Ami össze van kötve, azt sem idő, sem félelem nem szakíthatja el...

 

Amikor a nő meglátja a férfit, nincs benne kétség. Azonnal tudja, hogy ő az. A szemeiben ott a múlt, a jelen és a jövő. Az érzés elementáris, a felismerés villámcsapásként éri – hiszen már ezerszer szerette őt más életekben, más időkben.

 

De a férfi megijed. Valamit ő is érez, mélyen, a szíve legmélyén. De az ismeretlen fájdalmasan ismerős, és ez megrémíti. Nem így tervezi, nem így képzeli el a szerelmet. Egyik pillanatban minden összeáll, a másikban hirtelen túl sok lesz. A fény, ami a nőből árad, vakító – és ő még nem biztos benne, hogy készen áll ekkora igazságra.

 

„Kérlek, ne menekülj! Nem látod, hogy én vagyok az?”– kiáltja a nő némán, a lelkével.

 

De az ikerlángok útja sosem egyenes. A felismerés pillanatában az egyik fut, a másik vár. Az egyik fél kapaszkodik, a másik eltaszítja – mert az igaz szerelem nem csak édes, hanem kihívás is. Meg kell érni rá.

 

De a sors nem hibázik. Ami össze van kötve, azt sem idő, sem félelem nem szakíthatja el. Mert ahogy a lélek felismer, a test is követni fogja. A kérdés nem az, hogy megtörténik-e… hanem hogy mikor.

 

 Mert az igazi szerelem elől nem lehet elmenekülni. 

 

Ági

Az ikerlángod bárhol is legyen, érzékel...

 

“Az igazi egyesülés nem akkor jön létre, amikor két ember végre egymást választja. Akkor kezdődik, amikor minden lélek önmagát választja.

Az igazi egyesülés az a pillanat, amikor megbocsátod a múltadat.

Amikor évek óta először beszélsz magadhoz kedvesen.

Amikor abbahagyod elrejteni a gyengeségedet, és elkezded saját erődként birtokolni.

Amikor a belső egység átveszi a vezetést, többé nem kéred az ikerlángod megerősítését, mert felfedezted azt a saját szívdobbanásodban.

Többé nem félsz az elhagyástól, mert nem vagy hajlandó újra elhagyni önmagad.

És ebben a békés belső teljességben az energiád szentéllyé változik – egy olyan térré, amelyet az ikerlángod bárhol is legyen, érzékel; nem vágyakozásból, hanem igazságból hívja vissza őt.”

 

(Caroline Stratton)

Két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám"

"Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra, és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre."

 

(Csernus Imre)

Soha nem felejtem el...

 

Soha nem felejtem el...

 

A pillanatot, amikor megpillantottam csillogó szemeidet, és meghallottam azt a csendes, de mégis mindent elsöprő hangot, amely a lelkem legmélyére hatolt. Már az első másodpercekben tudtam – olyan bizonyossággal, amit csak a szív érezhet –, hogy Te és én, mi ketten, valami különlegesre találtunk rá. Mintha egy régi, elfeledett dallam csendült volna fel újra bennem, és minden, ami addig kusza volt, hirtelen értelmet nyert.

 

Vártam Rád. Nem tudtam, mikor érkezel, vagy hogyan fogsz belépni az életembe, de valahol mindig éreztem, hogy jönni fogsz. Annyi időt töltöttem kereséssel, annyi próbálkozással – mintha árnyakat kergettem volna, akik nem tudták betölteni azt az űrt, amit csak Te tölthetsz ki. És amikor végre megérkeztél, minden addigi fájdalom és bizonytalanság egyszerre szertefoszlott, mert tudtam, hogy végre megtaláltalak.

 

Emlékszem arra a pillanatra, amikor megérintettelek először – minden mozdulatom nehéz volt és tétova, mert féltem, hogy az álom, amiben éppen élek, talán szertefoszlik. De amikor közelebb léptem, és éreztem a lelked hívását, már nem volt visszaút. Valami mély és megfoghatatlan ébredt bennem – valami, ami egyszerre pihentette meg a lelkemet, és gyújtott lángra a szívemben.

 

Annyira szeretlek, hogy néha szinte félek ettől az érzéstől. Megőrjít, hogy minden pillanatban csak Te jársz az eszemben, hogy a gondolat, hogy Veled lehetek, úgy lüktet bennem, mint egy dal, amely sosem ér véget. Amikor átölelsz, úgy érzem, mintha a világ megszűnne körülöttünk létezni – csak mi vagyunk, és semmi más. Nem tudok betelni Veled. Minden érintésed, minden pillantásod, minden kimondott és ki nem mondott szavad részemmé vált.

 

Csak azt kívánom, hogy ez az érzés soha ne múljon el. Hogy mindig megmaradjon ez a tűz, ez a mindent átható szeretet, ami a szívemben lángol. Hogy örökké ragyoghass, hogy én is ragyoghassak. Veled akarok lenni, minden pillanatban, és azt akarom, hogy soha, egyetlen másodpercre se kelljen nélküled lennem. Te vagy az, akire mindig is vártam, akiben önmagamra találtam, és aki nélkül a világ szürke és élettelen lenne. Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy létezel, és hogy engem választottál.

 

(Homonnai Ági) 

Ha két lélek összetalálkozik...

 

Amikor megfogja a kezed...különös érzés kerít hatalmába...

Amikor belenézel a szemébe...Önmagadat látod...

Ha két lélek összetalálkozik...egy nyelven beszélnek...hisz ismerik egymást időtlen-idők óta...mert mindig is egymást keresték, szerették... tudják, hogy egymás nélkül, mit sem érnek...mert őket egymásnak teremtették!

 

(NyMag)

A karmák össze vannak szőve...

 

"...A várakozásban tanulod meg, hogy Pál apostol miért tartja a "hosszan tűrés"-t a szeretet egyik legfontosabb tulajdonságának.(...)

 

Egyéni sorsod a kollektív sors része.

 

Amíg ezt nem tudod, abban a tévhitben élsz, hogy "a harang csak neked szól", holott "a harang mindenkinek szól".(.....)

 

A várakozás gyakran azt jelenti, hogy másokra kell várnunk. Mi már beértünk - ők még nem. S a dolog csak akkor teljesedhetik be, ha mindannyian megértünk rá.

 

A nagy társasjátékban, melyet Életnek nevezünk, mi csak a saját szerepünket játsszuk. Ritkán éljük át, hogy ami velünk történik, az a többiek története is.

 

A karmák össze vannak szőve.

 

Ahhoz, hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá. Néha mi maradunk le, néha a többiek.

 

És késik a pillanat, amit úgy hívunk: egybeesés.

Ez fontos szó: tulajdonképpen minden beteljesedés rejtett oka.

 

Hogy ez mikor jön el, emberi szemmel nem látható. Csakis a Gondviselő, a "Nagy Rendező" szemével, aki átlátja az egészet, akinek mindenki fontos, az összes szereplő, s mindenkiben külön-külön is látja az érlelődő folyamatokat.(....)

 

A várakozás legnehezebb része, amikor én már készen vagyok, de a másik lemaradásban van. S ezért az én sorsom se tud beteljesedni.

 

Családban, főleg párkapcsolatokban gyakran éljük át ezt a helyzetet. Az egyik már készen áll, a másik lemaradásban van...

 

Meg kell várni, amíg a másik is "megérik". Ez nem műveltségi kérdés. Az emberi léleknek sokkal hosszabb története van, mint ahogy sejtjük. Mindannyian az érlelődés más-más színvonalán tartunk. Erre szoktuk mondani, hogy vannak "fiatalabb" és "öregebb" lelkek. De ezt csak jelképesen értsd.

 

Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés, lelki finomság, önuralom, bölcsesség, tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán egy bölcs derűje van, az nem az egyetemi végzettségen és a műveltségen múlik. Az sem, hogy mennyire foglya valaki a saját önzésének vagy szenvedélyének.

 

Ez tapasztaltság, megéltség - végső soron érettség kérdése. Azt pedig, hogy hol tart valaki az életével, csakis egy "Mindenlátó szem"-mel lehet megpillantani!"

 

(Müller Péter: Sorsról és életről)

Már az életem része vagy...

 

Emlékszem a napokra, amikor még csak imádkoztam érted. Az eget kémleletem, és azon tűnődtem, vajon a világ tartogat e nekem valami észveszejtőt, valami eget rengetőt, amibe beletud sajdulni a szívem? Vajon ott vagy e valahol, ugyanígy rám várva, ábrándozva rólam? Akkor még csak remény voltál, hitsugár bennem. Már az életem része vagy, és nem csak látlak, és tudom, hogy létezel. Érezlek téged, a bőrömmel, a kezemmel, a lelkemmel, benne vagy mindenben, ami vagyok. Magadévá tettél. Amiről akkor ábrándoztam, az meg sem közelíti a valóságot. Minden nap megköszönlek. Hogy jöttél, hogy felemésztik a lángok a szívemet naponta, de cseppet sem bánom. Ha az embernek tanulnia kell ezen a Földön, akkor a sok tanulás jutalma az a szerelem, amit csak egyszer találhatsz meg az életben. Nekem Te vagy a jutalom.

 

-Agárdi Zsóka-

Az ikerlángok élvezhetik a szent szerelmet...

 

Üresség és erős vágy az egységre.

 

Miután keresztül mentél karmikus kapcsolatokon, erős vágyat fogsz érezni, hogy megtaláld az Ikerlelkedet, aminek a képe a fantáziádban vagy az álmaidban él.

Ez a kép a te ikerlelked, habár te még nem jössz erre rá ekkor.

Ez azért történik, mert a lelked érzi, hogy az ikerlelked közeledik!

Hamar azt érzed hogy vonz az ikerlelked. Lehet ,hogy nem vagy még kész egy kapcsolatra a karmikus kapcsolatok miatt, amiken korábban keresztül mentél és így megpróbálsz ellenállni a vonzerőnek.

A kezdeti vonzalom után hirtelen egy mély, romantikus kapcsolatban találod magad, ami tökéletesnek tűnik minden szempontból.

Mindent megtalálsz a partneredben amire vágytál.

Ez az amiről egy ikerlélek kapcsolatnak szólnia kellene.

És még jobban azzá válik miután keresztül mész azokon a problémákon, amelyek a következő szakaszokban várnak rátok.

Ez a rövid szakasz ébreszt rá a te és ikerlelked tökéletességére és felébreszti benned a mélyen lévő emlékeket, amelyek legbelül mindig benned voltak.

Ez azután történik,miután az ikerlelkeddel kapcsolatban voltál egy ideig.

Minden felgyülemlett negatívumnak és alacsonyrendű érzéseknek a felszínre kell törnie. Ez emberi szinten nehéznek tűnik, de ez egy igaz isteni folyamat, amelyben az ikerlángok mélyen megtisztulnak egymás segítségével.

Ez segít magasabb szintre lépni, hogy felemelkedhessenek a boldogságba. Ez az a rész amikor mindkét ikerláng spirituálisan megvilágosodik.

Minden ikerlángfél látja saját negatívumát és zűrzavarát a másik ikerlángban. Tudatosan nem veszed észre, de tisztításra kerül minden frusztrációd, ami jó dolog.

A viták sok zavart okoznak ,mert általában nem értik meg a felek tudatosan, hogy ez egy spirituális folyamat, mivel azt tanították nekünk, hogy jobban bízzunk a logikában mint az érzelmeinkben.

Ezen a ponton az egyik ikerlángfél felveszi a Futó szerepét, általában a férfi. Ez azért történik, mert a futó nem tudja tudatosan mi folyik itt és úgy érzi, mintha elveszítette volna az ellenőrzést a dolgok felett.

A másik ikerlángfél úgynevezett üldözővé válik ekkor, aki általában a nő. Az üldöző általában spirituálisan már tudatosabb, mint a futó. Ez a megvilágosodáshoz vezeti az üldözőt. Közben a futó is megvilágosodik spirituálisan. A folyamat olyan hosszú, ameddig a futó futása tart. Végül a futó visszafordul és a karma teljesen feloldódik.

Ekkor a két lélek újra eggyé válik. Ez először lelki síkon történik meg, majd fizikai szinten is. Az újraegyesülés megtörténik, amikor mindkét fél teljesen tudatában van a spirituális realitásnak. Ez a tökéletes szeretet harmóniája.

Az ikerlángok élvezhetik a szent szerelmet és a meghittséget. Rendelkeznek a hatalommal hogy mindent létrehozzanak, amit csak elképzelnek.

A világ a festővásznukká válik és ők a szerelem színeivel festenek.

A földi utazásuk végén együtt emelkednek fel és folytatják útjukat a további megtapasztalások felé.

Ahogy mindig is tették, más világokban, más bolygókon, ebben az univerzumban és azon túl.

Együtt, szerelemben, örömben, boldogságban.

A szemeiben önmagam látom viszont...

 

Ki vagy Te az életemben?

 

Este még nem ismertem, másnap pedig már a gondolataim köré csoportosulnak.

Váratlanul jött és minden mást elhalványított maga körül.

 

A fókuszom egy idegenen van és nehézzé váltak a legáltalánosabb rutin dolgok elvégzései is.

Valami olyat adott nekem a puszta létezésével, amire már nagyon vártam.

Felismertem őt, a jelentőségét az életemben. Elég volt hozzá pár másodperc.

Látnom a szemeit, hallanom a hangját, megérezni az energiáját, ahogy hat rám és érezni, ahogy tudattalanul is vele mosolygok.

 

Nem tudom visszaidézni, hogy mit mondtam, hogyan viselkedtem. Csak az érzés van meg, mikor a szívem dobban egy nagyot és csak remélem, hogy képes lesz tovább folytatni a szabályos mozgását. Hiszen még ő is jelzi, ez nem egy mindennapi pillanat.

 

A szemeiben önmagam látom viszont és számtalan közös élet élményeit érzem a sejtjeimben. Nem tudom felidézni őket, mégis tudom, ahogy ránézek.

Nekünk dolgunk volt és van is egymással.

 

Már véget ért a találkozás és azt sem tudod hogyan jutottam egy másik helyszínre. Mintha csak a testem lett volna képes tovább lépni, a lelkem még ott lenne a közös térben.

Egyszerre földöntúli és ijesztő az érzés.

Csodálatos a lelkemnek, hogy valaki ilyen erősen tud hatni rám és dermesztő az elmének, hogy semmit sem tud az illetőről.

Mit írhattunk meg magunknak erre az életre?

 

Egy rövid fellángolást, támogató barátságot, hosszú szerelmet, vagy csak egy lényeges tanítást?

Milyen karmát hozhattunk tovább?

Az előző életünkben egyikőnk megbánthatta a másikat? Most pedig visszakapjuk, amit okoztunk?

 

Sikeres volt a kapcsolatunk és tiszta lappal indulunk, vagy valamit újra dobott nekünk ez az élet és most újra lehetőségünk van megfejlődni?

 

Fájdalmat fog okozni?

 

Bele merjem engedni magam, a szívem sugalma szerint ebbe az ismerkedésbe?

 

Számtalan kérdés, folyamatosan örvénylő gondolatok kavarognak fáradhatatlanul bennem.

 

Kaphatok válaszokat, hogy utána tisztábban lássak?

 

Sok nyomot hagytam magamnak kettőnkről.

Az asztrológiai, számmisztikai képletemmel, csak ki kell olvasnom belőle, hogy mit írtunk meg magunknak leszületésünk előtt.

 

Sokat számít az is, hogy hol tartunk a saját fejlődésünkben. Tudunk-e bízni és hinni. Elsősorban magunkban, hogy jó és szerethető emberek vagyunk és megérdemeljük egy csodás ember figyelmét és szeretetét. Lehet Ő életünk párja, ha nem vagyunk képesek még befogadni a szeretetét, ha nem tartunk ott, hogy ideális társak legyünk, nem fog működni az összeolvadásotok.

 

Szeretnéd ismerni a lélekszerződést, amit írtál ezzel a varázslatos idegennel, aki mégis a legközelebbi jelenleg benned és érkezésével beragyogja a világodat? 

 

Ha van ilyen ember az életedben, akit nem tudsz hova tenni, örömmel segítek Neked feltárni, hogy kicsoda Ő pontosan! Meglátni, hogy van-e köztetek, bennetek akadályozó energia, ami miatt most nem tudtok párként kiteljesedni!

 

A párkapcsolati lélektérkép részletei:

Héderváry Kovács Anna/ Lélekutadon járva

A szeretet a legnagyobb erő, a mi egyetlen és örök választásunk. 💓

Az első találkozásunkkor a lelkek már felismerték egymást...

 

Az első pillanatban megszeretni valakit minden szerelem ősélménye. Nem később szeretsz bele – ez nagyon ritka –, hanem mindjárt az elején. "Ő az!" Akinek élete főélménye a szerelem, az pontosan tudja ezt. Ezért hajszolja az újat, az ismeretlent. Az első pillanatért.

 

De itt jön a lényeg: az első pillanat nem mindig jelenti azt, hogy azonnal minden sínen van. Sokszor heteket, hónapokat, vagy akár éveket is várni kell, míg a sérült lelkek és az ego megérnek arra, hogy a szeretet kiteljesedjen.

 

A mi történetünkben ez egy évet jelentett. Az első találkozásunkkor a lelkek már felismerték egymást, de a múlt sebei és az egónk akadályokként álltak közénk. Mégis, az első pillanat, az első találkozás emléke kitörölhetetlen. Az első gondolat örökre velem maradt.

 

Onnantól kezdve nem szabadulsz. Egyszerűen csak tudod, hogy a nehézségek ellenére is egymás ölelésében értek majd révbe. Jöhet az a pillanat mikor már nem is beszélgettek, mégis tudod hogy ez változni fog. Persze voltak az úton segítőim akik adták a hitet, de igazából minden tőlem függött.

A lelkeinkbe vetett hittől.

Én is tudtam. Nem volt könnyű, de minden várakozást felülmúlt az akikké lettünk és együtt is leszünk. Hiszen folyamatosan fejlődünk emelkedünk.

 

És tudjátok, mit? Őszintén, én sem hittem benne, amíg meg nem tapasztaltam. A sorsszerű találkozás, az ikerlángok egymásra találása nem mese. Létezik. Csak időt kell adni neki – és hinni. Az első pillanat pedig végig elkísér majd.

Az a rohamos fejlődés meg amit egy ilyen kapcsolódásban meg tapasztalsz na meg az a hihetetlenség amit ha nekem mondanának talán én magam sem hinném el. De megtapasztaltam azt milyen amikor csak a tested van jelen és minden csakrátok, a lelketek kapcsolódik mintha egy új dimenzióba lépnél.

És igen létezik.

 

Sose adjátok fel az első pillanat emlékét, mert abban ott van minden. Ha dolgotok van egymással akkor együtt lesztek.

 

Ági Homonnai

Nem múlhat el

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem múlhat el

 

Nem múlhat el, amit egymás iránt érzünk.

Nem múlhat, el, az a sok szép pillanat.

Szemedbe nézve látom benne önmagam.

S velünk ünnepel a szerelem.

 

Nem múlhat el az érzelem, ami meghatároz minket.

Érzések nélkül sivatagban élnénk, ugye elhiszed.

Amikor ölellek téged, érzem minden rezdülésed.

Látod, ez is szerelem.

 

Nem múlhat el csak úgy a vágy, ami felperzseli a lelkünket.

Annyi álmot kergettünk már, most már élni is kell!

Nyújtsd a kezed és többé nem eresztem el.

Immár eggyé váltunk mi ketten a végtelenben.

 

Nem múlik el, mert nem engedem.

Így jó veled az élet.

Jöttél és én jöttem.

Egy pillanat volt és varázslat is, azt hiszem.

 

Ez az érzés örökké tart...

Tényleg a világ legboldogabb nőjének érzem magam. És nem, ez most nem az a felszínes, múló boldogság, ami pár napig tart. Ez valami mélyebb, valami igazi. Ez most más.

 

A sérüléseim miatt sokáig azt hittem, ez sosem jön el. Természetesen rettegtem az elején. Féltem, hogy csak ismétlem a múltat, hogy újra át leszek verve, újra fájni fog. A szívem tele volt félelemmel és rettegéssel. Az összes korábbi sebem ott lüktetett bennem, amikor találkoztunk. Egy részem menekült volna, egy másik viszont már az első pillanatban érezte, hogy valami más van itt.

 

Aztán észrevettem, hogy te sem vagy sértetlen. Láttam a szemedben a saját félelmeimet. Láttam, hogy te is küzdesz, hogy a múltad árnyai még mindig veled vannak. Akkor jöttem rá, hogy igazából csak két sérült lélek vagyunk, akik valahogy egymásra találtak. Nem tökéletesek, nem hibátlanok, de készek arra, hogy együtt gyógyuljanak.

 

És ebben a folyamatban valami csodálatos történt. Egyszer csak beléd szerettem. Nem zajosan, nem hirtelen, hanem csendben, halkan, titokban. Nem kellett, hogy bárki lássa vagy értse, elég volt, hogy én tudtam: veled lenni jó. Veled lenni olyan érzés, mintha hazataláltam volna.

 

Nem akartam elmenekülni. Nem akartam újabb falakat építeni magam köré. Csak melletted akartam maradni. Boldogan. Nem kértem sokat, talán csak annyit, hogy egy apró részévé válhassak a világodnak. Hogy megoszthassuk egymással azt, amink van – sebeket, álmokat, gyógyulást.

 

Az az október örökre emlékezetes marad. Nem azért, mert tökéletes lett volna minden pillanat, hanem azért, mert elindított bennünket egy úton. Egy olyan úton, ahol nemcsak túlélünk, hanem együtt fejlődünk. Ahol a múlt árnyai helyett a jelen ragyogása válik a közös valóságunkká.

 

Ez a történet most kezdődik igazán. És nem ér véget. Mert amit érzünk, túlmutat minden határon, minden időn, minden fizikai korláton. Ez az érzés örökké tart – túl az életen, túl mindenen. - Ági

Végig ott vannak egymásban.

A szerelmesek nem egy adott pillanatban ismerkednek meg egymással. Végig ott vannak egymásban.

 

(Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí)

A szerelem e között a két lélek közötti titok...

 

“A különleges párok, szinte soha nem találkoznak az életük kezdetén.

A különleges párok sokszor egy hosszú, és fárasztó út után találkoznak...

Az igazi kapcsolatok, sokszor késői szakaszban jönnek létre.

Ez két szív között történik, akiknek korábban másik életük volt, és nem volt lehetséges a találkozás.

Soha ne add fel a szerelmet, mert az élet sem lesz kevésbé gyönyörű. . .

A szerelem e között a két lélek közötti titok, amelyet senki más sem ismerhet rajtuk kívül”.

A csók

 

A csók

 

“A csók - meglehet, a tökéletes ok, ami miatt érdemes élni -

Megízleled egy másik lény lélegzetét,

A várakozás súlyát hordozod,

Vársz, hogy mikor ismerheted meg gyengéd ajkainak puhaságát,

Melyek ezer mesét suttognak,

És megkóstolták a szerelmi táj minden sarkának fűszereit

 

Szavak nélkül beszélsz,

Azon a nyelven, amit csak a szeretők és ajkaik értenek,

Ahol a csend dallá válik,

A vágy pedig verssé.

 

Úgy csókolj, mintha az univerzum holnap a semmibe zuhanna,

És a létezés egyetlen nyomaként az ő ajkainak íze marad meg a lelkedbe faragva -

A térkép, hogy egymásra találjatok minden következő életben, számba véve utazásaitokat és évszázadok alatt megélt szerelmeiteket.

 

Úgy csókolj, minta verset költenél,

Szonettet, mely csupán az ajkainak puha sarkai között él,

Verset, melyet halandó fül nem ismerhet, de a testetek és a lelketek számtalanszor megélte

 

Minden csók -

Egy alkonyi szikra

Egy ragyogó, pulzáló csillag,

Amíg a menny össze nem dől,

Addig világítja a világot,

Végtelen, csillogó konstellációban

 

Csókolj,

Mert nincs még egy nyelv, melyet beszélni jobban vágynék,

Mint azt, amely a légzés és az ajkak között él -

A nyelv, mely abban a térben jön létre, ahol véget ér a Te és Én, s ahol kezdődnek a Szeretők.”

 

~ Larson Langston

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

Mennyei érzés, érezni Egymás Lelkét...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan jó Együtt Lennünk!

Nálam a kezdet, Nem is oly régen,

Első látástól kezdve, megéreztelek Téged,

Testem megremegett, Lelkem énekelni kezdett, de

a Tudatomat elcsendesítettem, hátha csak vágyakozni kezdett.

A lenyugvó Naptól fogva, Álmodni kezdtem Veled,

nappal hiányodat leltem, nem értettem.

Újra láttalak, figyelni kezdtelek, de nem közelítettem,

Egyszerűen csak éreztelek, a szívem egyre hevesebben dobbant

Nem vizsgáltalak, mert a lelkem már tudta…

Engedtem áramolni az érzéseket, miket irántad kezdtem érezni.

Jöttek, jönnek az új napok, felfigyeltél rám

A szemeink már össze néztek, a lelkünk éjjel összeértek

a testünket most mutatjuk be egymásnak,

Egyszerre szólunk, mosolygunk, de aztán

inkább átöleltük egymást és

te úgy szorítottál magadhoz, hogy a szívverésünk eggyé olvadt.

Az Álmainkat e naptól fogva, Valóságként Éljük

Most már nemcsak egyre közelebb, hanem Együtt Éljük!

A Reményeinket és hitünket még jobban Megemeljük!

Értelmünk Világossága még jobban Megvilágítja Létezésünk!

Eltelt nem kis idő

nemcsak álom, hanem a Földi valóság szintjén is.

Szerelmes Vagyok, Érezlek, Szerelmes Vagy

Velem az Életben.

Mikor Együtt vagyunk, remegünk, újra verejtékezünk

Amikor alszunk, ismét utazunk,

érzünk, belső képeket, filmeket látunk, együtt éljük

Mindent értünk, együtt éltünk és élünk.

Köszönöm a cselekedetet, mikor

Magamhoz húzlak, átölellek, Magadba préselsz,

Jobban ölellek, Megerősítesz, Érezlek, Szerelmesen Szeretlek, Szeretsz.

Együtt Rezzen a Testünk, Olyan jó Együtt Lennünk!

Mikor összebújunk, Akkor már nincs szó,

Engedjük ahogyan érezzük

Szerelmesen rezzenünk.

Olyan jó Együtt Lennünk!

Érzem és Hála, hogy Élem

A Lelked, a lelkemben lobog, Szívem, a Szívedben dobog

A Tied az enyémben dobol!

Együtt Rezzen és Él a Testünk,

Olyan jó Együtt Lennünk!

Szerelmesek Vagyunk,

Nincsen bánat se gondunk.

Mennyei érzés, érezni Egymás Lelkét és Testét,

Tudatosan élni és emelni egymás létét!

Szerelmesen Szeretjük Egymást,

árad Belőlünk a SZER ELEM

Nem ismerjük azt a szót, hogy Őt Akarom,

Itt bent érezzük az áradatot,

A SZER ELEM ízét ízleljük, Teljes eredet

Együtt Lenni, Mennyei Eredet

Szerelem az életem, egyetlen Reményem

Te táplálsz szerelmes Szépségem

Boldog Vagy, ha adhatsz, Boldog Vagyok, ha Adhatok,

Önzetlen Vagyok, Szerelmesen, Ó Igen Tied Vagyok

Önzetlen e Kapcsolat, hisz Te Én Vagyok!

 

(Balázs PB)

Majd egyszer találkozunk...

Majd egyszer találkozunk. Talán nem fog megállni a világ, és az sem biztos, hogy meglátva magad szememben, elakad a lélegzeted. Talán nem lesz hatáskeltő eső, sem romantikus háttérzene, naplemente pedig főleg csak akkor, ha rajzolok.
De egyszer találkozunk és rebbenő pillangó-simítással a kezem véletlenül a kezedhez ér, és majd nem tudsz betelni velem. És csókban mondod el, amit hinni sem remélek. És félni kezdünk mindketten, hogy innentől már csak elronthatjuk. És mégis... meztelen tested testemhez ér, s már az sem számít, ha mindössze egy napig tart a mi örökünk, a lényeg az, hogy megtörténik.
Igen, egyszer találkozunk és utána minden reggel ott fekszel mellettem, este pedig ölelésed melegében hagyom magam mögött a múltat, s látom fények nélkül is ragyogónak a következő napot.
Mert egyszer már csak egyetlen szívverésnyire leszel tőlem, és nem lesz eső, naplemente, romantikus háttérzene, sőt a világ sem áll meg, egyedül csak én. Előtted.

(Hegyi László)

Kövesd a szívedet!

 

Sokszor azért nehéz kitartónak lennünk az utunk során, mert mindig jön valami „odakintről”, ami kibillent, megingat a szerelmünk iránt érzett hitünkben, bizonyosságunkban.

Jön valaki a környezetedből, a családodból, vagy épp a barátnőd az, aki elbizonytalanít, mert azt állítja semmi értelme várnod rá! Azt állítják, aki szeret, az nem megy el, és nem taszítja el a másikat. Azt mondják, „a felmelegített káposzta” már soha nem lesz finom.

 

Majd egy másik alkalommal, hallasz egy pletykát valakitől, aki hallotta, hogy már mással van együtt, és te teljesen kétségbe esel, azt hiszed, akkor már nincs remény.

 

Vagy elmész egy látóhoz, asztrológushoz, bárkihez, csak mondja már meg valaki, hogy Ő e az igazi ikerlángod. Ha azt mondják neked, hogy nem, akkor teljesen kétségbe esel, és netán még le is mondasz róla.

 

Vagy éppenséggel pont a férfi az, aki elbizonytalanít, mert le akar beszélni magáról, vagy leráz.

A nő sokkal hamarabb érzi, hogy ezt a férfit kereste mindig is. A férfi is érez hasonlót, de neki bizonyítékokra van szüksége a nőtől, ezért ne hagyd hogy lebeszéljen magáról!

 

Odakint a világban zűrzavar uralkodik: tele információáradattal, káosszal, rengeteg ingerrel. A külvilág mindig olyan, mint egy nagy, háborgó tenger!

Az a nagy feladatunk az életben, hogy mindig próbáljunk meg a nyugodt vízen maradni, ami bennünk van, mélyen!

 

Kövesd a szívedet! Ne hagyd, hogy a külvilág felborítsa a benned lévő mély szeretetet, és bizonyosságot, amit iránta érzel! Nem hagyhatod!!!

 

(Gelei Anett)