Karácsony előtti gondolatébresztő...

Karácsony előtti gondolatébresztő...

Betlehem csillagai…

Betlehem csillagai ragyogtak két szemedben. Számoltad a napokat, türelmetlen léptekkel róttad az utcákat és édes gondokkal volt tele a szíved. Elterveztél mindent előre, megírtad a forgatókönyvet és lépteid ritmusát terveidhez igazítottad. Görnyedve cipelted a kosarat hazafelé, előre kiszámítva mindent, hogy szép legyen és jó...Munka után rácsodálkoztál egy-egy kirakatra, pénzed-számoltad, és tervezgettél. Mindent újra, másképp, elölről… Apró kis ajándékkosarak lapultak táskádban és félve rakosgattad őket mindig újabb és újabb titkosabbnál titkosabb polcocskákra, ingek és harisnyák aljára, féltve a titkot, meg ne lássa, meg ne tudja senki. Hátad mögé rejtett kezekkel lopóztál óvatosan a konyha mélyére, talán ott nem jár senki Rajtad kívül, egy csomag itt rejtve lesz.

Éjjel álmodból keltél és a hajnal, mint szorgalmas méhecskét a tűzhely mellett talált. Lisztet mértél és krémet kevertél, halkan és lábujjhegyen.

Munkahelyeden újabb és újabb örömpillangókról álmodtál és utad hazafelé megint csak egy kirakat előtt talált. Minden napon új vágyakat teljesített szereteted és érezted szíved melegét. Két kezed nem pihent, arcodon a várakozás mosolya és az Ünnep ragyogása. Nem kímélted önmagad, készültél és a várakozás izgalmában a készülődés óráiban elfelejtetted: Te is ünnepelsz. Neked is jár a Béke és a Szeretet, neked is született a Megváltó, Hozzád is érkezett.

Ülj egy kicsit le és pihenj. Fáradt arcodon a mosoly keserű lesz, két kezed remegése nem titkolható. Majd ha felragyognak a csillagok, és mennybe száll az ének, emelje fel lelked tisztaságát két tiszta kéz, a Gondtalan Ünnep keze. Oszd meg a terheket, és hidd el, könnyű lélekkel várod a Szeretet ünnepét. Engedd, hogy más is tegyen érted, mint ahogy Te teszed a dolgod másokért.

Oszd meg a gondokat, hogy gondtalan vidámsággal teljenek napjaitok. Együtt örüljetek és tervezzetek, együtt érezzétek a Lélek és a Halhatatlan Mindenség bánatot enyhítő mámorát. Kéz a kézben sétáljatok sorsotok útján, együtt cipelve annak kosarát.

Mikor majd együtt lesztek és örömtől ragyogó arccal néztek egymás szemébe, átölelve tartjátok, akiket szerettek, gondoljatok azokra is, akik egyedül róják az utcát, hideg és magányos szívvel. Gondoljatok azokra, akik kitaszított sorsukat már meg nem válthatják.

Gondoljatok a szegényekre és nyomorult sorsú, árva emberekre. És ha tudtok, segítsetek rajtuk.
Hiszen ők is valamikor kacagó, boldog gyermekként éltek, álmaik és vágyaik nekik is voltak. Ők is várták az Ünnepet, a Csodát, a Betlehemi Csillag ragyogását. Hát ne feledjétek Őket. Kérlek.

(Kuthy Zsuzsa)