Egy finom, szívből jövő öleléssel belesimulunk a szeretet gyógyító terébe.
Hozzábújni a szeretet lényhez úgy, hogy egyszerre dobban a szívünk, isteni finom érzés. Ilyenkor nem csak a karunkkal ölelünk, hanem a lelkünk is egymásba simul. Ez az érzés egyike az élet legértékesebb pillanatainak. Benne van minden, ami valóban számít: feltöltődés, energiaáramlás, meghittség, erő, melegség, összetartozás. Az ölelés meghitt pillanatában, megszűnik a borúlátás, a félelem, a magány, mert adunk és kapunk magunkból egy kis darabot.
„Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz” – mondja Virginia Satir.
A legalább 20 másodpercig tartó, szívből jövő ölelés, gyógyír minden zaklatott lélek számára. Éljünk ezzel az Isten adta lehetőséggel, töltsük fel testünket-lelkünket a szeretet csodájával.
Vigasz a léleknek
