Téli pillanat

Téli pillanat

Kergetőző, szikrázó hópelyhek
fenyő ágain, mint ezüstselymek,
puhán, lágyan ölelve át a fát,
angyali sóhaj kíséri a csodát,
üvegablak veri vissza fényét,
láttatja a tél festői ékét.

Kandallónak meleg-sárga fénye
kitekintget az új jövevényre,
melynek a csillámló ragyogása
bevilágít az árnyas szobába,
hófehér szirmok a fák ágain,
ezüst sapka a falu házain.

Vakító lepel fedi a tájat,
elindítja lelkünkben a vágyat
ez a szűzi fehér hótakaró,
a komor arcokra mosolyt csaló,
legbelül megmozduló érzelem,
nincs többé a szívekben sérelem.

Hull, egyre hull a tündöklő áldás,
hold fénylő sugara a ráadás,
csilingelő, földöntúli kacaj,
millió karát a fényes hajnal,
szeretet igéző dallamára
örömmámor kerít hatalmába.

(Kristófné Vidók Margit)