P. Pálffy Julianna:Csak egy napot..
Csak egy napot..., két napot..., csak hármat...,
kezed kulcsolod, ajkad csendesen mondja imádat,
és ahogy fűződnek a mondatok, a szavak,
lelked legmélyében fájdalmat oldanak;
szempillákon csillanó könnycseppekkel
tűnik tova minden reggel, egy-egy darabka emlék
- de nehéz! - szívedből kitépett apró vérlemezkék,
mégis őrzik minden eltagadott álmodat,
egy kezet, mely megérintette az arcodat,
ajkakra gondolsz, vágyra, ölelő karokra,
édes álmokkal ébredő, harmatos hajnalokra,
nem feledheted, hiszen meglátogat minden éjjel,
mert őrülten szeretted, vad szenvedéllyel,
hirtelen viharként száguldott át az életeden,
szerelembélyeget égetve örökre a testeden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése