Ma éjjel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma éjjel

 

Ma éjjel álmomban nálad jártam,

Ma éjjel ölelő karodban háltam.

Gyengéden simogattad arcomat,

Ajkamon éreztem forró csókodat.

 

Szemem szemednek tükrében csillogott,

Lelkem lelkednek fényében ragyogott.

A szemérem leple a kéj tüzében lehullott,

A vágyaknak tengere feledésbe ringatott.

 

Az éjszaka varázsos titkaival elhalmoztál,

Majdan szerető csókjaiddal betakartál,

Elhomályosult körülöttünk a Mindenség,

S beburkolta helyét parázsló fényesség.

 

Oly gyönyörű, varázslatos volt ez az álom,

Hogyha eljön az este, újra visszavárom!

Hiszen lelkem megtalálta végre otthonát,

Az álmok oly misztikus világában odaát!

 

(Diószegi Mária)