"Karácsony készül, emberek!

 

"Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek"!

 

/Wass Albert/

A hála által minden nap ajándékká válik...

 

A hála ereje – miként fiatalítja a lelket és a testet 

A hála olyan, mint egy belső elixír: kisimítja a lelket, megnyugtatja a szívet, és a testünk is hálás lesz érte.

A hála az ember egyik legősibb és legtermészetesebb érzése. Amikor kimondjuk, hogy „köszönöm”, valójában sokkal többet teszünk, mint pusztán egy udvarias szót használunk. A hála megnyitja a szívet, megváltoztatja a gondolatokat, és olyan belső erőket mozgat meg, amelyek képesek fiatalítani a lelket és a testet egyaránt. Ez az érzés nem csupán egy átmeneti hangulat, hanem életmód, amely az élet minden területére kihat.

Ha visszagondolunk a régi korokra, amikor az emberek szorosabban éltek együtt a természettel, a hála mindennapos része volt az életnek. Őseink nemcsak a föld terméséért adtak hálát, hanem a nap fényéért, az esőért, a családért, a barátságért is. Nem véletlen, hogy a népi imák és szólások is tele vannak köszönettel: „Hála Istennek a kenyérért az asztalon” – hangzott el nap mint nap. E szokás nemcsak a hit kifejezése volt, hanem egy olyan erőforrás, amely megnyugtatta a lelket és összekapcsolta az embert a világgal.

A hála egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képes megváltoztatni a szemléletünket. Ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, ami hiányzik, és ami miatt panaszkodhatnánk, a hála segít észrevenni, mi az, ami már jelen van az életünkben. Ez a látásmód önmagában is fiatalító, mert felszabadítja az embert a hiányérzet szorításából. Amikor hálásak vagyunk, szívünkben könnyebbség születik, arcunk kisimul, és a test is oldódik a feszültségekből. Nem véletlen, hogy a hála mosolyt csal az arcra: a mosoly pedig nemcsak lelki, hanem fizikai értelemben is fiatalít.

A modern tudomány is felfedezte már a hála gyógyító erejét. Kutatások igazolták, hogy azok, akik rendszeresen átélnek hálaérzetet, alacsonyabb stressz-szinttel élnek, jobb az alvásuk, erősebb az immunrendszerük, és kevesebb gyulladásos folyamat zajlik a szervezetükben. Ezek mind olyan tényezők, amelyek lassítják az öregedést, hiszen a stressz és a gyulladás az egyik legfőbb oka a testi és lelki hanyatlásnak. A hála tehát nem csupán szép érzelem, hanem valódi gyógyír is.

A hála a lelket is fiatalítja, mert frissen tartja a gondolatokat és a szívet. Aki hálás tud lenni a legapróbb dolgokért is – egy mosolyért, egy jó szóra, a természet szépségéért –, az soha nem öregszik meg igazán belül. A hála ugyanis megtanítja az embert csodálni az életet, és ez a csodálat mindig gyermekien tiszta marad. Gondoljunk csak a nagyszülőkre, akik talán sok mindent megéltek már, de amikor hálás szívvel beszélnek az unokáikról vagy egy egyszerű kertben termett gyümölcsről, az arcuk ragyogni kezd. Ez a ragyogás a hála fiatalsága.

Érdekes módon a hála még az emberi kapcsolatokban is fiatalító erőként működik. Aki hálát tud adni másoknak, az jobban megbecsüli a szeretteit, és ezzel erősebb, szeretetteljesebb kötelékeket alakít ki. Az ilyen kapcsolatokban kevesebb a harag és a sérelem, több a melegség és a megértés. A szeretetteljes légkör pedig, amelyet a hála teremt, a lélek balzsamaként hat – és mi más fiatalítaná jobban az embert, mint az, hogy szeretetben élhet?

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hála mindig egyszerű dolgokból táplálkozik. Nem a nagy, különleges események adják a legmélyebb köszönet érzését, hanem a mindennapok apró ajándékai. Egy naplemente, egy madárdal, egy szelet friss kenyér vagy egy jó beszélgetés – ezek azok a kincsek, amelyekért hálát érezve az élet gazdagabbnak és szebbnek tűnik. A hála tehát nem kíván mást, csak nyitott szívet, amely észreveszi a világban rejlő szépséget.

Ha a hála erejét rendszeresen megtapasztaljuk, az életünk új színt nyer. A lélek könnyebbé válik, a test pedig rugalmasabbá és egészségesebbé. A hála lassan, csendesen, de biztosan építi fel bennünk azt a belső békét, amely minden fiatalságnál és szépségnél többet ér. Hiszen a fiatalos megjelenés önmagában keveset ér, ha nincs mögötte ragyogó lélek. A hála azonban ezt a ragyogást adja meg: belülről, tisztán és őszintén.

Végső soron elmondhatjuk, hogy a hála nemcsak a szívünket és gondolatainkat teszi fiatalabbá, hanem magát az életérzést is átalakítja. A hála által minden nap ajándékká válik, minden pillanatban ott rejlik valami szépség, amit megőrizhetünk. És aki így él, az örök fiatalság forrását hordozza magában – nem a külső látszatban, hanem a belső békében és ragyogásban.

„A gyermek a legnagyobb tanítómestered...

 

„A gyermek a legnagyobb tanítómestered. Általa tanulsz meg igazán szeretni, önzetlennek lenni, türelmet gyakorolni. Ő az, aki megmutatja neked a világot újra, csodával teli szemmel, és emlékeztet arra, milyen tiszta és őszinte tud lenni a szeretet.”

 

(Müller Péter)

Vörös Judit: A gyermek mosolya

 

Vörös Judit: A gyermek mosolya

 

Gyermek mosolyában

ott az egész világ,

tündöklő, zöld mezők

és rengeteg virág.

.

Napfény melegsége,

szellő suhanása,

tiszta éjszakában

csillag ragyogása.

.

Nincsenek még árnyak,

súlyos, nehéz dolgok,

ártatlan kacaját

nem felhőzik gondok.

.

Hogyha rád mosolyog,

felvidul a lelked,

meghaltnak hitt álmok

újra élnek benned.

 

Majzik Ilona: Gyermeklélek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majzik Ilona: Gyermeklélek

 

Kicsiny gyermek közelében

felragyog a Nap az égen!

Elmúlásunk gyönyörűség,

van folytatás, van reménység!

 

Fut a létünk végtelenbe.

Elejétől az értelme

gyermeklélek tisztasága,

viráglétünk boldogsága. 

 

Tompa László : KARÁCSONY KÖZELEG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tompa László : KARÁCSONY KÖZELEG

Adventi koszorún ég a négy gyertya,
fény szeretetet szórva, e hófödte világra.
Siető emberek,vásárok, boltok ajándékkal telve,
agyamon átfut,karácsonyra jézuskától,vajon mit is kérjek?

Ugyan mit is ?

Visszakapni a szeretetet, a valós ünnepet magát .
Ámulni mint a gyermek, s hinni még a csodát .
Nézni a zöldelő fenyőfát, érezni az erdő illatát .
S hagyni még megtölti, a szeretet melege a szobát .

Várni az apró csengettyű, csilingelő hangját .
Hinni, pedig rég tudjuk,a szülők az igazi Jézuskák .
Elmondani közösen, egy régi szép imát .
Milyen meghitt gyönyörű is, mikor együtt tud lenni a család .

S elengedni lelkünkből, az élet belevésett bánatát !
S szívünkben lelkünkben érezni,
a karácsonyi szeretet, melegét, mámorát !

Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni...

 "Ahelyett, hogy folyton-folyvást lázasan csinálunk valamit, hagyni kellene, hogy a dolgok történjenek a világgal és velünk. Be kellene engednünk az életünkbe a véletlent és a szabadságot, s hagyni a világot, hogy teremtse önmagát. Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni. Tanulnunk kellene a játszó gyerek mély áhítatából és békességéből." 

 

(Hankiss Elemér)

Feltétel nélkül szeretni...

"Igenis kell, hogy lelkünkben mindig gyermekek maradjunk. Nevetni, játszani, őszintén adni. Feltétel nélkül szeretni és hinni abban, hogy valóban szép a világ."

 

(Baráth Noémi)

Sok angyal van közöttünk...

 

Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete felé, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok mar nem tudnak felülről segíteni.

Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák. Ilyesmi máskor is előfordult, de soha ilyen tömegesen.

Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Nem tudod, ki a gyereked, barátod vagy az idegen, akivel éppen összehozott a sorsod. Lehet, hogy angyal. Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ő sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengszter világban élünk, Ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, Ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, Ő elpirul. Nem engedi hazudni a származása. Össze akarja tartani, ami széthullana. Egyszerű, romlatlan lelkületű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. „Nem idevalók” Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal, a vérükbe van írva.

 

(Müller Péter)

A gyerekek az élet tanítói.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyerekek megtanítanak minket varázslatra

az élet helyes filozófiája.

Valóban mindig a jelenben élnek,

nem bánják meg a múltat

és nem félnek a jövőtől.

Játék közben tanulnak,

Mindig kíváncsiak

és mindenen csodálkoznak.

A gyerekek az élet tanítói.

 

(Augustine Degas)

Mitől szép az élet?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Mitől szép az élet?

 

Szólj, ha kíváncsi vagy, mitől szép az élet?

Majd mi megtanítunk nevetgélni téged!

Annyi vidám dolog van itt körülöttünk,

csak észre kell vennünk, s nevetve örülnünk.

 

Gyere ki a fűbe, tapsolj, nevess, játsszál,

hajladozz a szélben, lágyan mint egy nádszál!

Fuss csak körbe körbe, majd bukfencezz párat,

ha alkotni akarsz, építs homokvárat!

 

A lényeg csak annyi, legyél újra gyermek,

hagyd elkalandozni gyakran a figyelmed!

A szívedre hallgass, figyeld, hogy mit érzel!

Hidd el, hogy ily módon, sokkal többet érsz el.

Bízz a vágyaidban, szabadítsd fel lelked,

az élet csodáit meg kell ünnepelned!

 

Nem voltál árva

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem voltál árva

 

Annyi mindent kellene még tenni,

hisz annyira jó, az életet szeretni.

Harmatot fújni a nyári réten,

mezítláb szaladni a fűben, mint régen.

Pitypangból koszorút fonni a hajadba,

beszélni a képzelt baráttal magadba.

Nem sietni, sokszor játszani,

nem komoly felnőttnek látszani.

Jégcsapot nyalni ami lelóg az ereszen,

miért emlékszünk ezekre a csodákra kevesen?

Hajszolni az anyagi javakat,

erről álmodtál gyerekként vagy csak becsapod magadat?

Mit szólna hozzád az ötéves kis lényed:

én nem ezt akartam, héé.. érted?

Vegyétek már észre, hogy ami most egy év,

az régen csak egy nap volt,

a rajzlapra a lelked egykor, egy más világot rajzolt.

Menj míg nem késő,

szaladgálj mezítláb a sárba,

el tudd mondani majd egyszer, hogy nem voltál a Földön árva.

 

(Dóró Sándor)

 

Szívünk közepén van egy hely

Szívünk közepén, van az a hely, ahol a békesség lakozik. Ahol rátalálhatunk múltban felejtett gyermeki énünkre, teljes értékünkre, életbe vetett csodálatos hitünkre. Ahol a Jóisten tárt karokkal vár és olyan szorosan ölel magához, hogy lélekben végre hazaérkezünk. A hála varázsereje minden sejtünkbe beköltözik és mélységes bizalommal, alázatossággal, tisztán, jó érzéseket adományozhatunk másoknak és önmagunknak.

Más értelmet nyer a CSEND, mert mélységes erő lakozik benne. Magába hordozza az élet értelmének üzenetét. Más értelmet nyer a BÁTORÍTÓ SZÓ, mert hazavisz a szeretethez. Kiszellőzik tőle a lélek, lesz tőle hitünk és reményünk. Más értelmet nyer a MOSOLY, mert szabadság van benne, feledteti a problémákat. Pozitív érzelmek kísérik, kinyílik tőle a világ. Más értelmet nyer a REMÉNY, mert megmutatja, hogyan érdemes élni. Megmutatja, hogy a reményvesztett pillanatokban sem adjuk fel. Más értelmet nyer az ÉRZELEM, fontossá vált az EGYÜTT. Más értelmet nyer az ÉLET és benne az, hogy ki tudjuk mondani “Szeretlek”. Más értelmet nyer a SZÍV, mely átjáró lesz ég és föld között.

 

(Deverdics Éva)https://deverdics.hu/amikor-mosolyra-mosoly-a-valasz/

"Ha az emberek egy kicsivel többet táncolnának...

 

"Ha az emberek egy kicsivel többet táncolnának, egy kicsivel többet énekelnének, egy kicsit őrültebbek lennének, áramlóbb lenne az energiájuk, és a problémáik lassanként eltűnnének. Figyelj meg egy táncost - látni fogod, hogy energiajelenséggé válik, nincs többé kötött formája, nincs kerete... De csupán ha te magad táncolsz, akkor fogod megtudni, mi történik valójában. Eltűnik belül a fej; újra gyermekké válsz. Akkor nem gyártasz problémákat."

 

(Osho)

Láttam benned

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Láttam benned

 

Én azt láttam benned, mint még soha senki másban,

mosolyod volt mindenhol,

bármerre csak keltem, jártam.

Az apró szarkalábak szemednél,

annyira széppé tettek,

ahogy hajad omlott válladra,

így láttalak egyre szebbnek.

 

Én azt láttam benned,

mint reggel a tükörben magamban,

ugyanúgy nem hittél már,

csak a tettekben, nem a szavakban.

Téged is földhöz vágott az élet,

még kétkedve fogadtál és féltél,

csak remélted, hogy ez végre igaz,

ez az amit Istentől kértél.

 

Én azt láttam meg benned,

amit a szem legtöbbször nem lát,

azt az önfeledt gyermeki énedet,

egy másik bolygóról is tisztán érezném,

mit gondolsz, mit érzel,

és látom ragyogni a lelkedben a fényeket.

 

(Dóró Sándor)