Mikulás estén

Mikulás estén

Visszaemlékezve magam előtt látom,
Sok Mikulás esti, szép gyermekvilágom,
Havas esték titokzatos, tiszta világában,
A csodát ábrándozva, szív-dobogva vártam.

Rénszarvasszán közeledett, csilingelt a csengő,
Közeledett Mikulás, elmúlt egy esztendő,
Meséskönyv volt puttonyában, dió, piros alma,
Rátaláltam kora reggel, cipőcskémbe rakva.

Mérföldes volt a csizmája, hófehér a szakálla,
Szeretettel volt bélelve a szép, piros ruhája.
Ő nagy hidegben sem fázik, szíve nemes és jó,
Titkos köpönyege alatt rejlik a lélektakaró.

Ünnepre készültünk, de gyanúm nem enyhült,
Töretlen kíváncsiságom egyre csak gyűlt,
Azon a Mikulás estén boldog gyermekkorom
Szép rénszarvasszánnal tovarepült.

Jó anyám vigasztalt, nem szabad sírni,
Erősítsd a szíved, hogy tudd majd kibírni,
Ha az élet nem kímél, s csalódásokat hoz,
Mely felnőtt korunkban sok bánatot okoz.

Szeretnék még egyszer gondtalanul élni,
Csillogó szemekkel csak szépet remélni,
Minden szívfájdalmat, bánatot feledni,
Egy szép Mikulás estén újra gyermek lenni.

(Szőcs Sarolta)