2024. október 6., vasárnap

Úgy szeretnélek megérinteni...

 

“Úgy szeretnélek megérinteni, mint az első pár kéz, amely valaha emberi formát érintett - finoman, kíváncsian, annak a súlya nélkül, hogy tudnám, mi következik azután.
 
Úgy szeretnélek megérinteni, ahogyan azt érezted, mielőtt a világ meggyőzött volna arról, hogy nem vagy elég, és mielőtt falak épültek a fájó részek köré.
 
Úgy szeretnélek megérinteni, mintha egy verset írnánk, melynek betűi még nedvesednek a teremtés csodájától, minden szó remegve, újonnan, kimondatlanul, a múlt ajkai által érintetlenül születik.
 
A bőröd felszíne alatt szeretnélek megérinteni, ahol a sebhelyek titkos folyóként bújnak meg, ahová nem érhetnek el az ítélkezés kezei, ahol egész vagy, ahol még mindig az a lágyság vagy, amiről már elfelejtetted, hogyan mutasd meg.
 
Ott szeretnélek megérinteni, ahová a fény nem merészkedik be, a lelked csendes zugaiban, ahol a kétség visszhangja sóhajtássá szelídül, és ahol még zeng az éneke annak, ami igazán vagy.
 
Úgy szeretnélek megérinteni, ahogy a szél találkozik a tengerrel -
Végigsimít és felborzol, de nem tör hullámokat,
Az erő, ami felemel, de nem vesz el,
Valami, ami olyannak érződik, mint a szabadság, mégis megmarad, mint egy ígéret.
Úgy szeretnélek megérinteni, hogy még nem ismerted a félelmet, mielőtt a szerelem törékennyé vált volna, amikor még nem törtek össze a szívek, csak virágoztak - és csak azt tudtuk, milyen egésznek lenni.
 
Szeretnélek megérinteni azokon a helyeken, melyeket még magad elől is elrejtettél, ahol még mindig szunnyadnak félredobott álmaid, arra várva, hogy a hit meleg csókjától felébredhessenek.
 
Úgy szeretnélek megérinteni, ahogy az eső éri el a száraz földet, beszívódva a repedésekbe, életet lehelve abba, ahol már nem remélted, táplálva az elfeledettet, az elhallgatottat, az elveszettet.
 
Úgy szeretnélek megérinteni, hogy nem kérek semmit, csak emlékeztetlek a saját finomságodra, és arra, hogy nem annak vagy az összege, amit elvettek belőled, hanem annak a ki nem apadó kútja, ami még mindig vagy.”
 
Larson Langston
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése