2012. június 30., szombat

Fetykó Judit: Nézlek
















Fetykó Judit: Nézlek

Képzeletben állandóan nézlek,
megsimogatlak, mindenhogy becézlek,
megigazítom a fogason ruhádat,
elsimítom este az ágyad.
Látom, hogy ülsz a fotelben,
s lapozol egy füzetben,
a nyugati égbolt alkonyi fénye
rávetődik asztalod szélére.
Képzeletben ismét átölellek,
karomban vagy, mégsem érinthetlek,
végigsimítom a hajadat, a szádat,
s a valós szoba váltja fel szobádat.

Varga Ildikó: Az Igazi






















 
Varga Ildikó:
Az Igazi

Szeretem szemed fényét,

Mosolyod kedvességét,
Kezed érintését,
Ölelésed szenvedélyét.
Szavaid biztatását,
Nyugalmat melyet lényed áraszt,
A biztonságot melyre vágytam,
Az érzést, hogy haza találtam.


Bognár Zoltán:Tudod


















Bognár Zoltán:
Tudod

Tudod, mi az álmom,
S azt is mire vágyom.
Tudod, mit érzek,
Mikor szemedbe nézek.

Tudod, úgy fáj nekem,
Hogy vagy, de mégsem velem.
Tudod, mennyire szeretlek
De boldoggá mégsem tehetlek.

Tudod, hogy ki vagyok,

S milyen szerelmes világom,
Tudod, a réten Te vagy
Egyetlen gyönyörű virágom.

Titkos szerelem


















Pogány Géza
Titkos szerelem

Ha a szerelem kínjait magunkba fojtjuk,
és a lángját lassan elfojtjuk,
felemészthet minket a bánat,
és a boldogság majd örökké várat.

Ha nem mondjuk ki érzéseink,
és nem tesszük fel kérdéseink,
ha csak titokban távolról szeretjük,
és őszinte érzéseinket előle elrejtjük,

A szerelem lángja megégethet minket,
és a magány megfertőzheti emlékeinket.
Magunkba zárt álmainkat, titkos érzelmeinket,
mindig ki kell mutatni, ki kell mondani érzéseinket.

Sokszor szeretsz valakit...

















Sokszor szeretsz valakit, aki nem is sejti érzelmeidet
és mégis oly hű maradsz hozzá, mintha viszonozná szerelmedet.

- Pascal -

“Bár bánat a szívnek...






















 
“Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.”
 
(Tatiosz)

2012. június 29., péntek

A távollét...
















A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.
 
(Richard Paul Evans)

Reménytelen szerelem


















A reménytelen szerelem sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb, mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti: mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van, hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van.
 

(Szerb Antal)

Boda Magdolna:(otthon)























Boda Magdolna:
(otthon)

Ha azt kérded,
hol az otthonom,
s mire mondom azt, hogy
haza,
hát tudd meg, hogy nem ismerős házak,
vagy ismerős lombú fa,
ismerős illatú virágok
ismerős mosolyú emberek,
hanem két ölelő karod,
nyakamba hulló meleg
lélegzeted,
hízelgő szavad.
ez az én otthonom:
ölelésed.
De most már hontalan
vagyok.

 

Csak te hiányzol változatlanul...























Csak te hiányzol változatlanul, végérvényesen, mert még mindig szeretlek és ez a folytonosság csak megerősít érzelmemben.
 

(Oravecz Imre)

Károlyfi Zsófia-Legszebb dal...
















Károlyfi Zsófia-Legszebb dal...

Ha szememmel nem láthatlak,
Hát onnan nézlek, hol mind ott vagyunk.
Te vagy a legszebb, mert szívemmel látlak,
Te vagy a legjobb, mert jóvá simítlak...

Ha kezemmel nem foghatlak,
A távolságból érintelek meg.
Te vagy a legjobb, mert jóvá simítlak,
És velem lehetsz, mert hagylak magadnak...

Ha fülemmel nem hallhatlak,
Fogadom az angyalok dalán át,
A legszebb szót, mi belőled fakadhat.
Te vagy a legszebb, mert szívemmel látlak...

Te vagy a legjobb, mert jóvá simítlak...
Velem lehetsz, mert hagylak magadnak,
Legszebb a dal, mi belőled fakadhat...

Károlyfi Zsófia-Eljöttem






















  
Károlyfi Zsófia-Eljöttem

Magammal hoztam szíved melegét,
szemed sugarát,
és tiszta lelked,
lényed megfoghatatlan lényegét...

Ma azt találgatom
mi maradt ott
Neked?

Csak fogd a kezem és táncolj velem."


















"Az élet tüzének lángjánál tenyerembe írt meghívómat küldtem el Neked. Ne kiálts fel örömödben és ne lejts táncot, mondva, "Igen, ez az, amire vártam, gyerünk, tegyük meg!", csak állj fel szép csendesen és táncolj velem... ... Vigyél el a Földön azokra a helyekre, melyek megtanítják Neked a tánclépéseket, olyan tájakra ahol a szívedet összetöri a világ. Cserébe elvezetlek oda, ahol a föld a talpam alatt és a csillagok áradata felettem újra és újra eggyé kovácsolja szívemet .Mutasd meg, hogyan intézed ügyeidet úgy, hogy azok ne befolyásolják azt az értékes embert, aki Te magad vagy. Ha a gyerekek jóllaktak már, de hangok kiáltoznak mindenfelől, hogy a léleknek magasabb értékekre van szüksége, emlékeztessük egymást arra, hogy ez az egész soha nem a pénzről szól .Engedd látni, hogyan adod elő az embereknek és a világnak azokat a meséket és dalokat, amelyekről szeretnéd, ha a gyermekeink emlékeznének rá, cserébe megmutatom, hogyan nem próbálom megváltoztatni görcsösen a világot, elfogadva és szeretve úgy, ahogyan az van. Ülj mellém társas magányunk hosszú pillanataiban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy csak egymásnak létezünk, megmásíthatatlanul és örökké egymáshoz tartozunk. Táncolj velem a csöndben és az apró mindennapos szavak hangjai között, a nap végén is kitartva mellettem. S ha minden örök megérzésünknek hangja eltűnni tetszik a szél szárnyán, táncolj velem tovább kitöltve az űrt a következő hosszú levegővételig, nem hagyva, hogy bármi is kitöltse a közben keletkező végtelennek tetsző űrt sem kívülről, sem belülről. Ne mondd "Igen!" Csak fogd a kezem és táncolj velem."

(Oriah)

2012. június 27., szerda

Emlék...























Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik, talán még intenzívebben. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal előcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szín, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszínre hív elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendítőbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat.
   

(Benina)

A szerelem minden -













A szerelem minden - hozzá képest minden más semmi. Ezért annak, aki szeret, minden elvesztette jelentőségét - leveti jelmezeit a szív, s csak a szeretetben találja meg az élet esszenciáját.

(Sören Kierkegaard)

Molnár Mónika: Szerelem























Molnár Mónika:
Szerelem

SZERELEM

Tudod mi a szerelem?
Mi fán terem?
Talán csak egy érzés a szívemben
Mit Te ébresztettél föl bennem.
Ha Te is ezt a vonzást érzed
és a vágyad is ébred
Ha gondolsz is rám gyakorta
Akkor biztosan jó úton vagy.
Szeretném ha megölelhetnélek,
hogy csókommal a szívedhez érjek.
S Te viszont szeretnél
és soha el nem engednél.

Ecsedi Éva: Erotikus álmok






















 
Ecsedi Éva:
Erotikus álmok

...ecsetemmel vásznamra
álmodom vágyaim
felviszem rá erotikus
mindent betöltő csókjaim
lágyan ívelt vonalát
testemnek fénylő izzadtan
átcikázó remegését
indáival körülfonó suttogó
leheleted
nedvek tengerében
kezeid lágy érintését
magamba fogadtalak feloldódtál
bennem...

s én csak festettem
egyre csak festettem...

zilált ágyamban
gyűrt lepedők közt
főnix pár született ujjá
szikrák pattantak
körülöttünk...és mi csak
szeretkeztünk egyre
csak szeretkeztünk...

kételyek hulltak porba
álmainkat festettük vászonra
festettük újra és újra

Van csend...























Van csend, ami jobb

Mintha beszélnél. Talán
Mert csak én hallom.



Szabó Lőrinc: Nefelejcs
















Szabó Lőrinc: Nefelejcs

A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszín hangját, néha meg én magam
súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szívem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!

Hiányzol























Melléd simulok, elmesélem:
butaság volt az elmenésem,
de jó volt a távol.
ott égett belém: hiányzol.
 

(Birtalan Ferenc)

2012. június 26., kedd

Beke Sándor:Betűk























Beke Sándor:
Betűk

Látod, kedvesem?

Te csempészted titkon lelkembe
egyenként a szót,
a magánhangzót és mássalhangzót:
az sz betűt,
a szívem csücskéről lopottat,
az e betűt,
régi emléked nyíló kapuját,
az r betűt,
az énekes pacsirta nevéből,
a második e betűt,
a végtelen közepéből,
a t betűt,
a kicsi keresztet,
a titokzatosság első betűjéből,
az l betűt,
a levendula illatából,
az utolsó e betűt,
a régóta kereslek igéből,
és a talpas k betűt,
a lélek utolsó betűjéből.



Embernél is emberibb...






















 
Kun Magdolna:
Embernél is emberibb...

Embernél is emberibb az,
kinek lelkében a síró panasz
hallgatássá válik,
s kinek tűrve-tűri érző lelke,
hogy a szótlan csendet elviselje,
akkor is, ha gondolata
kimondásra
vágyik

Mint a jel























Kormányos Sándor:
Mint a jel  
 
Valahol már láttalak
talán egy nyári reggelen
harmatos fűben, virágok közt
suhantál el nesztelen.

Valahol már hallottalak
talán a lelkem mélye az,
ahonnan a fájó csendből
hallottam a hangodat.

Valahol már éreztem is,
azt hogy itt vagy oly közel,
s ma már tudom, a szívem az
hol felragyogtál, mint a jel.

Csodás álmok jönnek
























Ecsedi Éva:Csodás álmok jönnek

ott, ahol a tenger-szem
csillogva hullámzik,
s madarak röppennek fel,
fel az égig,
ott, ahol a hegyek havas csúcsukkal
a magasba törnek,
ott, ahol az alpesi réten
az anemonák szirmai zenélnek,
ott, ahol a fenyők közt álmosan
bújik a napsugár,
ott a selymes fűben fekve
a kék eget nézem már,
arcod látom felhők közt,
árnyakat a fényben,
s ha szél borzolja hajam,
mint kezed simítása,
elképzelem milyen lenne
szíved dobbanása,

s látom repülni a türkizkék madarat
ott, ahol egy árnyas lombú fa alatt
ülök és rád gondolok, rád gondolok,
könnyeim erednek'
ott a pipacsok közt, végre,
csodás álmok jönnek...

Kovács Erika: Csak ölelj át...























Kovács Erika:
Csak ölelj át...

Összeolvadnál-e velem
a selymes fű rejtelmében?
Hajolnál-e rám,
hogy érezd bőröm illatát?

Szeretnéd-e látni szememben
mindig a vad tüzet,
és letennéd-e
szívembe szerelmed?

Akarod-e, hogy sóhajom
érted szálljon?
Lennél-e velem
akkor is
ha már nem bírom,
és szemeimmel
hiányod sírom?
Amikor kócosan lézengek
körbe magamon, vagy
ha csak a Világ fáj nagyon?
Akkor is akarod?

Csókolnál-e napfényt
lelkemre esős időben,
és kucoroghatnék-e az
öledbe, ha félek a sötétben?

És mondd, elvinnél-e
az ismeretlen
Végtelenbe, Kedvesem?

Ne válaszolj, kérlek...
...csak ölelj át
Magaddal, és hagyd,
hogy higgyem:

...egyszer fogom tudni, hol is az a Végtelen...

2012. június 25., hétfő

Erdélyi Gábor: Éjjel


















Erdélyi Gábor: Éjjel

Csak aludj
Én itt vagyok Veled!
őrzöm álmod, megfogom kezed
míg Te megszövöd sorsomat.

Nyugodt vagy...
csak a takaró ölel át
befonva tested vonalát
lélegzeted könnyű fuvallat a gyenge fényben

Már nem félek.
Kimondhatatlan szavakkal kereslek
reggelente smaragd tükörbe nézek
(mikor kinyitod szemed!)

Tökéletes Vagy!
Mint régen látott tiszta álmaim
rád feszülnek forró vágyaim
szivárvány tündérei.

Még nem fekszem melléd...
nézlek megnyugodva.
Vágyakozom a tiszta mozdulatra
-alszol és átölel kezed!-

Csak aludj!
Én itt vagyok Veled....
félem álmaid és keresem kezed
csak szeretlek Gyönyörűm.

-mély szerelemben-


Az emberek tökéletesen elfelejtik, hogy a szex semmiség, összehasonlítva azzal az egyesüléssel, amely akkor történik, amikor egyszerűen együtt fekszetek mély szerelemben, mély megbecsülésben, imádságban. Az emberek azt gondolják, hogy a szex a végcél, pedig a szex csupán a kezdet. Mindannyiszor, ha szeretsz valakit, legyen gondod rá, hogy először csak feküdjetek együtt mély szerelemben, és akkor finomabb és mélyebb orgazmusban lesz részetek. Mely magasabb rendű és mélyebb, mint a szex. Én nem azt mondom, hogy dobd el a szexet. Azt mondom, hogy olykor engedd magad tiszta, szeretetteljes terekbe, ahol nem a szex a kérdés. Mert az visszahúz a földre, és sosem fogsz tudni felrepülni az égbe.

(Osho
)

Szeretnék szeretkezni Veled!



















Paul Geraldy: Szeretnék szeretkezni Veled!


Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni neved!
Elvenni egy percre az eszed!
Érezni bőrömön kezed!

Csókolni akarom testedet,
Gyönyörbe hajszolni véredet,
Felfedni minden titkodat,
Elűzni összes gondodat!

Érezni akarom a szád!
Bőröd borsódzó bársonyát.
Hajad rám omló illatát,
Látni szemed szép csillagát.

Hallani akarom szívedet,
Érezni lüktető kéjedet!
Repülni Veled az égre,
Zuhanni együtt a mélybe!

Aludjon el minden lámpa,
Jöjjön sötétség a világra!
A homályban vágyón, ha kereslek,
Érezd, milyen, hogy szeretlek

Heather Bay:Maradj így kérlek...















Heather Bay:Maradj így kérlek...

Átölelsz.
Szorosan, simogatva...
Csókod követelőzve utat keres testemen,
kezed kezemben...szívem tenyeredben.
Simogatsz...
S hagyod, hogy lassan égjek...
...nem sietetsz semmit...
Maradj így kérlek!

Csókolsz.
Nyakamon érzem ajkad...
leheleted egyre csak izgat,
s míg a vágy meg nem öl lassan...
...ölelsz át fönt a magasban...
Maradj így kérlek!

Szólsz.
Halkan suttogsz fülembe,
vágyaid súgod, s én feleletre,
ölellek még szorosabban...
El ne engedj Drága!
Szeress engem úgy ma,
mint még senki soha!
Maradj így kérlek!

Ringunk.
Amint a vágyunk az égig hág,
lassan hullnak le a ruhák,
rólunk, mint tavaszi szirmok a napsütésben.
Öleljük egymást a végtelenben,
s ringunk finoman, míg a csoda
el nem borít újra, s újra...
Maradj így kérlek!

Fekszünk.
Csendben, boldogan.
Kezed karomon, lábad lábamon...
Csókodtól elhamvadva pihegek,
Már alig élek...
mégis több bennem az élet,
mert veled vagyok...
Maradj így kérlek!


Bereczki Zoltán:Elvarázsoltál























Bereczki Zoltán:Elvarázsoltál

Olyan jó amikor hozzám érsz
És én úgy nézek rád
Nem kell más
Csak hogy velem légy
Csak ez az érintés
Ez a szótlan beszéd
Ami elmond mindent

Sok év magányba fojtott bánatát
Minden átvirrasztott
Éjszakám panaszát
Úgy mint a napsugár
Mely áttör minden felhőn
A pillantásod átjár
Mindent látsz

Érzem elvarázsoltál
Félek túl sokat tudsz már
És én elfelejtve minden mást
Csak az érzésnek élek
Mert elvarázsoltál
És ezt bárhogy titkolnám
Érzem sokkal több vagy már
Mindenkinél
És csak rád vártam én

Rám néztél ez volt az első jel
Furcsa tűz öntött el
Rólunk szólt
És én éreztem
Csak ez az érintés
Ez a szótlan beszéd
Ami elmond mindent

Sok év magányba fojtott bánatát
Minden átvirrasztott
Éjszakám panaszát
Úgy mint a napsugár
Mely áttör minden felhőn
A pillantásod átjár
Mindent látsz

Érzem elvarázsoltál
Félek túl sokat tudsz már
És én elfelejtve minden mást
Csak az érzésnek élek
Mert elvarázsoltál
És ezt bárhogy titkolnám
Érzem sokkal több vagy már
Mindenkinél
És csak rád vártam én

Félek hogyha véget ér
Soha vissza nem találnék
Ha nem volnál
Én végleg elvesznék

Érzem elvarázsoltál
Félek túl sokat tudsz már
És én elfelejtve minden mást
Csak az érzésnek élek
Mert elvarázsoltál
És ezt bárhogy titkolnám
Érzem sokkal több vagy már
Mindenkinél
És csak rád vártam én

Betűkkel szeretünk


















Pálinkás Imre:
Betűkkel szeretünk
 
-részlet-

Szavakkal simogatunk,
becézünk,
betűkkel szeretünk,
de
...hiányzik egy lágy érintés,
hiányzik az ölelés...
 

- Szinte alig ismerlek...























- Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek.
- Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz.

2012. június 22., péntek

Gál Éva Emese:Harmónia
















Gál Éva Emese
Harmónia


Itt,
ahol a lelkiismeret
önnönmagával méretik,
maradj velem.
Nincs a versemnél szebb szobám,
nincs a szavaknál melegebb karom,
nincs testem, ami hervadjon boldogan.
Higgy nekem,
keress meg magadban,
és ne félj :
zuhanni késő már nekünk,
csekély
elveszíthető életünk,
ameddig bátrabban megcáfolható,
mint ahogy benne létezünk.
Ne törjön hát arcodra kétség,
mikor a tornyok talpra állnak,
mert ha égig érnek is,
csak játékai a magasságnak,
és mi ahhoz se tartozunk.
Virradjon fölénk bármilyen világ,
törvényei meg nem gyalázzák
azt a harmóniát,
amit magunkból alkotunk, kedvesem.


Látod, mennyire szeretlek?
S hogy maradj,
mégsem mondhatom neked,
mert nincs a versnél szebb hazánk,
s benne
szabad az emlékezet.

2012. június 21., csütörtök

Álmodj szépet...
















Álmodj szépet
virágos rétet
pipacsot vérvöröset
melyet Te is szeretsz
hisz szép az élet
csak szeretni kell
szívből igazán
ha tudnánk mi vár ránk
el sem hinnénk talán
Ne csüggedj
én mindig Veled leszek
nem engedem el a kezed
történhet bármi
csak el ne engedd
Te sem a kezemet!

 (hifimiki)

A lelkem legmélyén...
















Fogadom, hogy őrülten szeretlek. Akármilyen leszel is, most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz.

Egyszerűen mindent szeretett rajta...















Egyszerűen mindent szeretett rajta. Elsősorban egyéniségének azt az oldalát, amelyet előző nap ismert meg. A szenvedélyességét. A gyöngédségét és a sebezhetőségét. Ahogy élvezte az érintéseket, és ahogy viszonozta őket.

(Alison Roberts)

Kérdezd: szeretlek-e?
















Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én, hogy
Szeretlek, mert ezt mondhatom;
De oh ne kérdezd: mennyire szeretlek?
Mert én azt magam sem tudom!
Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem,
De milyen mély? nem tudja senki sem.

(Petőfi Sándor)

Szenvedélyesen szeretni...



















Magát sohase szerették szenvedélyesen. Talán nem is tudja, mit jelent ez a szó. Én se tudnám, ha nem ismerem meg magát. A szenvedély olyan, mint egy pokolgép. Bizonyára mindenkibe be van építve. Nem órára és percre és másodpercre időzítve, hanem egy másik ember megjelenésére beállítva. Eddig nem jött senki, akitől felrobbant volna bennem ez a programozott bomba. Amióta szerethetem magát, tudom, mi a szenvedély. Megláttam, ott volt mellettem, megszédültem, mert éreztem, hogy maga is megszédült tőlem. Magában is felrobbant a szenvedély, mert életében először érezte, hogy szenvedélyesen szeretik. Eddig is szerették, de nem fenntartás nélkül, ahogy én.

(Szilvási Lajos)

"most boldog vagyok"



















Mit tudtál rólam? Az, hogy szeretlek, neked korántsem lehetett olyan meglepő, mint nekem. Mikor rájöttem, megijedtem. (...) "Mit fogok elmondani neked?" - törtem a fejemet. (...) Szerettem volna, ha kitalálsz rólam mindent, anélkül, hogy beszélnem kellene, s ugyanakkor, valahol mélyen, rozsdásan, csikorogva már készülődtek bennem a szavak, (...) és féltem, hogy elsírom magam, pedig nem volna semmi értelme, hiszen most boldog vagyok, olyan boldog, mint még soha életemben.
 
(Szabó Magda)

Szeretlek Szerelmem!



Szeretlek, mert anélkül, hogy tudnék róla, ugyanazokat az érzelmeket váltod ki belőlem.


2012. június 20., szerda

Kormányos Sándor:Valaki..
















 
 
Valaki..

A múlt ködén át, egy régi nyárból
valaki sűrűn látogat,
valaki, aki őrzi még
az elfelejtett álmokat.

A csöndek útján jön, visszahozza
az elveszett nyarak dalát,
az egek tiszta kék szemét,
a mezők bársony illatát.

Ha éjszakánként ölelve ringat
tűnődő álmok sóhaján
rebbenő szemmel álmodom,
hogy egyszer felébreszt talán...

(Kormányos Sándor)

Ölelő karok



















Ölelő karok
 
Ölelő karok
szelíd ringatásában
megáll az idő
szívünkben égő lobogás
percekből órákká váló
hallgatag lelkünkben
tűzvarázzsá érő csoda
mely nem szűnik meg
soha
hajad selyme
a szivárványon
ott ragyog
átmegyünk
lelkünk hídján
boldogok
csak ott leszünk
 
(hifimiki)

Magamban megtaláltalak ...

















Paudits Zoltán: Magamban megtaláltalak ...


Több ezer életen át
bennem élő szerelem,
a kapukon áttörve
megpihen a szíveden.

Több ezer életen át
bennem dúló fájdalom,
szertefoszlik a fényben,
felolvad ajkadon.

Több ezer életen át
felsíró, vérző sebek,
összeforrnak,gyógyulnak,
ha érzik meleg kezed.

Több ezer életen át
hívtalak és vártalak,
s lelkem mélyére úszva
magamban megtaláltalak.

A lelkek megérzik egymást...


















A lelkek megérzik egymást, ha más-más testbe vannak is helyezve,
- megérzik, hogy együvé tartoznak.

 
(Gárdonyi Géza)

Amíg őrzöl valakit a szívedben...























"Amíg őrzöl valakit a szívedben, addig nem veszíted el soha, soha..."

2012. június 18., hétfő

Nincs annál nagyobb öröm...






















Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor egy másik embernek felcsillan a szeme és rád mosolyog, mert boldog, hogy láthat téged. .

Vázsonyi Judit:Jöjj el
















Vázsonyi Judit:Jöjj el

Ajkamon ég a szó...
hadd legyen szárnyaló!
Szívemben a vér pezseg,
kiáradna csak Neked!
Lelkem lelkedhez forrna
és Tebenned dalolna,
sejtjeimben már él
a vágy Érted zenél
és izzik a tűz,
ami Hozzád űz,
és vers sem kell,
ha Téged nem ér el,
ha Téged nem hoz el,
hogy légy közel,
jöjj el!
Tiéd a szeretés,
a boldog nevetés,
csak nyúlj és vedd el
mind, ami kell!
Tiéd az érintés
a forró ölelés,
csak nyúlj és vedd el,
mind, ami kell!
Neked tárul a szív
és az öl Téged hív,
hát jöjj el
és vedd el!

A szépségről

















A szépségről
Csupa álombeli dolog jut eszembe, ha a szépségre gondolok. Talán mert olyan megfogható és megfoghatatlan egyszerre az a harmónia, ami a szépség mély zengésű dallamában, ragyogó fényű méltóságában megjelenik. Amikor az ember álmodik, annak a fajta tökéletességnek lehet tanúja, amit csak a képzelet ezüstcérnával varrt folyamai hozhatnak létre, ezért az élmény kissé távoli. S bár álmodni jó, én szívből rajongok a hétköznapi élet apró szépségeiért is, melyek könnyen elérhetőek ha az ember figyelemmel fordul feléjük.

Számomra minden reggel szép, az ébredést követő percek pedig különlegesek. Az a leheletnyi luxus teszi őket azzá, amit abból a lehetőségből varázsolok, amivel a kávézás és a hozzá társuló látvány, illat és ízvilág finom élménye ajándékoz meg engem. Mivel megszállottan szertartásos vagyok, a kávémat gyönyörű krémszínű porceláncsészéből fogyasztom. A tetején finom, légiesen könnyű habbal, s ahogy a csészét az ajkaimhoz emelem a meghitt pillanat szépsége megtölti lelkemet. Különösen értékesek és  fontosak a napnak ezek a percei, mivel azt a vágyott örömöt dédelgetik minden rezdülésükben, hogy magammal foglalkozom, időt szánok önmagamra s lelkileg táplálom magam.

Csakúgy, mint amikor elragadtatással nézem a táncosok  kecses, finom mozdulatait a színpadon.
Szenvedéllyel, szívvel, harmóniával töltik meg a teret, s élvezzük, ahogy az ösztönös élmény átadásával, befogadásával áthidaljuk a köztünk lévő távolságot. Egyetlen érzésünk az ámulat, ahogy az élmény vakmerősége magával ragad, felemeli s gazdagítja lelkünket. A művészet minden ága a szépség szolgája, s mert nyelve egyetemes, mindenki egyformán, bőséggel meríthet belőle.


De a természet szépsége is magával ragadó. Engem leginkább a tenger titokzatossága, egyszerre gyengéd és félelmetes ereje kápráztat el. Szeretek elidőzni egyedül a parton s nézni a kékes messzeséget, a kunkori bárányfelhők virgonc seregét s ahogy a nap gyémántporral szórja meg a hullámokat. Érzem a sós víz illatát, frissességét a bőrömön, hajamon a lágy szellőt s lassan feltöltekezem vele. A tenger a szememen keresztül áramlik belém, lüktetve zubog az ereimben, együtt dobog a szívemmel, s ha eggyé váltunk csukott szemmel hallgatom tovább a hangját, ritmusát. Azonban a szépséget a világ mégiscsak a nővel azonosítja. Hiszen egyedül a nő képes arra, hogy belülről fakadó finomságával, eleganciájával, harmóniájával, mosolyával beragyogja a  hétköznapokat és megajándékozza mindazokat, akiket körülvesz. S ha belső ragyogása külső kifinomultsággal párosul,az esztétikai élmény csodálatot, rajongást és hódolatot vált ki a világból.

Ám a szépséget annak teljességében csak a szerelem írhatja le, mert az őszinteség, az inspiráció, a szenvedély, a csendesség és a szív tölti meg tartalommal. Legszebb az a pillanata, amikor a szerelmünk szemébe nézünk. S bár jóllehet a világ szemében nem mi vagyunk a létező legszebb emberek, egymás számára mégis tökéletesek vagyunk, mert nem a precízen metszett vonások, a tökéletes arányok, a távolságtartó, hideg szépség tesz minket azzá, hanem a szerelem melegsége.

Egymás szemébe nézünk és csodát látunk. A szemed tükrében magamat látom úgy, ahogy te látsz engem. Királynő vagyok. A hajamon varázslatos csillagpor ragyog, a szemem tündöklő gyémántként szikrázik, ajkaimon rózsaszirmok nyílnak, s te a tekintetemben elveszve úgy hiszed az egészet csak álmodod...

Írta: Agatha Seymour

Baranyi Ferenc: Küszöbön























Baranyi Ferenc: Küszöbön

Akihez soha nem futott nő
karját kitáró repeséssel,
az még soha nem érkezett meg,
csak megjött mint az álom éjjel;
akihez nem szaladt, ki várt rá,
amikor a küszöbön feltűnt -
nem érzi, hogy nincs egyedül, csak
azt érzi, hogy magánya megszűnt.
.... Repültél hozzám s felborultak
a székek szinte körülötted,
a tárgyak józan sorfalát szép
suhanásoddal szétsöpörted,
jöttem, dobolt a lázas expressz,
a szívverésem nem kevésbé,
s elémfutásoddal avattad
betoppanásom érkezéssé,
jöttem száz mérföldön keresztül,
de az a két vagy három méter
- amit utamból visszaadtál -
mérföldek ezreivel ért fel,
az a táv, az a semmi - pálya
amivel megröviditetted
utam hozzád, az méri hosszát
lemérhetetlen közelednek.

2012. június 17., vasárnap

Szerelemről


















 
Szerelemről
 
Azt hiszem a létező legnehezebb vállalkozások egyike a szerelemről írni. Évszázadok óta próbálkozik az ember, hogy szavakba zárja, a nyelvi kifejezőeszközök teljes kelléktárát bevesse, befogja és keretekbe erőltesse azt a felülmúlhatatlan, felszabadító, varázslatos érzést amikor szerelemesek vagyunk.
 
 

Számomra sem könnyű vállalkozás mert a bennem kavargó érzések és gondolatok kizárólag az én ereimben élnek, lüktetnek. A papírra vetett szavak pedig, amikkel az olvasó találkozik csupán egy szöveg. Az író nem kis feladata a kettő közötti hidat oly módon megépíteni, hogy azon keresztül elindulhasson a képzelet vagy az olvasó saját élményei oly élénkké váljanak, hogy hevesebben dobogjon a szíve... Ezért én nem is  ezt teszem. Csak a magam női szerelem verzióját próbálom megfogalmazni, azt, ahogy ezt én, egy mai nő megélem.

S hogy miért épp a szerelemről írok? Nos, ennek abszolút női oka van. Önzésből teszem s ártatlanul. Na meg azért, mert hiányzik a világból a nagybetűs szerelem. Szerelem nélkül pedig hanyatlik az élet. A szerelem teljesség. Benne van minden jó és minden rossz egyaránt, szépség és mocsok, ki mit hogyan él meg, odaadás, elfogadás, önmagunk elvesztése és megtalálása.
 

A szerelem extrém sport. Az egyetlen, amelyet kivétel nélkül mindenki kipróbál. Önként veti bele magát, holott pontosan tudja szíve körül nincs biztonsági háló, ami megvédene a nyolc napon túl tartó sérülésektől. Kitárt karokkal zuhanok én is, a titkaimat, gyengeségemet, esendőségeimet vállalva mutatom meg valódi önmagam,  nem játszom, nem taktikázom, ez minden, ami én vagyok.
És leginkább nő vagyok, gyenge nő. Mert milyennek is érezhetné magát egy szerelmes nő egy férfi mellett? Puhának, melegnek, befogadónak, örömtelinek, halknak, finomnak és áradónak. Olyannak, amilyen a nő valódi természete csak meg kell találni a hozzá vezető utat és a kulcsot. Aki rátalál, kincsre bukkan.
 

Mert bár mindannyian egy zárt világban, a saját univerzumunkban élünk ha megtaláljuk a párunkat,  a szexualitás örömteli mámorában kölcsönösen bepillantást engedünk és nyerünk egymás őszinte, titkos világába. Félelmeinket és vágyainkat elengedve tudattalanul megnyílunk s összeér a lelkünk. Biztonságban vagyunk. Elfogadom magam, megnyitom a szívem s azzal látlak téged. Nem külsőségeket, elvárásokat, hozzáképzelt, vélt, valós tulajdonságokat vagy a saját vágyaimat látom, hanem tisztán és egyszerűn azt a férfit, aki vagy. Veled vagyok, jelen vagyok és tiszta szívből szeretlek.
 

Ez az érzés nem egyszerűen egy szerelem. Ez a szerelem. Az az érzés, élmény, amit kultúrától függően őserőnek, belső tűznek, Istennel való találkozásnak, univerzális energiának hívunk. Erre a találkozásra vár mindenki egész életében. Csak keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy másik felük tükröt tartson Isteni lényük elé, és lángra lobbantsa a tüzet, amiben kiteljesedve, megélhetik valódi önmagukat és amiből erőt, energiát meríthetnek az élet nehezebb periódusaiban. Ez a szerelem örök. Nem múlik, mert nem keletkezik. Csak találkoznunk kell vele, hogy felismerjük és beteljesedik, amikor készen állunk. Ez a szerelem nem feltételektől függ. Akkor is fogjuk egymás kezét, ha távol vagyunk egymástól. Nem ragaszkodunk, nem függünk egymástól, szabadon, elvárásoktól mentesen éljük meg önmagunkat, egymást, és a szerelmet. Szabadon önmagunk lehetünk s a hétköznapok eme energiabőségében az élet minden területe újabb és újabb dimenziókat nyit meg előttünk. Egymás mellett teljesedünk ki, egymás által leszünk többek saját kreativitásunkban, aktivitásunkban és boldogságunkban. Felismerjük önmagunk végtelen lehetőségeit, táplálkozunk, alkotunk belőle s aztán belőlünk, kettőnk legjobb részéből egyszer csak megszületik a csoda...


Írta: Agatha Seymour