Színdarab
Már vártam, hogy gyere, hogy kezdődjön az utolsó felvonás,
nem dráma, nem tragédia, vígjáték ez , vidám, derűs kacagás.
Elmaradt a főpróba is, nem gyakorolhattuk el ezt a szerepet,
hisz nem is vagyunk színészek, szövegkönyvünk a szeretet.
Arcunkon sincs nyoma a sminknek, nem akarunk másnak látszani,
de miénk lett a főszerep, ebben a szerelemdarabban fogunk játszani.
Nem baj az sem ha néznek bennünket lentről a nézők, nem kell tapsvihar,
sokszor fogunk rögtönözni, nincs betanult szöveg, mégis újra felkavar.
S ha majd egyszer lehull a függöny, s szépen elhalványulnak a fények,
te fölém hajolsz a ravatalnál, ne könnyezz , nevess, hisz az emlékek szépek.
Akkor majd gondolj vissza arra, hogy milyen jó volt az a sok szép pillanat,
várni foglak ott fent is téged, hogy újra csókoljam , számomra oly édes ajkadat.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése