Lipták Mariann - Nincs időm

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lipták Mariann - Nincs időm

 

Nincs idő haragra és gyűlöletre,

Álnok vagy gonosz emberekre.

Szeretni jöttünk, nem haragudni másra,

Ölelni jöttünk és mosolyogni a nagyvilágra.

 

Nincs idő ítélkezni, bánatot okozni,

Viszályt kelteni, vagy éppen azt fokozni.

Van viszont idő békességben élni,

Szeretteinkre hittel áldást kérni.

 

Érzőn meghallgatni vigasztalást nyújtva,

S ha nekünk fáj, valaki majd ugyanezt

nyújtja.

A bánat ellenére így tudunk felállni,

Erős, kedves szívvel kevésbé fog fájni.

 

Annyi embert lehet az életben szeretni,

Az együtt töltött perceket tartalmassá

tenni.

Nem érdemes bánkódni sokáig gondokon,

Úgyis el fog múlni, én ezt így gondolom.

 

Másképp épül fel mindannyiunk lelke,

Más utat mutat lelkünk tiszta csendje.

Elfogadom, ha ezt másként érzed,

Mert nincs időm, hogy meggyőzzelek

téged.

 

CsillagFöld~dal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CsillagFöld~dal

 

Simogat a szél, szívemen a Nap

Öleli a Föld égszirmaimat

Suhanok a Lét óceánszárnyán

Táncolok a tűz szivárványlángján

Szabadon....

 

Tágas tiszta tér, létegem tere

Végtelen a Csend lélegző szíve

Szeressetek úgy, ami szeretet

Elfogadva csak minden életet

Szabadon....

 

Mélység magasság és kiterjedés

Táncoló lélek Minden örömén

Szeretve most úgy, ami szerelem

Szépséget látva tisztán, teljesen

Szabadon....

 

Egyszerű a Lét, minden elsuhan

Minden pillanat van csak, ahogy van

Nincsen elvárás, nincs megfelelés

Csak a szeretet, mi életbe hív

Szabadon....

 

Felnyílva lelkünk igaz örömén

Végtelen áldás minden, ami él

Szenvedély szárnyán táncunk parttalan

Öleljük hát át minden álmunkat

Szabadon....

 

Ég a Földdel Egy, tiszta naparany

Lélegzetünkkel nyit új utakat

Szárnyaink csendjén Nap a Holddal él

Teljesség tüze CsillagFöld lelkén

Tiszta varázslat szíveink lángján

Boldogság béke szerelem áldás.

 

Otthonsugaras drága szent élet

Minden örömén táncoló lélek

Szivárványlángú igazak köre

Minden megáldva, minden szeretve

Itt és most

Szabadon....

 

Lelkem aranya átragyog a világokon, a szerelem Lelke lelkemen él. Itass át lángoddal most mindent, tiszta Fény! A pillanat lélegzete Otthont teremt. Te tisztán sugárzó végtelenül Kedves, itass át élettel most mindent, Drága Lelkem, ki Vagyok, Aki Vagyok ~ Szabadon.

 

 

(Létmosoly)

Mindannyian erre vágyunk...

"Legtöbbször mit sem tudunk a belső szépségről. Nincs türelmünk kivárni, a felszínt meg ritkán kapargatjuk. Megelégszünk azzal, amit látunk. Pedig ahhoz, hogy valakit megismerhessünk, meg kell fejteni a lelkét. Még ha ez óriási feladat is, akkor is le kell hámozni a külső burkot. Talán erre jó a szerelem. Annyira vágyunk megismerni minden porcikáját egy idegennek, hogy időt, erőt nem kímélve rajongani kezdünk szavaiért, mozdulataiért.

Ezért a legszebb a kapcsolat kezdete. Érdeklődésünk kibontja a másikat. Olyan lágyan és finoman, hogy a magas fal nem omlik össze, hanem a finom réseken szivárog be a figyelem. Mindannyian erre vágyunk. A kíváncsiság, amellyel a virág nyitja szirmait, hogy a nap felé forduljon…Kevés szebb látvány van ennél. Pontosan ilyen az emberi szív is. Csak a fény felé fordulva tud életre kelni. Ehhez a fényhez pedig szükség van egy másik tekintetére, ölelésére."

 

(Imre Hilda)

A kezünk a lelkünk antennája...

- Nagymama, hogyan viseljem el a fájdalmat?

- A kezeiddel kedvesem. Ha az elméddel próbálod meg, akkor a kín még erősebb lesz.

 

- A kezeimmel, Nagymama?

 

- Igen, igen. A kezünk a lelkünk antennája. Ha varrásra, főzésre, festésre, a föld érintésére használod őket, vagy ahogy a földbe fúrod őket, a gondoskodás jelzéseit küldik a legbensőbb lényedhez és a lelked megnyugszik. Így nem kell több fájdalmat keltenie, hogy odafigyelj rá.

 

- Tényleg olyan fontosak a kezek?

 

- Igen, lányom. Gondolj a csecsemőkre: az érintés útján ismerkednek meg a világgal. Amikor öreg kezekre tekintesz, többet mondanak el tulajdonosukról, mint bármely más testrésze. Minden, amit kézzel készítünk, szívből készül, mert a kezünk és a szívünk egységben vannak.

 

- A kezeim, Nagymama... milyen régen használtam őket ilyesmire!

 

- Kezdd el használni őket Lányom, kezdj el alkotni velük és minden átalakul benned. A fájdalom nem fog eltűnni, de a legszebb műalkotássá válik és onnantól kezdve nem fog fájdalmat okozni. Mégpedig azért, mert képes leszel megalkotni a saját, legbensőbb lényedet.

 

(Elena Barnabé)

"Tudod, nehéz olyan embert szeretni...

"Tudod, nehéz olyan embert szeretni, aki igazán mély lelki sebeket hordoz. Olyanokat, amiket ha belenéz egy tükörbe csak ő lát, vagy talán még ő maga sem látja. Vagy azért, mert nem akarja, vagy azért mert rájuk se mer nézni. Ilyen lelki karcokat csak egy empata tud látni másokon. De az ilyen személy, egy pillantással lelát a lélek aljáig. Azt is látja ezáltal, hogy mit rejteget a szilánkosra tört felszín. Átok és áldás ez egyszerre mindkét fél számára.

Próbáltál már puszta kézzel szilánkokat felseperni a padlóról? Pontosan ilyen érzés egy ilyen embert szeretni. És az, aki így szeret, azt nem érdekli, hogy megvágja a kezét a számtalan üvegszilánk, akkor is felsimítja a földről.
Megsérül a lelke annak, aki sérült lelket ápol, éppen ezért gyenge lélek nem is képes erre.

Megéri-e? - Azt kérdezed.
Persze, hogy megéri. Csak egy napra, vagy egy órára látnál az én szemeimmel, és tudnád, hogy soha egy percét se bánnám annak, mikor törött lelkű embert szerettem. Ha láthatnád mindazt, amin az én szemem átlát, tudnád, hogy a kérdés is non-sense.

És mikor az üvegdarabkák rései közt egy-egy pillanatra megérinted az Ő valódi lényét, arra soha nem mondhatod, hogy hiábavaló lett volna, hiszen az elültetett mag se azonnal kel majd ki.

És sose felejtsd azt sem, hogy az emberek elfelejtik azt amit teszel, vagy amit mondasz, de mindig megmarad bennük, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

És én nem félek ilyen embert szeretni, nem könnyű, de engem kemény fából faragtak. Annak, akinek ennyi energiája van, az nem csak magára gondol. Abból jut másnak is.."

(Molnár Anikó)

Jézus utolsó szavai

Az emberek különleges figyelmet szentelnek haldokló hozzátartozóik utolsó szavainak. A halálos ágyon elhangzott utolsó kijelentések mintegy végrendeletként, egy tartalmas élet lezárásaként is értelmezhetők. Ettől még fontosabbak Jézus kereszten elhangzott utolsó szavai, melyek nem csak saját életét zárták le itt a földön, hanem az utunkat is kijelölték Isten országába.

1. “Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány” (Jn 19:26-27). E szavak rámutatnak arra, milyen fontos a keresztény közösség. Jézus édesanyját – legnagyobb gyásza és fájdalma közepette – rábízta János apostolra, hogy gondoskodjon róla. Krisztus szavaiból fontos megértenünk, hogy egyetlen szenvedést és nehézséget sem kell egyedül megélnünk, mert a keresztény közösség vigaszunk és támaszunk lehet.
2.  “Szomjazom” (Jn 19:28). Jézus utolsó pillanataiban is merte fizikai szükségleteit Isten elé vinni. Akkor, amikor keze és lába a kereszthez volt szegezve, és emberileg semmit nem tudott tenni, hogy szükségletét maga kielégítse, bízott Istenben. Tegyük ezt mi is, és még a lehetetlennek tűnő helyzetekben is bizalommal kérjük az Úr segítségét!
3. “Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23:34). Jézus a kereszten értünk imádkozott. Értünk, akik nem tudjuk, mit cselekszünk, amikor a bűn útján járunk. Üdvösségünk alapja nem az, hogy mi keresni kezdtük Istent, hanem az, hogy Ő már akkor nyitott felénk – és imádkozott értünk –, amikor mi még nem is gondoltunk Rá. Szavai indítsanak minket hálára kegyelméért, és vezessenek minket a másoknak való megbocsátás útján.
4. “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27:46). Jézus nem viselt álarcot, nem illendőségből és megszokásból imádkozott. Minden szava őszinte volt, még az is, amikor elhagyatott állapotát emlegette fel Istennek. Imádkozzunk mi is ilyen őszintén, és mindig legyünk önmagunk Isten előtt. Ugyanakkor legyünk hálásak azért, hogy mivel Jézus megtapasztalta miattunk az Istentől való távolságot, mi mindig az Atya közelségében élhetünk.
5. “Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23:43). A lator utolsó mondatával fejezte ki hitét Krisztusban, aki üdvözítette őt. Soha nem késő Jézus mellett dönteni, vagy visszatérni hozzá tékozló utunkról. Ezekben a döntő pillanatokban a Mester nem kéri számon tőlünk addigi elhibázott életünket, hanem kegyelmét adja nekünk. Életünk célja nem az, hogy itt a földön keressük a boldogságot, hanem hogy felkészüljünk az örökkévalóságra, melyet a Király mellett fogunk tölteni. Hogyan hat rád annak tudata, hogy Jézus várja a veled való találkozást?
6. “Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23:46). Életünk akkor kezdődik el igazán, amikor ezt a mondatot először kimondjuk. Bibliai értelemben ezt nevezzük megtérésnek. Utána pedig fontos, hogy naponként képesek legyünk az életünket Isten kezébe helyezni, és engedni, hogy akarata szerint vezessen minket és cselekedjen velünk. Emlékezzünk Jézus szavaira: “Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt” (Mt 16:25).
7. “Beteljesedett” (Jn 19:30). Egyetlen szó, melynek üzenete magában hordozza Isten irántunk való, minden akadályt legyőző kegyelmét. Jézus tudta, hogy miért jött a földre: hogy megváltson minket. És nem engedte, hogy ettől a céltól bármi is eltántorítsa. Mi is tudjuk, miért élünk. Nem azért, hogy a saját kényelmünket munkáljuk, karriert építsünk, vagy az emberi boldogságot hajszoljuk. Azért élünk, hogy felkészüljünk a Jézussal való találkozásra, és az örök életre, amit vele fogunk tölteni. Ne engedjük, hogy ettől a céltól bármi is eltávolítson minket. Bárcsak életünk végén nem siránkoznunk kellene azért, mert eltékozoltuk azt, hanem örülhetnénk annak, hogy elvégeztük, amit Isten ránk bízott. Hogy ez így lesz-e, a ma döntésein múlik…

Szerző: Tóth-Simon Károly