A következő címkéjű bejegyzések mutatása: segítség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: segítség. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. június 20., csütörtök

Hallgassunk mindig szívünkre megérzéseinkre!

 

Egymás segítése természetes és egyszerűnek tűnik! De van egy hátulütője! Bele szólunk a sorsába amit Ő vállalt leszületése előtt és nem tudja teljesíteni itt a Földön ami fontos lenne számára hogy, átélje fejlődése érdekében! Rohanunk segíteni meggondolatlanul! Át kell gondolni mi az a határ amit meg kell húznunk amíg nem avatkozunk be! A segítés nem mindig az az illetőnek hanem akadály fejlődése érdekében! Nagyon nehéz eldönteni mikor teszünk jót! Hallgassunk mindig szívünkre megérzéseinkre! Beszéljük meg az illetővel Ő tudja legjobban! Ha nem kéri hagyni kell mert érzi hogy, szüksége van a megélésére! Csak annak segítsünk aki kéri! Ez nem hiba részünkről! Más sorsa tabu! Ő választotta vagy kellett választania! Ok és Okozat törvénye! Mindenkinek van ledolgoznia valója mi szereztük akár most v előző életünkből! Segíteni lehet kell is de tudni kell a határt! Nagyon sok mindent kell figyelembe venni ittlétünk alatt nagyon összetett ez a Földi lét rengeteg tanulnivalóval ez csak egy kis szelet az életnek! Tanulni tanulni ez a dolgunk ! És ha mindent megtanultunk amihez sokszor kevés egy élet akkor léphetünk tovább! 

Sikeres haladást kívánok Mindenkinek szeretettel Ash💞

2024. március 15., péntek

Törődnünk kell másokkal, mert a világ nem ér rá megállni és meglátni a bajt...

 

Törődnünk kell másokkal, mert a világ nem ér rá megállni és meglátni a bajt. Az örömöt se. A világnak az a dolga, hogy pörgesse az idő kerekét, és néha botot akasszon a küllők közé, hogy észrevegyük, rossz felé haladunk. Ilyenkor kellene megtorpannunk, hogy meglássuk, amihez vakok vagyunk. Hagynunk kellene, hogy lassan megérintse szívünket az emberek sóhaja. Ki kellene nyújtanunk kezünket a földre hullókért, ahelyett, hogy bambán tovább haladunk. De mintha hályog ülne a lelkünkön. Ezt a hályogot kellene már levakarni, hogy ne éljünk tovább közömbösen és érzéketlenül. Ez lenne az ember mindennapi feladata a világban. Ez, ha nem lenne gyáva és önző.
 
(Imre Hilda)