Találd meg önmagadat, a benső derűdet...

 

Tudom, hogy egy jó szó és egy jó beszélgetés sokat ér. Még többet egy ölelés, de a te gondodat soha nem fogja egy másik ember megoldani. Még a legnagyobb szeretettel sem! Csak te magad tudod. Más nem válthat meg. Ne is várd, senkitől. Találd meg önmagadat, a benső derűdet. Tudj beszélgetni magaddal. Érezd jól magad egyedül is

 

(Müller Péter)

 

Egy nap majd rájössz...

 

Egy nap majd rájössz, hogy amit annyira üldözöl, annak semmi értelme.

A test szépsége eltűnik.

A pénz nem minden.

A karrier egyszer véget ér.

A ruha már nem lesz divatos...

Egy nap majd rájössz, hogy a legfontosabb dolog, hogy legyen valaki, akivel kézen fogva lehet sétálni a naplementében.

Együtt ébredni és elaludni.

Az a biztonság és a melegség érzése, amit csak a szeretet adhat neked... Egy nap majd rájössz, hogy a legfontosabb dolog érezni.

 

Egyedül is tudni kell virágozni...

Aki egyedül néz szembe a kihívásokkal, az óhatatlanul megerősödik, és később sem kényelmesedik bele a párkapcsolat puha, komfortos fészkébe, mint az, aki teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban, kikarózva éli életét. Egyedül is tudni kell virágozni, szoros gyökerekkel talpon maradni, tépáztatva lenni, majd újra erőre kapni, és felállni. Ez érdemel igazi tiszteletet, és így kellene élni ezt az életet mindenkinek.

(Király Eszter)

Karácsony előtti gondolatébresztő...

Karácsony előtti gondolatébresztő...

Betlehem csillagai…

Betlehem csillagai ragyogtak két szemedben. Számoltad a napokat, türelmetlen léptekkel róttad az utcákat és édes gondokkal volt tele a szíved. Elterveztél mindent előre, megírtad a forgatókönyvet és lépteid ritmusát terveidhez igazítottad. Görnyedve cipelted a kosarat hazafelé, előre kiszámítva mindent, hogy szép legyen és jó...Munka után rácsodálkoztál egy-egy kirakatra, pénzed-számoltad, és tervezgettél. Mindent újra, másképp, elölről… Apró kis ajándékkosarak lapultak táskádban és félve rakosgattad őket mindig újabb és újabb titkosabbnál titkosabb polcocskákra, ingek és harisnyák aljára, féltve a titkot, meg ne lássa, meg ne tudja senki. Hátad mögé rejtett kezekkel lopóztál óvatosan a konyha mélyére, talán ott nem jár senki Rajtad kívül, egy csomag itt rejtve lesz.

Éjjel álmodból keltél és a hajnal, mint szorgalmas méhecskét a tűzhely mellett talált. Lisztet mértél és krémet kevertél, halkan és lábujjhegyen.

Munkahelyeden újabb és újabb örömpillangókról álmodtál és utad hazafelé megint csak egy kirakat előtt talált. Minden napon új vágyakat teljesített szereteted és érezted szíved melegét. Két kezed nem pihent, arcodon a várakozás mosolya és az Ünnep ragyogása. Nem kímélted önmagad, készültél és a várakozás izgalmában a készülődés óráiban elfelejtetted: Te is ünnepelsz. Neked is jár a Béke és a Szeretet, neked is született a Megváltó, Hozzád is érkezett.

Ülj egy kicsit le és pihenj. Fáradt arcodon a mosoly keserű lesz, két kezed remegése nem titkolható. Majd ha felragyognak a csillagok, és mennybe száll az ének, emelje fel lelked tisztaságát két tiszta kéz, a Gondtalan Ünnep keze. Oszd meg a terheket, és hidd el, könnyű lélekkel várod a Szeretet ünnepét. Engedd, hogy más is tegyen érted, mint ahogy Te teszed a dolgod másokért.

Oszd meg a gondokat, hogy gondtalan vidámsággal teljenek napjaitok. Együtt örüljetek és tervezzetek, együtt érezzétek a Lélek és a Halhatatlan Mindenség bánatot enyhítő mámorát. Kéz a kézben sétáljatok sorsotok útján, együtt cipelve annak kosarát.

Mikor majd együtt lesztek és örömtől ragyogó arccal néztek egymás szemébe, átölelve tartjátok, akiket szerettek, gondoljatok azokra is, akik egyedül róják az utcát, hideg és magányos szívvel. Gondoljatok azokra, akik kitaszított sorsukat már meg nem válthatják.

Gondoljatok a szegényekre és nyomorult sorsú, árva emberekre. És ha tudtok, segítsetek rajtuk.
Hiszen ők is valamikor kacagó, boldog gyermekként éltek, álmaik és vágyaik nekik is voltak. Ők is várták az Ünnepet, a Csodát, a Betlehemi Csillag ragyogását. Hát ne feledjétek Őket. Kérlek.

(Kuthy Zsuzsa) 

Érezted már valaha...?

Érezted már valaha, hogy teljesen belefáradtál a küzdelembe? Hogy nem maradt egy cseppnyi erőd? Azt gondoltad, hogy Rajtad már csak a csoda segíthet, mert egy lépést sem tudsz már megtenni?
Lelked teljesen kiüresedett, s hiába volt körülötted bárki, csak a magány mardosott belül? Legszívesebben elmenekültél volna az életedből, a testedből, csak legyen végre vége ennek a szörnyű érzésnek. Teret engedtél a szorongásnak, a félelem démonjai kergettek, s úgy hitted, semmi erőd a folytatáshoz.
Hiába imádkozol, kérsz, könyörögsz, mintha senki nem hallaná. Minden félelmetesen néma. Teljesen egyedül vagy.
Pihenj meg egy kicsit, és várj. Hidd el, egy olyan változás közeleg, amiben végre önmagadra találsz. A magány arra ösztönöz, hogy megbékélj magaddal. Ha békét kötsz lényeddel, senkire és semmire nem vagy ráutalva, harmonikussá válik életed. Fogadd el, bármi is jön, és tudd, hogy minden a lelked hozzájárulásával történik, és a Te javadat szolgálja.
Így kapsz lehetőséget szembenézni és megszabadulni a félelmektől. És amint ezek eltűnnek, ott fogsz állni Te, tisztán, ragyogóan, s talán végre megtudod, ki is vagy valójában...

Mohácsi Viktória

Kitárt ablakok után ...

Kitárt ablakok után

Ülve a félhomályban, a lusta csend ölelte meleg szoba karjai között, elmerülök a múltban és kérdezem a jövőt.

Beszélgetnék az emlékekkel, régi szerelemmel, kérdeném, merre vagytok már, de csak magam képét látom a tükörben. A gyermekkor messze már, az ifjúságnak lehelete sincs, a tegnap még ismerős. Régi lemezek és megfakult képeslapok, távolról hullámzó dallamok, előbuggyanó könnyek. Ez az Élet? Vágyak és reménytelenül múló felhős nappalok, hideg, súlytalanul feketén baktató éjek monoton dobolása?

Lázadok. Lesöpröm ölemből a fényképalbumot, letörlöm az emlékek könnyeit róla és tovább lázadok. Megtiltom magamnak a múltidézés misztikumának bánatos-bús perceit, elteszem a régi lemezek dallamát a polc mélyére és száműzöm a régmúltat. Mert élni akarok. Élni akarok még egy kicsit, mosolyogva, légiesen repülve és boldogan. Könnyek és sírós délutánok, esőképek és borongós őszi hangulat nélkül, jókedvűen és mosolyogva akarok élni. Úgy, mint még eddig sohasem. Az elhatározás végleges és azonnali cselekvésre ösztönöz.

Félrehúzom a nagy ablaktáblákon a nehéz függönyt és a napsugár elárasztja az eddig homályba burkolódzó székeket és a kecses asztalon táncot jár. Leheletnyi csókot ad a kanapé karfájára és tovalibben, mint egy sóhajtás. Utána tekintek, már a szekrény sárgaréz fogóján jár és ajtaját kitárja.

A szekrény mélyén fekete csönd ül, régen látott holmik búslakodnak, porosan elfelejtve, némán tűrik sorsukat. Kirángatom a polcok aljáról a fehér csipkeruhát és a fekete kosztümöt, a színes pólókat és a régen oly kedves nadrágok után nyúlok, majd a kiskabátok, szoknyák, harisnyák tömegéből előkerül egy farmer is. Legvégül a feszes farmer és a fekete póló mellett döntök. A szekrény üresen és felháborodva tátog a kiürítés ellen, de semmit nem tehet, a holmik már a tisztaság előszobájában sorakozva várják sorsukat.

A tükör előtt elképedve megállok. Közelebb hajolva sem hiszem el a képet, nem tetszik, lázasan keresem a régen használt krémek és beszáradt kacatok között a szemfestéket, talán még használható. Feltűzöm a hajam, - no, ez egészen jó lesz – be egy fülbevalót, és a kép alakul. Mosolyom már magabiztosabb, a ráncokat kezdi elsimítani a Remény. Magas sarkú cipőben tipegek az ajtóig, kicsit gyakorolom a járkálást, és az előszoba nagy tükre rám kacsint. Megállok, visszanézek és majdnem elégedetten lépek ki az ajtón.

Elsétálok a kirakatok előtt, jegeskávét rendelek a belvárosi teraszon és unatkozó turista módjára bámészkodva sétálok a Vároldalban.

Beseprem az elismerő pillantásokat, magamban jókat kuncogok a mérhető változáson. Utam a Lánchíd felé vezet, gondolataim a Duna felett messze repülnek. Nézem a hajókat, a sirályokat és a parton sétáló párokat, a rakparton autók suhannak, lüktet a város. Erősödik a szél a Duna felett, sietve lépkedek, a kőoroszlán sajnálkozva figyeli immár botladozó lépteim, leintek egy taxit és a kertkapuban már lehúzom a cipőmet. Letörlöm a finoman megrajzolt és oly gondosan felépített sminket majd laza nadrágba bújva belekuporodok az olvasólámpa alatti kényelmes karosszék ölébe.

Visszaidézem az elmúlt órákat, a jegeskávé ízét, az ősz úr elismerő pillantását és a város nekem küldött mosolyát. Jókedvű délutánjaim elindultak és édes virágillatot hoznak.

Kitárom az ajtót és az ablakot, engedem, hogy befújja a Szél az Életet.


(Kuthy Zsuzsa)

A kapcsolat legyen választás...

                                                      

Interjú Dr. Dain Heerrel: A kapcsolat legyen választás, nem cél- Mit tehetsz első lépésként?

Ha már egy ideje egyedülálló vagy és nem tudod miért, a megoldás nem abban rejlik, hogy arra várj, valaki majd levesz a lábadról. Most szembesítelek a nyers valósággal, ami lehet, hogy nem fog tetszeni: Az az elképzelés, hogy létezik valahol egy elragadó Herceg/ Hercegnő a számodra vagy egy lélektárs, pusztán a képzelet szüleménye és ez a gondolkozásmód tönkre fogja tenni a kapcsolataidat. Az ilyen valótlan elvárásokkal kudarcra ítéled magadat, azzal ellentétben, hogy a saját életedet élnéd. A kapcsolat legyen választás, nem cél. Ha változtatsz ezen a gondolkozásmódon, jó úton haladsz, hogy több önbizalmat, függetlenséget és a „ki nem szarja le” magatartást fejlessz ki magadban. Megkérdeztem Dr. Dain Heert, a kapcsolatok szakértőjét, mit tanácsol, hogyan irányítsuk a szerelmi életünket ahelyett, hogy játékszerré válnánk. Nagyszerű ötletekkel állt elő egyedülálló nők számára.

„Először is, megpróbálom az emberek tudomására hozni, hogy valójában a nők a világ harcosai”- mondta. „Ők azok, akik másfajta valóságot és lehetőségeket szeretnének teremteni. És szenvedő nőként üldögélve arra várnak, hogy jöjjön egy férfi, ami az igazság totális érvénytelenítése.” A passzív szerep eljátszásával lekicsinyled önmagad és ki jöhetne „megmenteni téged”, ha észre sem fog venni? A cél ebben az esetben nem az lesz, hogy egyáltalán felkeltsd egy potencionális partner figyelmét. A legfontosabb, amit elsősorban meg kellene tenned, hogy magadon dolgozol. Ha egyszer felhagytál a biztonság érzetre törekvéssel, minden a helyére kerül. Az a legrosszabb a társkeresésben, minél sikertelenebb vagy, annál inkább hibáztatod magadat. Ahelyett, hogy azt próbálnád kitalálni, mi a baj veled, élj jobb életet és nézd meg ki az, akit ez vonz.

Öt dolog, amit mindenkinek ki kellene próbálnia (és kellemesen éreznie magát benne), az az egyedüllét

„Rendelkezel azzal a képességel, hogy megteremtsd azt, ami messze túlmutat azon, amit elképzeltél, viszont ehhez hajlandónak kell lenned arra, hogy tudatosságot alakíts ki önmagaddal kapcsolatban, amit nem egy másik személy fog megadni neked.”. Dain azt mondja, „Ez azt jelenti, hogy képes vagy itt és most a saját életedet teremteni, ha jön valaki, ha nem. Kérdezd meg magadtól, Ha jól meglennék kapcsolat nélkül, hogyan teremteném most az életemet?”

Majd Dain azt is elmagyarázta, hogyan jelenik meg a legtöbb dolog az életben, ha nem keresed azokat, és ugyanez vonatkozik a kapcsolatokra is. Tudod milyen volt egykor, amikor a legkétségbeesettebb voltál, és senki sem akadt, aki időt szakított volna rád? Azt javasolja, hagyj fel a kereséssel. Fordítsd ezt az energiát magadra, és alakíts ki egy erősebb énképet, hogy tisztában legyél minden egyes értékkel, amit kínálsz.

„Ez tudatosítja benned, hogy rendben van, ha önmagadként létezel. –mondja. „És aki valójában erre reagál majd, lesz az, akivel képes leszel egy nagyszerű kapcsolatot kialakítani. Az lesz a vonzó, ami kisugárzik belőled.

Ennek eredményeként, bármilyen kapcsolatot alakítasz ki, sokkal hitelesebb lesz azáltal, hogy felismerik a valódi lényedet, ami jóval túlmutat azon a személyen, aminek egykor mutattad magadat. Így elkerülnek majd azok is, akik nem igazán hozzád valók. Szóval, mi a történet tanulsága? Ha magadat adod, és ezt valaki nagyra becsüli, ahhoz érdemes lehet kapcsolódni.

(Forrás: https://www.popsugar.com/love/Why-Am-I-Single-43737891)