" Ez a várakozás ideje... és vannak angyalok.
Életem legszebb, megrendítő karácsonyát az „Aranyfonál" című könyvem végén írtam le. Egy magas világból érkezett angyali szellemiség szólt hozzám és a barátaimhoz, kilenc fehér gyertya lángoló fényében, és azt mondta: „Tanuljátok a mosolyt, a Csoda mosolyát, amelyre nincs magyarázat!"
Igen, az élet: csoda!
És vannak angyalok! Karácsonykor főleg. Teli van velük az a Föld körüli szféra, ahol mi régóta nem látunk már senkit. Szemünk az űrbe tekint, életet nem lát sehol, csak repülőket, viharfelhőket és holt csillagokat.
Nem tudunk róluk. Nem is hiszünk bennük.
Számunkra nem léteznek.
Elvesztettük a csodát.
De nélkülük, nincs karácsony.
Angyalok nélkül nem születik a Földre gyermek, és nem születik meg a sötétségben a Világosság.
Bevásárlás után, ajándékcsomagolás után, főzés után, terítés után, zaj, zűrzavar és ricsaj után, vagy ha nincs senkid, s úgy hiszed, egyedül hagytak, állj meg egy pillanatra, és próbálj ne a kétkedő eszeddel, ne a szorongó lelkeddel, ne a hétköznapi, sötét vakszemüvegeden át, hanem a látó szíveddel nézni, azzal az ösztönös, csodalátó tekintettel, amely valaha az egyszerű bibliai pásztorokat vezette, és akkor megérzed, hogy a mennyből az angyal tényleg lejött hozzád, és azokhoz, akiket szeretsz, és azokhoz is, akiket nem szeretsz, és azt üzeni, hogy menj ki a szorongás sötétségéből, a gondból és a reménytelenségből, és éld át, legalább egyetlen este éld át, hogy bármilyen bajban vagy: nincs baj!
A fényt a sötétség nem tudja legyőzni.
Az angyalok nem engedik.A karácsony a gyerekeké.
És azoké, akik nem felejtették el, hogy az Élet: csoda.
Éld át! És mosolyogj ! "
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése