2023. december 30., szombat

Újévi kívánság

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Újévi kívánság
 
Nem kérek nagy dolgot a következő évre,
csak annyit, mindenkinek legyen kellő egészsége,
és legyen, annyi ereje amennyi éppen ahhoz kell,
hogy reményt adó hitét ne veszítse el.
 
Mert míg hittel bírunk, míg reménykedni merünk,
addig vesztésre ítéltek soha nem lehetünk,
hiszen hitünk és reményünk az mely újult erőt ad,
mikor elgyengítik bennünk kitartásunkat.
 
Biztosan nehéz lesz a következő év is,
hiszen számtalan útvesztőkön haladunk majd végig,
de higgyük mind, Isten, erőt ad majd arra,
hogy győztesekké váljunk ebbe a túlélési harcba.
 
(Kun Magdolna)

2023. december 25., hétfő

Aranyosi Ervin: Karácsonyra angyalt küldök

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Aranyosi Ervin: Karácsonyra angyalt küldök
 
Elküldök egy angyalt, hozzád szeretettel,
ez egy csepp ajándék, neked szántam vedd el!
Ez a kicsi angyal feladatot kapott,
mától aranyozza be mindegyik napod!
Vigyázzon szívedre, mások meg ne sértsék,
gonosz, rossz érzések soha ne kisértsék.
Bármerre is mennél óvjon, védjen téged,
tegyen róla, legyen jó az egészséged!
Vigyázzon, a világ neked sose ártson,
vidítson jó kedvre szilveszter, karácsony!
Találd meg a békéd, örülj az életnek,
legyenek körödben mind, akik szeretnek!
Verseim kísérjék mindennapjaidat,
legyen a lelkedben megértés, tapintat!
Teljesüljenek be régóta várt álmok,
angyal által őrzött ünnepet kívánok!

2023. december 24., vasárnap

Mikor van életünkben karácsony?

 

Mikor van életünkben karácsony?
 
-Amikor meghallgatjuk a másikat, s nem csupán a fülünkkel halljuk, hanem a szívünkkel is meghalljuk a lélek zenéjét, az a nap karácsony...
-Amikor teljes szívből támogatunk valakit, aki segítséget kér, az a nap karácsony...
-Amikor együttérzünk olyannal, aki magányos és szomorú, az a nap karácsony...
-Amikor felismerjük, hogy a létezésünk a legnagyobb misztérium, az a nap karácsony...
-Amikor törődünk, szívességet teszünk, odaadjuk annak, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, az a nap karácsony...
-Amikor megértjük a másikat, az a nap karácsony...
-Amikor úgy döntünk, hogy bizalommal fordulunk a másik felé, figyelünk egymásra, az a nap karácsony...
-Amikor rájössz, hogy minél többet adsz, annál több marad, az a nap karácsony...
-Amikor másokat úgy szereted ahogyan magadat, szereted, ha kell még annál is jobban, az a nap karácsony...
-Amikor olyasmit adsz, a szívedből ami ritkán tűnik fel a hétköznapokban az a nap karácsony...
-Amikor a földi szíveddel valakit nem tudsz elfogadni, de a lelkeddel szereted, az a nap karácsony..
-Amikor rájössz. hogy mindenkinek sok munkája van a szeretettel és megérted az embereket, az a nap karácsony..
-Amikor nem harcolsz, nem versenyzel mással, nem akarsz többet és többet, mert megérted, hogy mindenki számára VAN ELÉG! Az a nap karácsony...
- Amikor megérted, hogy aminek ellen álsz, (aki és ami ellen harcolsz), az erőre kap, az a nap karácsony..
- Amikor megérted, hogy Mi mindannyian EGYek vagyunk ISTENNEL, az a nap karácsony...
Életfestők

Oroszi Fanni - Hazafelé

2023. december 19., kedd

Színdarab

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Színdarab
 
Már vártam, hogy gyere, hogy kezdődjön az utolsó felvonás,
nem dráma, nem tragédia, vígjáték ez , vidám, derűs kacagás.
Elmaradt a főpróba is, nem gyakorolhattuk el ezt a szerepet,
hisz nem is vagyunk színészek, szövegkönyvünk a szeretet.
 
Arcunkon sincs nyoma a sminknek, nem akarunk másnak látszani,
de miénk lett a főszerep, ebben a szerelemdarabban fogunk játszani.
Nem baj az sem ha néznek bennünket lentről a nézők, nem kell tapsvihar,
sokszor fogunk rögtönözni, nincs betanult szöveg, mégis újra felkavar.
 
S ha majd egyszer lehull a függöny, s szépen elhalványulnak a fények,
te fölém hajolsz a ravatalnál, ne könnyezz , nevess, hisz az emlékek szépek.
Akkor majd gondolj vissza arra, hogy milyen jó volt az a sok szép pillanat,
várni foglak ott fent is téged, hogy újra csókoljam , számomra oly édes ajkadat.
 
(Dóró Sándor)

" Ez a várakozás ideje... és vannak angyalok.

 

" Ez a várakozás ideje... és vannak angyalok.
 
Életem legszebb, megrendítő karácsonyát az „Aranyfonál" című könyvem végén írtam le. Egy magas világból érkezett angyali szellemiség szólt hozzám és a barátaimhoz, kilenc fehér gyertya lángoló fényében, és azt mondta: „Tanuljátok a mosolyt, a Csoda mosolyát, amelyre nincs magyarázat!"
Igen, az élet: csoda!
És vannak angyalok! Karácsonykor főleg. Teli van velük az a Föld körüli szféra, ahol mi régóta nem látunk már senkit. Szemünk az űrbe tekint, életet nem lát sehol, csak repülőket, viharfelhőket és holt csillagokat.
Nem tudunk róluk. Nem is hiszünk bennük.
Számunkra nem léteznek.
Elvesztettük a csodát.
De nélkülük, nincs karácsony.
Angyalok nélkül nem születik a Földre gyermek, és nem születik meg a sötétségben a Világosság.
Bevásárlás után, ajándékcsomagolás után, főzés után, terítés után, zaj, zűrzavar és ricsaj után, vagy ha nincs senkid, s úgy hiszed, egyedül hagytak, állj meg egy pillanatra, és próbálj ne a kétkedő eszeddel, ne a szorongó lelkeddel, ne a hétköznapi, sötét vakszemüvegeden át, hanem a látó szíveddel nézni, azzal az ösztönös, csodalátó tekintettel, amely valaha az egyszerű bibliai pásztorokat vezette, és akkor megérzed, hogy a mennyből az angyal tényleg lejött hozzád, és azokhoz, akiket szeretsz, és azokhoz is, akiket nem szeretsz, és azt üzeni, hogy menj ki a szorongás sötétségéből, a gondból és a reménytelenségből, és éld át, legalább egyetlen este éld át, hogy bármilyen bajban vagy: nincs baj!
A fényt a sötétség nem tudja legyőzni.
Az angyalok nem engedik.A karácsony a gyerekeké.
És azoké, akik nem felejtették el, hogy az Élet: csoda.
Éld át! És mosolyogj ! "
 
 
(Müller Péter)

 

 

Legyél hálás ezekért a napokért...

 Nagyon kell örülni a napoknak amikor látszólag semmi nem történt. De! Nem lettél beteg, a szeretteid sem lettek, nem kerültél bajba, nem veszítettél el senkit, nem kellett nagy csatákat megvívni. A napok, amikor “nem történt semmi”, azok a napok, amikor nem történt semmi baj. Legyél hálás ezekért a napokért.
 
(Lőrinczi Emese)

2023. december 18., hétfő

Kulka János - Halleluja

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szeretni miattad
 
Törött szárnyú Élet voltam;
elkaptál engem félig holtan.
Gyógyítottál, féltve óvtál,
sosem kértem, mégis adtál.
Megszerettél, átöleltél,
ha kellett előbbre is vittél.
Megmutattad mennyit érek,
milyen erős bennem a lélek,
s én mindezt azzal hálálom,
hogy történjék bármi a Világon
veled szállok bármerre mész,
hisz a mindennél többet érsz,
mert ez az Élet nélküled csak
üres tér, mit némán hagynak.
Törött szárnyú Élet voltam,
de szeretni miattad megtanultam.
 
(Papp Ádám)

Bölcsen szól a csend minden szava, hisz Isten kottáján lapoz.

 

Bölcsen szól a csend minden szava, hisz Isten kottáján lapoz.

Életünk olyan, mint egy zenemű, melynek minden mozzanatát Isten vezeti. A csend pedig, egy zenei szünet, ahol Isten kottájában lapozunk, és megpróbáljuk értelmezni életünk zenéjét.

A csend nem üres, valódi értékeket hordoz magában. Képes „megszólalni” anélkül, hogy szavakat használna, és szavak nélkül képes megajándékozni minket nyugalommal, békével, lelki erővel.

A mély csend és az elmélkedés során megérint minket Isten, kapcsolatba kerülünk a lelkünkkel, belső bölcsességünkkel. Ilyenkor szívünkben megjelenik a hála, ima kerül a szánkra és Isten kottáján lapozva a remény üzeneteivel haladunk tovább.

(Deverdics Éva)

Hiszek az Angyalokban…és a Teremtő végtelen szeretetében…

 

Hiszek az Angyalokban…és a Teremtő végtelen szeretetében…

Hiszem, hogy életem egy felsőbb erő teremtette és vigyázza…nevezzük bárhogyan is a végtelen szeretet megnyilvánulási formáját…

Hiszem, hogy lelkünk eredete közös, és lelkünk magjában az egység valóságát éljük, mely a szeretet és hála legmagasabb rezgésében kapcsol össze minket…

Hiszem, hogy a félelmeink csak a fizikai valóságunk tapasztalásai, melyek lelkünk emlékezést segítik az egység és a szeretet igazságára…

Hiszem, hogy csak a szeretet gyógyíthat, és csak a szeretet indíthat el gyökeres változásokat…

Hiszek az Angyalokban, az Ő segítő, gyógyító fényükben…

Hiszek magamban…

Hiszek Benned is…

Hiszem, hogy képesek vagyunk újra emlékezni, és újra megélni a szeretet és egység felemelő erejét…

 

2023. december 7., csütörtök

Hold voltál

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hold voltál
 
Meg kell, hogy ismerjelek,
mert érzem a jelenem vagy régen.
Te voltál egyszer a Hold,
nekem ragyogtál fenn az égen.
 
Csillag voltam még akkor,
messziről csodáltalak téged,
fényt hoztál az életembe,
a Tejúton is sugárzott a fényed.
 
Most itt a Földre születtünk,
emberi testben csillogsz újra.
Emlékeim gejzírként törnek elő,
rohansz velem egy közös útra?
 
Reménykedek,hogy te is emlékszel,
milyen volt egyszer együtt játszani.
Ismét boldogok leszünk ketten,
és nem csak annak fogunk látszani.
 
(Dóró Sándor)

2023. december 5., kedd

Drága Télapó! Kedves, öreg Télapóm!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Drága Télapó! Kedves, öreg Télapóm!

Van számodra mondandóm!
A szemed gyenge, az eszed is kurta,
az idén már engem nem csapsz be újra!
 
Ebben az évben, időben mondom,
leírom neked, mi is az Én gondom!
Nem kérek én Tőled se diót, se csokit,
hagyjuk az új biciklit, és a szép kocsit!
 
Ha tudnál hozni Nekem, és
ne sajnáld Tőlem, kitárnám a szívem,
hogy férjen bele bőven.
 
Ha már Nekem sok lesz, majd másoknak is adok, 
remélem, hogy cserébe majd Én is, ezt kapok!
Zsákodban is elfér, nem foglal sok
helyet, de ha ott már nincs hely, tömd
tele a zsebed!
 
Hagyj ott belőle mindenhol egy keveset,
mindenkinek jól fog esni az a kis: SZERETET!

2023. november 2., csütörtök

A spirituálisok mélyen hisznek az örök életű lélekben ...

 

Természetesen a spirituális embernek ugyanúgy fáj egy szerette elvesztése, mint bárki másnak. Ugyanúgy padlóra kerül, sír, könyörög, akár depresszióba is zuhan egy időre. Neki is pokolian fáj, ha eltávozik a szerette, akár kétlábú, akár négylábú legyen. Csak éppen máshogy áll magához a halál kérdéséhez.

Sokan pedig a halálhoz a fájdalmat társítják. A fájdalmas balesetet, betegséget, és ezért imádkoznak azért, hogy majd egy szép napon öregen, fájdalom nélkül, párnák között távozzanak el. Meg aztán évszázadokon át rémisztően ábrázolták a Halált. Egy csontváz fekete csuhában, kaszával a kezében. Ki a jó Istennek lenne kedve így találkozni vele? Talán ott kellene kezdeni, hogy rengeteg ember fél a haláltól. Ha nem is állandóan, de legalább egy bizonyos életszakaszban. Hiszen a halál olyan véglegesnek hangzik, sötétnek és ijesztőnek. Valószínűleg azért is, mert ezt nevelik belénk, hogy a halál a vég. Betesznek minket a földbe, ahol a csontjainkról a hús lemállik, majd azok is elporladnak. Vagy irány a kemence és elégünk. Mindebbe belegondolni szörnyen ijesztő lehet, holott lássuk be: mi már erről nem fogunk akkor tudni.

Tudjuk jól, hogy vallásonként eltérő az, hogy az emberek miként gondolkodnak a halálról. A keresztények számára ott van a Mennyország vagy éppen a Pokol. A buddhisták pedig az újjászületésben hisznek.

És el is érkeztünk a lényeghez, a legtöbb spirituális ember hajlik a keleti filozófiára és abban egyetértenek, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdet. Egy új utazás kezdete. Ebben hittek az ókori egyiptomiak is és azért készültek egész életükben a halálra, megpakolva minden földi jóval a sírjukat. Tudták, hogy csupán a földi pályafutásukat fejezik be. Nem az életet. Az tovább folytatódik a halál után.

A spirituálisok mélyen hisznek az örök életű lélekben és a szellemben is. Hiszik, hogy a szellemük visszatérhet a halál után és elbúcsúzhatnak a szeretteiktől. Úgy vannak vele, hogy csak a test távozott el, de a szerettük szelleme, lelke nagyon is él. Ez pedig óriási erőt ad nekik. Erőt ad a temetésnél, és utána a hosszú gyásznál is. Látni, érezni vélik a szerettük jelenlétét, akár beszélhetnek is vele, ez pedig boldoggá teszi őket. Ugyanakkor nem önzőek, arra biztatták a kedves elhunytat, hogy keljen bátran át. Menjen és bulizzon egyet odaát, egyesüljön újra a családjával, azokkal a kedves személyekkel, akiket ő vesztett el. Ez a gondolat nyugtatja őket, hogy a szerettük a családjával lesz. Egy csodás helyen.

Hiszen mind elképzelik valahogy a túlvilágot. Virágos mezőként, felhőkkel kipárnázott vidékként vagy mint egy kisvárost. De egyöntetűen hisznek abban, hogy van élet a halál után, ahol szeretteik pihenhetnek, továbbélhetik az életüket. Olykor a szellemek még meg-meglátogatják az élőket, de legalábbis szemmel tartják őket. Az élők őrangyalként tekintenek rájuk, akikhez imádkoznak, akiknek a segítségét kérik. Tudni vélik, hogy tegnap az anyukájuk, a testvérük érintése fogta vissza és mentette meg attól, hogy lelépjen az útra és elgázolják.

Sokuk pedig hisz abban – ahogy a buddhisták – hogy idővel újjá fog születni az elhunyt. Talán épp a közelben és újra találkozhatnak, de az is lehet, hogy nem. Mindegy is az, csak az számít: élni fog és remélhetőleg egy boldogabb életben lesz majd része.

Minden amiatt pedig a spirituális emberek nem félnek a haláltól. Vagy legalábbis dolgoznak azon, hogy legyőzzék. Egyrészt ennek oka nyilvánvaló: ott a tudat, hogy az életük nem ér véget, csak továbbfolytatódik egy másik létsíkon. Másrészt megértik a halál mibenlétét, elkerülhetetlenségét, sorsszerűségét. Márpedig aki hisz a sorsban, az isteni tervben, azt mondja: jöjjön, amikor jönnie kell. Nem siettetem, de nem is fogok elmenekülni előle. Addig maradok, amíg odafent engedik. – így vélekedik a halálról egy spirituális ember.

Nem kell félni a haláltól. Könnyebb, ha az ember kevéssé rémisztőnek képzeli el. Lehet egy helyes öregember, egy cuki kislány vagy akár a Bolond Kalapos. A Halál lehet egy barát is, aki megszabadít a fájdalomtól, a szenvedéstől vagy éppenséggel átkísér az új életbe. Nem kell őt várni – főleg nem előidézni – elég, ha az ember tiszteli és megbékél vele. Nem akar rosszat, hiszen nem érdeke. Csak jön, amikor idő van. Ezért sem szokásuk a spirituális beállítottságúaknak haragudni rá.

Szóval ennyivel. Ennyivel másabb egy spirituális ember hozzáállása a halálhoz.

Írta:  

2023. október 31., kedd

Bátorítás odafentről…

 

Bátorítás odafentről…

Ne szenvedj!

Ne zokogj, azért mert szeretsz engem. Nincs halál, a lélek tovább él.

A végtelen útján szállok és szeretnélek boldognak látni. Szeretném, ha megértenéd, nem haltam meg, csak elköltöztem egy olyan birodalomba, ahol nincs fájdalom, nincs szenvedés.

Az út másik oldaláról figyelem földi léted, és szomorúan látom, hogy szenvedsz, hogy kétségbeeséssel hadakozol, és nem lelsz sem megoldásra, sem ellazulásra. Kiestél az élet áramlásából és tehetetlenül téblábolva, eltávolodtál a valódi énedtől.

Gyászodban velem haltál egy kicsit, és nem akarod letenni a fájdalom terhét. Mert nem látsz, azt gondolod, már nem létezem.

Pedig közel vagyok hozzád, nem is sejted, hogy mennyire.

Ott vagyok benned, a lelkedben, a csendedben, minden lélegzetvételedben. Veled vagyok az ébredésben, az álmodban, a múltadban, a jelenedben és a jövődben.

Segítőd vagyok az úton, és terelgetlek a földi lét útvesztőiben. Csak bízz bennem, engedd meg lelkednek, hogy megérezzen. Hogy összeolvadjunk, a szépség pillanataiban. A napnyugtában, az eső cseppjében, a virágos rét látványában, egy bájos kismadár dalában, egy színes pillangó tovaröppenésében.

Engedd, hogy a lelkünk újra összeölelkezzen. Érkezz meg szíved csendjébe, nyugalmába, és érezni fogod a szeretetemet.

Őrizd jókívánságaimat. Adjon erőt a lelkesedésem.

Hiszem, hogy derűt varázsolhatok az arcodra, hogy mosolyomra mosollyal válaszolsz. Hiszem, hogy imámra összekulcsolod mindkét kezed, megnyugszol és hálát adsz minden pillanatért, melyet együtt tölthettünk földi létünk pillanataiban.

 

(Deverdics Éva)

Akiket igazán szeretünk...

 
"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
 
(Joanne Kathleen Rowling)

2023. október 29., vasárnap

Drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt , és én hallgattam csendben .
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat , és boldogság .
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet őt , soha nem kímélte .
Annak ellenére a sorsot nem okolta a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta .
Amikor a munka őt kifárasztotta , még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra .
- Kislányom mondta , soha nem felejtem , a
szavai most is itt csengnek fülemben .
A jóság , és szeretet munkálkodjék benned
még ha néha bizony komisz is az élet .
Haragot ne táplálj senkivel sem szemben
ha kővel megdobnak , dobj vissza kenyérrel .
Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor
törékeny kis testét megölelném százszor .
Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még
bennem , választ kérnék tőle , s megnyugodna lelkem .
Magamra maradtam , egy üres székkel a verandán
minden szép elmúlik , az élet gyorsan elszáll .
Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem
drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.
 

Harangszó az esti szélben - Mikes Éva egyik legszebb dala

Juhász Magda: Gondolj rám...

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Juhász Magda:
Gondolj rám...
 
Most csend van, csak a szívem zakatol,
mert tudom, hogy vársz reám, valahol.
Most csend van, az éjszaka átölel,
úgy fáj, hogy nem lehetsz hozzám közel.
 
Futnék, szaladnék hozzád, ölelne két karom,
az éjszaka rólad mesél, s én fáradtan hallgatom.
 
Nincs rá szó, elmondani se lehet
az érzést, mely betölti lelkemet.
Most csend van, csak a szívem zakatol,
tudom, gondolsz rám Te is, - valahol.

2023. október 28., szombat

Én csak

 


 
 
 
 
 
 
 
 
Én csak
 
Én csak egy könnycsepp vagyok arcodon,
rajtad múlik, hogy az öröm vagy bánat,
jéghideg lehelet nyalja meg ajkadat,
vagy forró csókom égeti oly édes szádat.
 
Én csak egy vándorló lélek vagyok az időben,
tőled függ, hogy találkozunk e most éppen,
vagy várnunk kell még ezernyi évet,
hogy beteljesedjen szerelmünk a kozmikus térben.
 
Én csak tanítani jöttem neked a szeretetet,
neked kell eldönteni, akarsz e tanulni velem,
kőbe vésett tudás, mely a legnagyobb,
átadom ha szíved megnyitja szívem.
 
Én csak a mosoly vagyok ajkad szegletén,
te érzed, vállalod e, hogy arcodon ránc legyek,
mikor önfeledt mosollyal elhagyod a létedet,
követlek, hogy újra felismerj, utánad megyek.
 
(Dóró Sándor)

Látod, mi a két legnehezebb dolog az életben?

 

,,Látod, mi a két legnehezebb dolog az életben? (...) Elfogadni mindent, amit ad az élet, és elengedni mindent, amit elvesz."
 
/Robert Lawson/

Jusson eszedbe ez...

 

"A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás (...) Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel. Minden elmúlik, megöregszik, meghal és újjászületik."
 
(Paulo Coelho)