Egy napon majd jön valaki, aki emlékeztetni fog arra, milyen az igazi szerelem. Aki emlékeztet: szeretni kell. Mert szeretet nélkül, állíthatsz bármit, az élet olyan, mint egy kifestő, amit senki nem festett ki. Határozott körvonalak, színek nélkül.
Egy nap találkozni fogsz valakivel, akinek a mosolya és a hangja a pillangókat felreppenti, nem csak a gyomrodban, de az egész testedben. És meghalsz a boldogságtól és az örömtől.
Egy nap majd találkozni fogsz valakivel, akivel könnyű nevetni és nem szégyen sírni. Akivel nem félsz az ismeretlenbe ugrani és aki elkap, ha mégis elesnél.
Egy nap majd találkozol valakivel, aki végigcsókol, megsimogat. A gödröket is, a dombokat is, és szeretni fogja mind. Minden kis hibát, hisz azok is hozzád tartoznak. És ő tudni fogja ezt.
Amiktől hirtelen megtelik a tüdőd levegővel, és kiabálni akarsz. Az egész világnak. Kikiabálni, hogy végre megvan!
Egy nap majd…
Talán már holnap. Vagy egy mogorva hétfőn, mikor a
kávé a blúzodra borul, és mindenhonnan elkésel, és úgy érzed, a világ
ellened van. Talán akkor majd épp szembe jön, és rád nevet. És azt
mondja majd:
– Istenem, milyen gyönyörű vagy!
És te azonnal tudod, megérkezett. Egy nap majd így lesz! Ne feledd!
(Kun Orsolya)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése