Bölcsen szól a csend minden szava, hisz Isten kottáján lapoz.

Életünk olyan, mint egy zenemű, melynek minden mozzanatát Isten vezeti. A csend pedig, egy zenei szünet, ahol Isten kottájában lapozunk, és megpróbáljuk értelmezni életünk zenéjét.

A csend nem üres, valódi értékeket hordoz magában. Képes „megszólalni” anélkül, hogy szavakat használna, és szavak nélkül képes megajándékozni minket nyugalommal, békével, lelki erővel.

A mély csend és az elmélkedés során megérint minket Isten, kapcsolatba kerülünk a lelkünkkel, belső bölcsességünkkel. Ilyenkor szívünkben megjelenik a hála, ima kerül a szánkra és Isten kottáján lapozva a remény üzeneteivel haladunk tovább.

(Deverdics Éva)