Minden történés a lélek útját szolgálja...

 

Az élet örök mozgásban van... Ahogy mondani szoktuk: "az élet megy tovább"...Minden nap tovább gördül, akár akarjuk, akár nem... függetlenül attól, hogy szeretetben vagy magányban, megértésben vagy félreértésben, társaságban vagy egyedül járjuk az utat. A világ senkiért sem áll meg. Minden pillanat tovább sodor. Tanuljunk meg együtt mozdulni ezzel az áramlással. Fókuszáljunk önmagunkra, de ne elszigetelődve, hanem találjunk harmóniát a Létezés rendjében, illeszkedjünk bele a mindenség ritmusába. Minden történés a lélek útját szolgálja, ezért engedjük, hogy az élet hullámai vezessenek.

 

©Sz.Lilla

Egyszerűen élni és élni hagyni… "

"Néha az embernek semmi másra nincs szüksége csupán időre.Amikor nem kell mennie sehová, és senki sem vár el tőle semmit. Szükség van a magunkkal töltött órákra jobban mint bármikor. Ülni és nézni egy meleg szoba ablakából amint a decemberi alkonyat ráborul a tájra.Ilyenkor békét lehel magából a világ.Az ágak hegyén szellő csimpaszkodik, fenn az égen hófehér pamacsok vörösre színeződnek a leköszönő nap fényében. Ilyenkor olyan csend telepedik a tájra, hogy bele lehetne harapni, ízlelni, kóstolni az élet örömét, a létezés csodáját.

Egyszerűen élni és élni hagyni… "

(Czernay Hajna)

Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni...

 "Ahelyett, hogy folyton-folyvást lázasan csinálunk valamit, hagyni kellene, hogy a dolgok történjenek a világgal és velünk. Be kellene engednünk az életünkbe a véletlent és a szabadságot, s hagyni a világot, hogy teremtse önmagát. Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni. Tanulnunk kellene a játszó gyerek mély áhítatából és békességéből." 

 

(Hankiss Elemér)

Ők azok, akik a jóságban hisznek...

 

A legkedvesebb emberek nem olyannak születtek, hanem az élet formálta őket olyanná. Ők azok, akik oly sok mindent átéltek az élet során, akik saját magukat húzták ki a sötétségből, akik minden veszteségből tanulságot kovácsoltak.

A legkedvesebb emberek nem csak léteznek – ők azok, akik úgy döntenek, hogy meglágyulnak, ahol az élet próbálta megkeményíteni őket.

Ők azok, akik a jóságban hisznek, mert első kézből tapasztalták, miért olyan szükséges az együttérzés.

Ők azok, akik első kézből látták, miért olyan fontos a gyengédség ebben a világban.

 

(Bianca Sparacino)

Élj végre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Élj végre

 

Arra kérlek csak téged,

hogy örülj mert ébredtél,

látod felkelni a Nap sugarát,

örülj mert a Földre tévedtél.

 

Minden egyes percben,

éld át ezt csodás létet,

te döntöd el mit akarsz,

úgy lesz ahogy kéred.

 

Törölj mindent ami árt,

ellenséged a negatív gondolat,

minden megoldandó feladat,

kineveted a félelmet,gondokat.

 

Örülj, légy vidám, élj végre,

ne panaszkodj és szeress,

értsd meg végre, ennyi kell,

hogy végre boldog lehess.

 

Dóró Sándor

Létezünk

 

Létezünk

 

Jégbe zárt forró dobogás,

hangtalan néma csendem,

napfény által jő az olvadás,

létezésem kezedbe tettem.

 

Rád bízom, hogy mit teszel,

újra élesztetted a tudatom,

mellettem az örzőm leszel,

kivel az ősi érzèst kutatom.

 

Kiviruló, szabad újra énem,

virágba ontjuk az életünk,

szabad akarattal kérem,

és köszönöm, hogy létezünk.

 

(Dóró Sándor)