged, te csak engem láttál, lelkeink egymáshoz kapcsolódása megkezdődött. Egyszerre világossá vált: te leszel a társam, akivel együtt fogok végighajózni az életen. 

Minden egyes lépés elsajátításával, alaktalan amorf alakokként olvadtak bele a feledés ködébe mindazok, akik csak fél szívüket adták nekem. Felülírtad szerepüket az életemben azzal, hogy megfogtad kezem és megnyerted szívem.

Éreztem, nincs visszaút, a lelkem kapuja kitárul előtted. Megszületett a pillanat, amiért ha egyszer távozom a földi létből és életem filmjét nézem, megállítom a percet, mert ott, és akkor megadtuk magunkat a nagy betűs Szerelemnek.

Szavakká formálni nem tudtam, hogy miért, mert csak éreztem: veled képes leszek végigtáncolni az életet.

Mert te vagy a végzet és a férfi, aki után mindig epedtem, és akit mindig kerestem.

Sokáig vártad, hogy elkapjam a ritmust és ráébredjek: te csak velem akarsz táncolni. Persze amint megértettem ezt, suhantunk a parketten. Véget ért az első táncunk, lassan megállt a forgás, szívünk normál ütemben dobbant és újra éreztük, van világ körülöttünk. Lelkeink egyesültek, s ehhez belénk vésődtek a lépések és a dallam ahhoz, hogy végig tudjuk táncolni az egész életünk…

(Zoé)

Nézzünk szívünk szemével...

Segítsen az Isten, hogy jó barátok keze mindig legyen elérhető a számunkra, közös emlékeink hozzanak mosolyt az arcunkra, és engedjük, hogy lelkünk időnként feloldódjon a közös együttlétben. Segítsen, hogy a meghitt pillanatokat tudjuk megőrizni, mert ezekből az érzésekből tevődik össze az életünk. Becsüljük meg azokat, akiknek fontosak vagyunk, és engedjük el azokat, akiknek nem. Nézzünk szívünk szemével, mert a jóságot csak szívünkkel tudjuk látni. Segítsen az Isten körülnézni és boldognak látni mindazokat, akik szeretetünket viszonozni tudják.

(Deverdics Éva)

Amikor szeretsz…

Amikor szeretsz…💕

Ha szeretsz valakit, nem hagyod, hogy a romantika elhalványuljon köztetek. Nem bánsz a szerelmeddel hercegként vagy hercegnőként kezdetben, majd hanyagolod el, ha már azt gondolod, biztosan a tiéd.

Ha szeretsz valakit, nem veszed a jelenlétét természetesnek. Nem felejted el, milyen szerencsés vagy, hogy ő veled van.

Amikor szeretsz valakit, minden egyes nap erőfeszítéseket teszel érte. 

Néha ez azt jelenti, hogy apró dolgokat teszel meg neki, például elmosogatsz, mert ő későn ér haza, vagy felszerelsz egy polcot, amire régóta vágyott.

Máskor meg hordod azt a pulóvert, amit tőle kaptál, annak ellenére, hogy kicsit sem tetszik, mert a színe borzalmasan sápaszt, vagy üzenetet küldesz neki egy gyorsétterem elől, hogy mit enne, mert szívesen viszel neki.

Amikor szeretsz valakit az erőfeszítés néha abból áll, hogy nevetsz az após borzalmas faviccén, hadd örüljön ő is és az édesapja is. Néha pedig abból, hogy olyan filmet választasz a moziban, ami a párodat érdekli, de téged nem annyira.

A szeretet kifejezése néha csak egy bók az új frizuráról. Máskor pedig az erőfeszítés azt jelenti, hogy viszed a párod táskáját, hogy a keze szabad lehessen. Vagy egy kedvenc süti a sarki cukrászdából, mikor nincs semmiféle jeles alkalom.

Néha az erőfeszítés azt jelenti, hogy kilométereket kell megtenned, hogy meglátogassatok egy rokont vagy barátot, vagy el kell menni valamilyen különleges eseményre, amin egyáltalán nem is szeretnél részt venni, mert tudod, hogy ez boldoggá teszi a kedvesed.

Amikor szeretsz valakit a kapcsolatért dolgozni kell. Küldeni egy üzenetet, ha késel, hogy a másik ne aggódja halálra magát. Meglepetésszerűen telefonálni, hogy a másik érezze, gondoltál rá, vagy csak azért, hogy halld a hangját.

Kimutatni a büszkeséget, amiért veled van, a szeretetet, amit érzel, a kötődést, ami köztetek alakult.

Néha az erőfeszítés csupa apró dolgokat jelent, azokat a dolgokat, amelyek két másodpercig tartanak. De néha éppen ezek az apróságok számítanak a legtöbbet.

 

(Mirage)

Egy nap majd rád talál a szerelem

Egy nap majd rád talál a szerelem 

Egy napon majd jön valaki, aki emlékeztetni fog arra, milyen az igazi szerelem. Aki emlékeztet: szeretni kell. Mert szeretet nélkül, állíthatsz bármit, az élet olyan, mint egy kifestő, amit senki nem festett ki. Határozott körvonalak, színek nélkül.

Egy nap találkozni fogsz valakivel, akinek a mosolya és a hangja a pillangókat felreppenti, nem csak a gyomrodban, de az egész testedben. És meghalsz a boldogságtól és az örömtől.

Egy nap majd találkozni fogsz valakivel, akivel könnyű nevetni és nem szégyen sírni. Akivel nem félsz az ismeretlenbe ugrani és aki elkap, ha mégis elesnél.

Egy nap majd találkozol valakivel, aki végigcsókol, megsimogat. A gödröket is, a dombokat is, és szeretni fogja mind. Minden kis hibát, hisz azok is hozzád tartoznak. És ő tudni fogja ezt.

Amiktől hirtelen megtelik a tüdőd levegővel, és kiabálni akarsz. Az egész világnak. Kikiabálni, hogy végre megvan!

Egy nap majd…

Talán már holnap. Vagy egy mogorva hétfőn, mikor a kávé a blúzodra borul, és mindenhonnan elkésel, és úgy érzed, a világ ellened van. Talán akkor majd épp szembe jön, és rád nevet. És azt mondja majd:
– Istenem, milyen gyönyörű vagy!

És te azonnal tudod, megérkezett. Egy nap majd így lesz! Ne feledd!

(Kun Orsolya)

Mindig. Csak téged

Mindig. Csak téged 

Szeretlek.💕

Mindig. Csak téged.

A kezed, az arcod, sokszor komoly vonásaid. Szeretem képzeletbeli mosolyod hajlását, a szemedben megjelenő nevetést. Szeretem a szád sarkában kunkorodó ráncot, a borostád sercenését a tenyerem alatt. Szeretem a szeplőket, amik nyáron a napfényben táncot járnak, és a hangod, ami megsimogat, betakar.

Szeretlek. Mindig téged.

A hajad őszülését, azt a néhány kóbor fehér hajszálat. A karod, ami átölel, a vállad, ahogy felém hajlik. Szeretem a szemüveged, ahogy az orrod hegyére csúszik, és a mozdulatot is, ahogy türelmetlenül visszatolod, miközben olvasol.

Igen, csak téged. Szeretlek kívül és belül.

Szeretem, ahogy békében vagy önmagaddal, mégis képes vagy változni, szeretem, ahogy felfedezem új és újabb színeid. Szeretem határozottságod, gyengédséged, és azt ahogy a világra reagálsz. Még a rossz kedved, a morgásod, a türelmetlen reggeleket veled is szeretem.

Mélyen és egyszerűen, mindenféle felszínes sallang, ígérgetés és nagyjelenet nélkül. Szeretem, ahogy meghallod és érted a párnába elsuttogott álmaim, kezeled szédült hisztijeim, amiket sokszor még én magam sem értek. Szeretem, ahogy a tenyereden tartod a szívem, és gondolataid közt a nevem.

És szeretem, ó még mindig, évek után is ahogy kezed végigsimít a gerincem vonalán, hogy aztán megmutassa, a vágyat, az izzást, ami köztünk ég.

Mindig csak téged. Szeretlek.

És a képet is, amit elképzelek arról, hogy majd apa leszel. Arról, ahogy karjaidban tartod a kincsünk, akit óvó türelemmel nevelsz. Akinek a lépteit vigyázod, vágyait hallgatod. Aki majd ugyanúgy támaszkodhat rád, ahogy én teszem, mert te ott leszel. Erősen és határozottan, ahogyan azt egy apának kell.

Szeretlek.

A kezed, az arcod, komoly vonásaid. Képzeletbeli mosolyod hajlását, a szemedben megjelenő nevetést. Szeretem a szád sarkában kunkorodó ráncot, a borostád sercenését a tenyerem alatt.

Szeretlek, és ez mindig így marad.

(Mirage)

Téged választott

Téged választott 

Ismered azt az érzést, amikor csak nézed, ahogyan alszik és a szívedből hirtelen eltűnik minden más, és megtöltődik vele?

Amikor végtelen hála önti el a lelked, hogy küldte őt neked az ég?

Mert szeret, támogat, és tudod, tisztelettel fog bánni veled, mert ezt érdemled. Mert úgy döntött, téged választ, rád bízza a titkait, a vágyait. Hogy a kezedbe teszi a kezét minden este, hogy úgy őrizhesd az álmait. Hogy képes érted változni, ha arra van szükség, és te is odafigyelsz arra, hogy mi a jó neki.

Ismered azt az érzést, amikor rohanás közben is muszáj magadhoz ölelned, akár percekig is, mert annyira jól esik a karjai között lenni, hogy szinte egy egész napra feltölt, táplál, éltet?

Két ember, akiknek érzései óvják, védelmezik egymást, mint egy láthatatlan szál, akkor is, ha nincsenek együtt. Téged választott, hogy ebben a nyakatekert, érthetetlen, nehéz, sokszor fájdalmas, mégis gyönyörű életben társad legyen. És semmi másra nem vágysz jobban, minthogy boldoggá tehesd, annak lásd minden áldott nap. 

Hogy büszkévé tedd a sikereiddel, és azt érezze, a megérdemelt nő áll az oldalán. Aki mellett nem kell félnie, aki ugyanígy védelmezi, társa, aki rábízza a titkait, a vágyait, szereti és támogatja.
S azt gondolod, mindent meg szeretnél adni, mert egyszerűen ezt érdemli?

Nézed, közben hallgatod az édes kis horkolását, mert hulla fáradt a sok munkától, és tudod, hogy minden szenvedésedért ő neked az élet ajándéka.

Ismered ezt az érzést?

(Agárdi Zsóka)