Akit a szívünkben őrzünk...

 

Akit a szívünkben őrzünk, soha nem megy olyan messzire, hogy a lelkünkkel ne tudjon találkozni. Azt hiszem, ez a szeretet, az emlékek és az álmok varázsa.

 

(Deverdics Éva)

Úgy szeretnélek megérinteni...

 

“Úgy szeretnélek megérinteni, mint az első pár kéz, amely valaha emberi formát érintett - finoman, kíváncsian, annak a súlya nélkül, hogy tudnám, mi következik azután.

 

Úgy szeretnélek megérinteni, ahogyan azt érezted, mielőtt a világ meggyőzött volna arról, hogy nem vagy elég, és mielőtt falak épültek a fájó részek köré.

 

Úgy szeretnélek megérinteni, mintha egy verset írnánk, melynek betűi még nedvesednek a teremtés csodájától, minden szó remegve, újonnan, kimondatlanul, a múlt ajkai által érintetlenül születik.

 

A bőröd felszíne alatt szeretnélek megérinteni, ahol a sebhelyek titkos folyóként bújnak meg, ahová nem érhetnek el az ítélkezés kezei, ahol egész vagy, ahol még mindig az a lágyság vagy, amiről már elfelejtetted, hogyan mutasd meg.

 

Ott szeretnélek megérinteni, ahová a fény nem merészkedik be, a lelked csendes zugaiban, ahol a kétség visszhangja sóhajtássá szelídül, és ahol még zeng az éneke annak, ami igazán vagy.

 

Úgy szeretnélek megérinteni, ahogy a szél találkozik a tengerrel -

Végigsimít és felborzol, de nem tör hullámokat,

Az erő, ami felemel, de nem vesz el,

Valami, ami olyannak érződik, mint a szabadság, mégis megmarad, mint egy ígéret.

Úgy szeretnélek megérinteni, hogy még nem ismerted a félelmet, mielőtt a szerelem törékennyé vált volna, amikor még nem törtek össze a szívek, csak virágoztak - és csak azt tudtuk, milyen egésznek lenni.

 

Szeretnélek megérinteni azokon a helyeken, melyeket még magad elől is elrejtettél, ahol még mindig szunnyadnak félredobott álmaid, arra várva, hogy a hit meleg csókjától felébredhessenek.

 

Úgy szeretnélek megérinteni, ahogy az eső éri el a száraz földet, beszívódva a repedésekbe, életet lehelve abba, ahol már nem remélted, táplálva az elfeledettet, az elhallgatottat, az elveszettet.

 

Úgy szeretnélek megérinteni, hogy nem kérek semmit, csak emlékeztetlek a saját finomságodra, és arra, hogy nem annak vagy az összege, amit elvettek belőled, hanem annak a ki nem apadó kútja, ami még mindig vagy.”

 

Larson Langston

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

Megérint valaki...

 

Megérint valaki... hogy milyen az? Hát Kedves, pont ilyen. Ahogy itt ülsz velem szemben, és ezt kérdezed. És észrevétlenül megérintesz. Ahogy még senki más. Ahogy soha más. Mert ilyen érintés csak egyszer van egy életben. Egyszer. És soha többé.

 

(Csitáry-Hock Tamás)

Igazán hiszem, hogy van az a pillanat...

 

Igazán hiszem, hogy van az a pillanat, amikor mind a ketten egy és ugyanarra gondolunk.

Van valami különös rezgés a levegőben, valami megmagyarázhatatlan lelki érintés fajta, ami csak annak a két embernek adatik meg, akik teljesen egy hullámhosszon égnek.

Gondolatok, érzések és vágyak, vággyal teli várakozások halmaza ez.

Élvezni kell és hálát adni, hogy még létezik, bennünk, nekünk...

 

(Kiss László)