Láttam benned
Én azt láttam benned, mint még soha senki másban,
mosolyod volt mindenhol,
bármerre csak keltem, jártam.
Az apró szarkalábak szemednél,
annyira széppé tettek,
ahogy hajad omlott válladra,
így láttalak egyre szebbnek.
Én azt láttam benned,
mint reggel a tükörben magamban,
ugyanúgy nem hittél már,
csak a tettekben, nem a szavakban.
Téged is földhöz vágott az élet,
még kétkedve fogadtál és féltél,
csak remélted, hogy ez végre igaz,
ez az amit Istentől kértél.
Én azt láttam meg benned,
amit a szem legtöbbször nem lát,
azt az önfeledt gyermeki énedet,
egy másik bolygóról is tisztán érezném,
mit gondolsz, mit érzel,
és látom ragyogni a lelkedben a fényeket.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése