Jó,
hogy itt vagy, néha el sem hiszem. Szeretek rád csodálkozni. Nézni a
szempilláidon nehezedő tegnap tanulságait, ahogy a holnap reményén
hintáznak.
Nem tudom ki vagyok, téged is tanullak,
mégis...ennyi a mi titkunk. Három kósza pont, amibe belefér kezdet és
vég, s minden ami közte van. Akarod? Én igen. Csak csúsztasd a kezed a
tenyerembe, az se baj, ha már semmit se értünk. Érezni még akkor is
tudunk, ha ez a világ egyre furcsább irányba táncol.
(Hegyi László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése