Ahol a csend pihen
Aki belenéz a szépség fényébe,
akit a varázsnyíl szíven talál,
ahol halk dallam a sejtés zenéje,
s békével bélelt takaró a táj,
ott érezni csak, mikor a csend pihen,
s a fehér alázat Istenig ér,
hogy valami nagy, óriás-végtelen,
örök őserő megtart s elkísér.
Nézem a felszínt, és a mélyet látom,
halkan szemembe simulnak a fák,
csillámló fények a hóhab-paláston,
rég látott arcok, anyák, nagyapák...
A templomi csendbe békét szór a hó,
egy kopott vándor mélán felnevet,
az utak végén pihenni volna jó,
s hogy otthont leljen kósza képzelet.
akit a varázsnyíl szíven talál,
ahol halk dallam a sejtés zenéje,
s békével bélelt takaró a táj,
ott érezni csak, mikor a csend pihen,
s a fehér alázat Istenig ér,
hogy valami nagy, óriás-végtelen,
örök őserő megtart s elkísér.
Nézem a felszínt, és a mélyet látom,
halkan szemembe simulnak a fák,
csillámló fények a hóhab-paláston,
rég látott arcok, anyák, nagyapák...
A templomi csendbe békét szór a hó,
egy kopott vándor mélán felnevet,
az utak végén pihenni volna jó,
s hogy otthont leljen kósza képzelet.
(Zelenka Brigitta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése