2018. január 15., hétfő

Az ember mindig többet érez...



Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani.


(Makszim Gorkij)

" A csend adja meg a szavak tartalmát...


" A csend adja meg a szavak tartalmát. Egy széltől felborzolt tó nem tudja az eget visszatükrözni. "

(Watchman Nee)

Néma, közös benső tánc...



Az igazi szerelem nem csillogás, hanem az egyenrangúak kapcsolata. Néma, közös benső tánc, páros csend.
 
(On Sai)

Szívünk úgy kommunikált...


Szíve kalapálását a mellkasomon éreztem, és az enyém is azonnal ugyanazzal a ritmussal válaszolt. Szívünk úgy kommunikált, ahogy tudatunk nem talált volna rá szavakat. A szívverés az őszinteség legtisztább formája.
 
(Penelope Ward)

Elrejtőzni benned

 
Elrejtőzni benned

Rám simult az este, mint téli nagykabát,
hűs szellő játszadozott az alvó fák közt,
a telihold mosolygott bölcsen, szelíden,
és messzire sodort az érzés, mi rám tört.

Selyemfényű éjszaka csókolta arcom,
különös gondolat fonta körém karját,
gyengéden átölelt, hagytam, hadd repítsen,
hogy meglássam az angyalok birodalmát.

Nem kérni akartam, megköszönni vágytam,
kincset, mit aranytálcán nyújtott az élet,
hogy nem kell mindig az erős nőt játszanom,
melletted lehetek védtelen, törékeny.

Félelem nélküli élet, de szeretném
magamat adni, álarc nélkül, egészen,
karjaid közt, puha párnán megpihenni,
és elrejtőzni szép mosolyod fényében.


(Kerecsényi Éva)

Gyere közelebb

 
Gyere közelebb

Gyere közelebb, suttogj valami szépet,
bújj ide hozzám, látod, kicsit sem félek,
ha velem vagy, hiszek a tündérmesében,
hogy kerek a világ, és csoda az élet.

Hagyd a gondot, ne kínozd, gyötörd a lelked,
mint megkopott ruhát, vesd le összes terhed,
életed egén, ha bánatfelhők gyűlnek,
tudd, hogy minden nap új csillagok születnek.

Csillag vagy magad is, mind közül a legszebb,
lépteid nyomán virágok felnevetnek,
örömpillangók repdesnek száz irányba,
s mosolyod belépő egy boldog világba.

Koromszínű éjben vagy halvány gyertyafény,
éhes szívnek szeretetkenyérből karéj,
napsütés vadul tomboló vihar után,
ölelés egy átvirrasztott élet alkonyán.

Gyere közelebb, suttogj valami szépet,
bújj ide hozzám, látod, kicsit sem félek,
ha elmész, vége lesz e tündérmesének,
hisz magad vagy a csoda, s vele az élet.


(Kerecsényi Éva)


A szeretet visszatalál

 
A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak "túl okos" eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd, léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
- Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni hogy lehet.
Megmutatni, milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van, a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe
melegítő, szép Napod!

(Aranyosi Ervin)

Tenger

 
Tenger

gyermeki szemmel
hosszan nézem a tengert
édes rajongás

(Bodnár Gabriella)


Lélekdoktor

 
Lélekdoktor

Áldott barátság, lélek doktora,
kedvemre gyógyír, magány alkonya,
karjaid között az idő megáll,
ujjong a perc, s új alkalomra vár.

Édes titkaid fülembe súgod,
szíved nem kérem, te tálcán nyújtod,
cirógatod arcom, a lelkemet,
s félszavakból érted a lényeget.

Ott vagy a nyárban, egy árnyas fában,
tarka tavaszban, megújulásban,
hideg télben, forró érintésben,
arany őszben, szívem melegében.

(Kerecsényi Éva)

Hópihetánc

 
Hópihetánc

Tél szele tombol, tépi a tájat,
sírnak a fák, és jajgat az ég,
sziszegve száguld, rázza az ágat,
faggyal fenyeget, itt lesz ma még.

Felsír egy felhő, hullik a könnye,
hópiheként a földre leszáll,
csodálva, csendben nézem e könnyed
égi keringőt, meg sosem áll.

Hópihe lányok lengetik szárnyuk,
oly gyönyörűek, szép ez a tánc,
csillog az arcuk, fényes az álmuk,
lelkemig ér e téli varázs.

(Kerecsényi Éva)