Törődnünk kell másokkal, mert a világ nem ér rá megállni és meglátni a bajt. Az örömöt se. A világnak az a dolga, hogy pörgesse az idő kerekét, és néha botot akasszon a küllők közé, hogy észrevegyük, rossz felé haladunk. Ilyenkor kellene megtorpannunk, hogy meglássuk, amihez vakok vagyunk. Hagynunk kellene, hogy lassan megérintse szívünket az emberek sóhaja. Ki kellene nyújtanunk kezünket a földre hullókért, ahelyett, hogy bambán tovább haladunk. De mintha hályog ülne a lelkünkön. Ezt a hályogot kellene már levakarni, hogy ne éljünk tovább közömbösen és érzéketlenül. Ez lenne az ember mindennapi feladata a világban. Ez, ha nem lenne gyáva és önző.
(Imre Hilda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése