2019. december 14., szombat

Ahol a csend pihen
























Ahol a csend pihen

Aki belenéz a szépség fényébe,
akit a varázsnyíl szíven talál,
ahol halk dallam a sejtés zenéje,
s békével bélelt takaró a táj,
ott érezni csak, mikor a csend pihen,
s a fehér alázat Istenig ér,
hogy valami nagy, óriás-végtelen,
örök őserő megtart s elkísér.

Nézem a felszínt, és a mélyet látom,
halkan szemembe simulnak a fák,
csillámló fények a hóhab-paláston,
rég látott arcok, anyák, nagyapák...
A templomi csendbe békét szór a hó,
egy kopott vándor mélán felnevet,
az utak végén pihenni volna jó,
s hogy otthont leljen kósza képzelet.

(Zelenka Brigitta)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése