Hordozlak magamban
Ahogy az örök hó, a nagy hegyek órmain,
amit hiába tűz a nap-mégsem olvad el,
úgy élsz a szívemben és ismered kódjait,
a titkot, amit senki más, csak te fejthetsz meg.
Már örök vagy bennem, az életem része vagy,
erős ez a kötél, ami minket összefont,
a tenyeremben ez a keskeny, vékony vonal,
rég elmondta nekem, hogy hozzám jönni fogsz.
Én itt vagyok és a szeretet koldusaként,
letérdepelek elötted- mert úgy szeretlek,
gyere, feszülj rá most a szívemre Krisztusként,
s én hordozlak téged, ahogy ő a keresztet.
(Grigo Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése