2017. április 30., vasárnap

Bolondos Április !


Bolondos Április !

Vagy, hajat borzoló,szellő,
heves szélvész, miben van erő,
kezeket, arcot barnára cserző,
hideg, zord, szitáló eső,
vagy, csillogó fényű nyárelő,
lelket és földet kifestő.
Tulipán virágzik ajkadon
vitorlást ringatsz a tavon
zöld rétfüve a kalapod
vidám vagy, ha akarod,
szeszélyes a két karod,
százszorszép vagy, jól tudod..
 
(Fehérvári Zsófia)
 

"Engedd, hogy..."

 
"Engedd, hogy..."

"Úgy szeretnék szólni hozzád,
de időnk olyan kevés."
Kérlek, engedj szóhoz jutni
egy szerelmes szívverést.

"Engedd, hogy magamba zárjam
kezed simogatását!"
Tapintásában érezzem
a pillanat varázsát!

Érezzem a forróságát
sok-sok szikrázó csóknak,
lángjukat szívembe gyűjtsem,
s csokorba kössem bóknak.

Szerelmeink, ha elkopnak,
S elhervadnak a rózsák,
Ne "engedd, hogy" elmúljanak
A veled töltött órák!


(Virginás András)


Minden nap

 
Minden nap

Minden áldott nap kell,
hogy szeress csak picit,
jó egy simogatás,
amikor átölelsz,
már érzem ujjaid, s
karom karodba zár.

Azért sem alszom el,
ébren bóbiskolok,
várom, hogy visszatérj
lomha perceimmel,
pihenni megállok
éjszaka szekerén.

Behunyom a szemem,
rólad így álmodom,
nevess csak ki bátran,
néha megébredem,
s olyankor nem tudom,
igaz-e, mit láttam.

Nem fájna az éhség,
ha kínozna a szomj,
böjtölnék hetekig,
mert ha Te ott lennél,
s amikor akarom,
szeretnél egy picit.


(Szigeti Bálint)


Hogyan mondjam el?

 
Hogyan mondjam el?

Szeretlek, Te drága teremtés csodája,
hogyan mondjam el?
Világgá kürtöljem, trombitáljam
rózsa-énekekkel?

Rajzoljak nagy szíveket talán
a homokba? Hisz addig él!
Firkáljak házak kopott falán,
hogy ne fújja el a szél?

Szerenádot húzzak ablakod alá,
andalító zenét?
Orgona fonja be májusfád ágát,
csúcsát szekérkerék?

Inkább nézhessek szemeidbe hosszan,
ha megtalál mély tekinteted!
Szám meg se moccan, csak a szívem dobban:
bár élhetném életem Veled!


(Szigeti Bálint)

Ő

 
 
Ő

Aki szeret, ő nem megy el,
csak szívedbe költözik,
hogy magadhoz ölelhesd
bármikor, ha jólesik.
Aki szeret, ő nem hallgat el,
csak hangokban él tovább,
hogy enyhítse, ha olykor kell
a csönd bánatát.
Aki szeret, ő nem enged el,
csak nem szorítja két karod,
ág levelet sosem dob el,
megágyaz őszi avaron.
S akit szeretsz, ő marad veled,
mint idő a tér fonalán,
gombolyodik körbe-körbe,
míg örökre hazatalál.


(Szigeti Bálint)


2017. április 28., péntek

Ne hidd!


Ne hidd!

Ne hidd, hogy oktalan gyermek
Ki lepke után fut az úton.
Ne hidd, ahol tüzek égnek
Füst száll ki az ablakokon.
Ne hidd, a síró boldogtalan
Ha nem ismersz más könnyeket.
Ne hidd, ott ahol fény gyúlt
Nem sötétek az éjjelek.
Ne hidd, sorsod könyvbe írták
S magadért semmit nem tehetsz,
Ne hidd, tudom előre a választ
Mikor a kérdést felteszed.
 
(Kondra Katalin)
 

Tavasz-tánc


Tavasz-tánc

Fehérbe borulva,
szemérem lehullva
őrizném kezed.

Miért nem táncolsz?
Magadhoz láncolj,
lennék csak neked.

Éget benn hiányod,
teérted kiáltok,
felszakítsd sebem!

Tavaszban táncolsz.
Illatolsz, virágzol,
kinyílik szemed.

Szerelmed melegít,
arannyá nemesít,
szeretlek, szeretsz.
 
(barnaby)
 

Nézzük meg a Naplementét!

 
Nézzük meg a Naplementét!

Messzi szellők sóhajtása
nem zavarja a rét csendjét,
- Ülj csak mellém, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

A fáradt égbolt felénk nyújtja
karja bíbor végtelenjét,
- Keblemre dőlj, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

Fénye majd a gondjainkat
csókkal űzi szerteszét,
- Fürödjünk hát meg benne, s
Nézzük meg a Naplementét!

Várjuk még így árva-ketten
összefonódva az estét,
- Ülj csak mellém, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!


(Rajos Máté)

Nem lettél volna...

 
Nem lettél volna...

Nem lettél volna:
nem lennének képek,
színek se lennének
és nem születnek rímek,
utak nem vonzanak,
felhők sem játszanak,
nem szállnak madarak,
megnémul a világ,
nincs többé lombos ág,
virág nem énekel...
Örökké lenned kell!

(Rovó Gyöngyi)

Nem kell


Nem kell

"Nincs szükségem beszédre sem"
hallom hangod akkor is, ha fáradt
arcod kezedbe rejtve fényt rekeszt
és szó nem hagyja el a szádat.

Nincs szükségem, hogy nézzelek téged
látlak alkonyatkor, ha a nap lemenőben.
Magamon érzem, simogat a tekinteted,
szemed színét, sötét nem rejtheti előlem.

Nincs szükségem nagy szavakra sem.
Hiszek neked, mert szerető társ vagy.
Megköt szerelmed, ha vihar kapna fel,
"Mint a köveket, vagy a fákat."



* (Borges:Egyszerűség című verséből)
 
(barnaby)