Teljenek mindennapjaink szép gondolatok kíséretében, érezzünk hálát a szívünkben és köszönjünk meg mindent, ami kaptunk. A nehézségeket, a küzdelmeket, az öröm pillanatait, a leckéket, a tanításokat, a reményt és a szeretetet. Öleljük magunkhoz jó szorosan a fényeket, a melegséget, lelkünkbe érkező ajándékokat. Jól vigyázzunk rá, hogy erőt tudjunk belőle meríteni bármikor, ha szükséges.
(Deverdics Éva)
Látlak. Másképp, máshogy.
Látlak, mert élő ami összeköt Veled.
Látlak, ahogy változol, ahogy az érzések lüktetnek benned.
Látom a tüzet ha égsz,
Látom a jeget, mikor mérges vagy,
Látom a vizet, mikor elmerülsz..
Látlak, akkor is ha elfordítom az arcom, ha becsukom a szemem.
Látlak, ha nem nézel rám.
Látom mibe burkolódzol, ha elbújsz.
Látom ha mást mutatsz, mint érzel.
Látom a falakat, látom a védelmed.
Nem tudlak nem látni.
Nem tudlak nem érezni.
Ijesztő. Nekem is. Neked is.
Néha elfutnék. Néha elbújnék én is.
Néha megijeszt, hogy azóta nem tudok egyedül lenni, mert akkor is érezlek.
El is futottam. Magam elől. Előled.
Vagy csak az elől, hogy másképp is lehet.
Nem tudom.
Már nem futok. Várlak.
Látlak. Ha Te nem is látsz úgy még engem,
De talán már újra érzel...
És egyszer elhiszed, azt amit már láttunk együtt...
Mikor a falak nem álltak közénk. Mikor színek összekapcsolódtak erőt-burkot vonva körénk.
Mikor te is láttad, amit én...
Látlak. És ez olyan jó.
kérlek Ne csukd be a szemed.
Nézz rám. Láss Te is engem.
Nézz rám. Fogd meg a kezem.
s Maradj itt velem.
Ketten Együtt erősek vagyunk...
Katalin Natalia
Egyszer Szerelem
Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor rádöbben arra, hogy bármit és bárkit elveszíthet. Amikor a szeretet mindennél fontosabbá válik. A kemény szív felolvad, felszabadul a lélek, és csillogó szemmel, mondjuk, hogy szeretlek. Ilyenkor rájövünk, hogy soha nem késő megtanulni szeretni, soha nem késő jó érzésekkel gazdagítani a másikat. Belátjuk, hogy érdemes őszintének lenni, azt is kimondani, ami fáj, ami nehéz, és amiről azt érezzük, könnyebb nem beszélni. Megértjük, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy haragot hordozzunk, hogy összeszorított száj mögé érzéseket rejtsünk. Megtanulunk, önzetlenül adni, átkarolni az Istent, önmagunkat, és ezen keresztül mindent, ami számít. Megtanulunk hálás szívvel benne lenni a pillanatban, és befogadni mindent, amit kapunk. Gyakoroljuk az elengedést, és köszönetet mondunk, mindenért, ami megadatott. Tanultunk, fejlődtünk, tapasztalatokat szereztünk, bölcsebbek lettünk. Képessé váltunk megérezni a valódi könnyre fakasztó hálát, és szívünk legnagyobb szeretetével fejet hajtunk a Jóisten előtt.
"A boldogság valódi titka, ha örömünket leljük a mindennapi élet apró mozzanataiban."
Van olyan, hogy két ember az életben nincs együtt... mégis egymás életének, legszebb részei.
(Léria Dipán)
Könnyen megtalálod a békédet, ha bármilyen helyzetnek, eseménynek, felbukkanó embernek MAGADBAN azt ismétled: Köszönöm, Szeretlek. Ha erre figyelsz, a jelenben tartod magad, és nincs lehetőséged ítélkezni, félni, véleményezni, aggódni. Ezek azok a dolgok, amikre nincs szükséged. Őrizd a békédet.
(Móra Klára)
